Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-22 / 16. szám
A KEZDŐ FURCSA LÁNY a már ezt tette, nézzük, mikor jut ki oda az ember. Leginkább akkor, ha némi gyermekkel rendelkezik, vagy ha rokonai érkeznek valahonnan haza. Velünk ez utóbbi esett meg, s felemlegetve a sok régi, szép emléket, elhatároztuk, hogy elsőnek mindjárt a Vidám Parkot keressük fel. — Kezdünk a Hullámvasút, s le se jövünk tíz menetnél előbb! — kiabálta vígan Joe, mert tényleg, sráckorunkban is mindig ez volt a mániánk. Hogy odajussunk, előbb egy körbe száguldozó istennyila előtt kellett elhaladnunk. Ettől meg Lilbeth jött lázba. — Emlékeztek? — tudakolta tőlünk csillogó szemekkel. — Amikor a Jóska kezdett udvarolni engem, akkor ültünk mindig rá, mert volt rajta izé, ami folyton ráborult, és lehetett puszilkodni! — Igaz! — kacagott Joe, s riadtan kapaszkodott egy oszlopba, hogy a vidám pörgést valahogy el bírja viselni. — Csak akkor még nem ilyen gyorsan csinálta, nem gondoljátok? — Dehogynem! — vágtam rá merev mosollyal, és lehunyt szemmel, hogy ne kóvályogjon annyira. — Kikopott neki azóta motorfék — húzódott odább tőle Joe. — Maradunk hullámvasút, oké? — Na persze! — ragyogtunk reá boldogan, s előrefutottunk, a jegyeket beszerezni. — Te hogyan vagy mostanában a vérnyomásoddal? — tudakoltam közben a páromtól, és vidáman nevettem mindenkire. — Ez legalább nem körbe rohangál — vélte ő bizonytalanul, s megigazította a szemüvegét. Úgyhogy önfeledt vidámsággal valamennyien beszálltunk. — A legtöbb helyen lassan megy — szorítottuk meg bátorítóan egymás kezét, miközben fennhangon és kacagva sikongtunk. Sajnos erősen romlott a hullámvasút is azóta! Most már mindenütt robog! Alig vártuk, hogy letámolyoghassunk róla. És inkább a Robogót kerestük fel, hátha az még nem romlott annyit. Ott Joe imigyen virgonckodott: — Mind a négy megyünk külön kocsiba, és szaladunk össze! Mire Gyula elmotyogta, hogy boldogan tennénk, de én sajnos otthon feledtem a pápaszememet, miáltal nem látok összeütközni, de nem is baj, mert mi majd a szélből integetünk. Erre fel kiderült, hogy tulajdonképpen onnét akartak ők is nézni bennünket, úgyhogy végül is abban maradtunk, hogy a Robogó se a régi már valahogy. És mentünk inkább a kecskéhez, amit fel kell lökni, és mielőtt Gyulával egybekeltünk, tízszer is feltaszította egymás után! — Trükkje van neki — vallotta be szerényen. S párszor húzkodta, előrehátra, majd meglendítette alaposan. Amitől a nyomorult kecske felvánszorgott középtájig. De másodszorra és harmadszorra még addig se. — Ez egy sokkal nehezebb kecske — jött rá izgatottan a férjem. Igaz szavain Joe igen csúnyán vihogott! De nem sokáig mívelte ezt. Mert őneki az átok kecske még odáig se támolygott fel! — Teljesen elromlott ez az állat — fújtuk ekkor kórusban. S megvetően húzódtunk arrébb a harminc szemtelen gyerkőctől, akik egyből fellökdösték a dögöt végig. Mert egyből tudtuk, hogy ezek mind a pacák gyerekei, akik egész nap ezt gyakorolják. Aztán még volt a céllövés. Ahol is Joe érthetetlen módon nem kapott jutalmat, pedig egyből lelőtte a naptárat, meg két jutalom similabdát is. S irigykedve szemlélte Gyulámat, aki első nekihasalásra leszedte a műfán rohangáló műmókust. — Adottság kérdése — szabadkozott. S nem kötöttük senkinek az orrára, hogy ő tulajdonképpen a nyuszikára célzott. Mentünk tovább, s enyhe gyomortáji nyomással konstatáltuk, hogy a romlás miatt a körhinta is sokkal szédülősebben forog, mint kellene. Meg az Elvarázsolt Kastély is. Meg általában minden. Úgyhogy nem is forszíroztuk tovább, hanem a kijáratnál bevettük az orvosságainkat, s fejcsóválva állapítottuk meg, milyen érthetetlen, hogy ezeket a hibákat nem hozatják rendbe, hisz így csak blamálja magát az ember a külföldi rokonai előtt... G. Szabó Judit - Ismeretlenül moziba hív? Mit képzel rólam? TÜRELMETLENSÉG — Mikor lesz már tartanpálya? Mindig elkapnak! ÚJ LAKÁS — Mondtam, hogy ne dörzsöld erősen ... TAVASZI NÁTHA - Hányszor mondtam, hogy ne tüsszents, ha egy kiskocsi van a közelben !...