Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-22 / 16. szám
A LEVÉL Tisztelt szerkesztő úr! Feleségem vezeti Pest szívében a Belváros egyik legszebb üzletét. Egy Ajándékboltot, vagy ahogy magyarul mondják: egy Souvenir-üzletet. Én nem akarok az üzletnek reklámot csinálni, de ön is meggyőződhet róla, hogy az igazat írom, ha kedveli az ajándéktárgyakat, kerámiákat, kristályokat. A napokban széles jókedvvel jött haza a feleségem, és egy dupla újságlap nagyságú oklevelet terített ki az asztalra, majd boldogan tudatta velem, hogy az ő aranyos kis Souvenir-boltja Kiváló Bolt lett. „Na és te?” — kérdeztem. „Én nem” — felelte a feleségem. — „Én nem lettem kiváló”. Azóta is azon tűnődöm, talán vannak már az önkiszolgáló üzleteket is felülmúló, önműködő boltjaink is. Ha vannak, szabadalmaztatni kellene őket az egész világon. Hiszen egy kiváló és önműködő boltnak a lakbéren kívül más semmire sincs igénye, még arra sem, hogy a kiváló dolgozót megillető félhavi fizetését — mint egyszeri jutalmat — a vállalatától megkapja. Munkabérre sincs szüksége, mégis minden megy magától, mint a karikacsapás. Mondtam is a feleségemnek, maradjon otthon, mert ha az a kis bolt kiváló, akkor ő ott csak zavarólag hat. Hagyja nyugodtan dolgozni a kis kiválót és ne akadályozza a munkájában. Röviden azt felelte erre, hogy szamárságot beszélek, én viszont azt mondom, az a szamárság, hogyha valaki el tudja képzelni, hogy egy egyszemélyes üzlet kiváló lehet a kiszolgáló, ellátó, forgalmazó, adminisztráló és mindent ellátó vezető személy kiválósága nélkül. Hát nincs igazam? A VÁLASZ Hát nincs igaza, tisztelt uram! Nem voltam rest, és felkerestem az ön által jelzett kicsi és egyszemélyes Souvenir-boltot. A bolt már messziről köszönt: „Jó napot kívánok, tessék befáradni. Szíveskedjék megtekinteni ajándéktárgyaimat.” Én abban a pillanatban rájöttem arra, hogy máris megvalósult nálunk az, amit ön az egész világra szabadalmaztatni szeretne. A kis Souvenirbolt valóban önműködő üzlet, nem kell bele se eladó, se adminisztrátor, se vezető. A bolt mindent elintéz egyedül. Beszél és rábeszél. Nincs biztosítva az SZTK- nál, és mégis teljesen egészséges. Kérdéseimre szabatosan válaszolt. — Engedje meg, hogy gratuláljak önnek a Kiváló Bolt címhez. — Köszönöm. Rengeteget dolgoztam érte — felelte a négy fal. — Személyzet nélkül? — Én önműködő üzleti egység vagyok. A vállalatom legújabb találmánya. — Csodálatos! — Akkor fog ön csak csodálkozni, ha országszerte elterjedünk. A bolti eladók teljesen feleslegessé válnak. — Nem gondolja, hogy lehetetlen az emberi gondolkodás és az emberi munka nélkül dolgozni ? — Egyáltalán nem lehetetlen. Láthatja, én magam vezetem az üzletet, kiszolgálok, kezelem a pénztárt, becsomagolom az árut, könyvelek. Képzelheti, nem ingyen kaptam a Kiváló Bolt kitüntetést. — És természetesen az ezzel járó félhavi fizetést. — Azt megspórolták — mondta a kitüntetett bolt. — Tetszik tudni, takarékossági versenyben vagyunk, és én mint Kiváló Bolt együttérzek vállalatom felsőbb vezetőivel. Szinte örülök, hogy nem adták meg azt a félhavit. Kiválasztottam egy szép kristály hamutartót, kifizettem a boltnak a háromszáz forintot, a bolt pedig díszcsomagolásban nyújtotta át nekem az árut. Kikísért az utcára és utánam szólt: — Máskor is legyen szerencsém ! Helyiségem jelszava: mindent a vevőért. Így történt az én látogatásom a kiváló boltban, tisztelt uram. Ezért mondom azt, hogy nincs igaza önnek. Ha azt válaszolná, hogy lehetetlen, amit elmondtam, akkor én arra azt felelném: ha lehetséges, hogy egy egyszemélyes Ajándékbolt Kiváló Bolt legyen, a benne dolgozó egyetlen személy pedig ne legyen Kiváló Dolgozó, akkor az is lehetséges, hogy én a Kiváló Bolttal ezt a párbeszédet zavartalanul lefolytattam. Mert nálunk Pesten minden lehetséges. Még az is, hogy a vállalat valóban meg akarta spórolni a Kiváló Dolgozónak járó félhavi fizetést. Földes György Kgy levél ( KivítáBoM o ) JAVASLATUNK A KÖZLEKEDÉS MEGGYORSITÁSÁRA ÁLLATBARÁT — Vajon hogy lát ez a szerencsétlen? TÁRSASJÁTÉK GYÁRTMÁNYBEMUTATÓ — Most pedig próbáljuk ki legújabb törhetetlen üvegcikkeinket!