Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-29 / 17. szám

A Vigadó tér 3. számú ház utcai falába lefolyót építettek be néhány évvel ezelőtt. Hogy a cső hol megy végig, azt az utcáról is jól láthatják a járókelők, mert a fal átnedvesedett tőle és lerúgta magáról a vakolatot. Ám az átázás nyomai belülről még job­ban meglátszanak, és azok­ban a lakásokban, ahol a lefolyó áthalad, hólyagos lett és lepergett a festés, átható dohos illat terjeng, és penész jelzi a málló fa­lon a házkezelőség nemtö­rődömségének határtalan­ságát ... Ezt az áldatlan állapotot haladéktalanul meg kell szüntetni! Ez volt az V. ke­rületi tanács építési osztá­lyának a határozott véle­ménye is. Ezt 1970. június 24-én írásos határozatba is foglalták, utasítva a kerü­leti Ingatlankezelő Vállala­tot, hogy 15 napon belül cselekedjék, ha nem akar- MIRE JÓ EGY HATÁROZAT? Ja, hogy ezerforintos sze­mélyi pénzbírságot zúdítsa­nak a felelős vezetők nya­kába! Igazán karakán egy ha­tározat, s amúgy formára is nagyon rendes, mutatós. Van rajta minden, ami csak egy valamirevaló ha­tározaton lenni szokott, van iktatószáma (13774 1/70), van ügyintézője (Vizy L.), van aláírója, Simó Kál­mánné főmérnök személyé­ben. Van neki pecsétje is, egyszóval mindene , csak éppen foganatja nincs. A kerületi Ingatlankezelő Vállalat vezetői nem ijedő­sek, a kilátásba helyezett bírságtól sem rémültek meg, minden úgy van ma is, mint volt tavaly június­ban, pedig a határozatban kiszabott 15 napos határidő hússzor is letelt már. Az érintett lakók azóta is gyakran forgatják kezük­ben a határozatot, tűnődve, hogy mit kezdjenek vele? Akasszák talán a falra? Sajnos ahhoz nagyon kicsi, hogy az átázás nyomait el lehessen takarni vele, ah­hoz legalább húsz-harminc ilyen határozat kellene, s még az sem lenne igazi megoldás, mert amilyen vékony papírra gépelik ná­lunk a határozatokat, egy­kettőre átnedvesednek azok is. Voltaképp persze ele­gendő lenne ez az egyetlen kis határozatocska is, ha akadna valaki, aki érvényt is tudna szerezni neki. (radványi) Hosszabb ideje beteg va­gyok, és Vecsésről járok kezelésre a pestlőrinci ren­delőintézetbe. Az SZTK ilyen esetben hozzájárul az útiköltséghez. Régebben az volt a gyakorlat, hogy a ténylegesen felmerülő költ­ségből a 3 forinton felüli összeget — a jegy ellené­ben — visszafizették. Ne­kem egy út, Vecsés és a Szarvas-csárda között, autóbusszal, oda-vissza 7 forint 60 fillérbe kerül. Ti­zenegy utazásom össze­gyűjtött jegyeit küldtem be egyszerre az SZTK-ba, ar­ra számítván, hogy 50 fa­ TÖBBE KERÜL A LEVES.o­ rint körüli visszatérítést kapok. Ehelyett 4 forint 40 fil­lér érkezett a címemre. Te­lefonon megérdeklődtem: miért csak ennyi? Meglepő választ kaptam: csak a Béke térig felmerülő 5 fo­rint 40 filléres költséget veszik figyelembe, abból is 5 forintot levonnak, így hát mindenkinek, aki Vecsésről Lőrincre kénytelen bejár­ni magát kezeltetni, utan­ként mindössze 40, a­zaz negyven fillért térít meg az SZTK. Ha most figyelembe vesz­­szük, hogy ez milyen nagy adminisztrációval jár a be­teg, a körzeti orvos, a ren­delőintézet, az SZTK és a posta részéről egyaránt, joggal elmondhatjuk, hogy többe kerül a leves, mint a hús! Hamar Istvánná Vecsés EJ: Mi A CSŐ... Budán, a Gábor Áron és a Lóczy Lajos utca sarkán, három tizenöt méteres gázvezeték heve­­részik a déli vevőn. Ezek a csövek igen régi is­merőseim, valósággal köszönőviszonyban va­gyunk már, hiszen legalább másfél éve hever­nek ott gazdátlanul. A Ludas olvasóinak sem teljesen ismeretlen az ügy, négy hónappal ez­előtt szóvá tettük, hogy jó lenne, ha a gaz­dája elszállítaná onnan a vezetékeket, elvégre az utca mégsem csőraktár. Azóta mindössze annyi történt, hogy a II. ke­rületi tanács titkársága egy kurta levélben tu­datta velünk: felkérték a Fővárosi Gázműveket, intézkedjék a csövek sorsa felől. Hogy a Gázművek mennyire nem intézkedett, arról saját szemükkel is meggyőződhetnek azok, akik arra járnak. Három cső elszállíttatása olyan nagy feladat a Gázművek számára, hogy négy hónap nem volt elegendő hozzá. Négy év, reméljük, elegendő lesz. (V­­an egy Lady Camea el­nevezésű púderom A dobozban tükör is van, meg pamacs is, meg kőpúder is. Mindehhez a fényűzéshez 45 forintért jutottam hozzá. Kedvtelve nézegettem, lám, tudunk mi kevés pénzért is mutatós, jó dolgokat csinálni. Ennek megfelelő áhítattal vettem használatba a magyar illetőségű kis remeket, de a kőpúder — elnevezése jogos­ságát igazolva — sziklaszilár­­dan tartotta magát. Mondom magamban: több vitamint kellene fogyasztanom, mert így tavaszra már annyira el­gyengülök, hogy egy púder ki­fog rajtam. Később ezért szem­öldökcsipesszel csipegettem ki némi púdert, majd külön edényben, mozsártörővel meg­törtem. PÚDER, KALAPÁCCSAL Időközben elromlott a doboz zárja, valami bütyök letört ró­la, azóta a fedele, amelyben a tükör tartózkodik, hanyag ele­ganciával lötyög rajta. A pú­der viszont meg sem moccan a rekeszében. A doboz iránt a felsoroltak dacára sem érzek engesztelhe­tetlen gyűlöletet, mert a fitye­gő fedélben tiszteletre méltó akarattal tartja magát a tü­kör. Ez a tény azért lepett meg, mert sokéves tapasztala­tom szerint ilyen szerkentyűk­ből először a tükör szokott ki­esni. Csak azért idegenkedem kis­sé a doboztól, mert ő mindig a saját elmúlásomra emlékeztet. Én már régen nem leszek, de valamelyik utódom még min­dig csipegetni és törögetni fogja belőle a púdert, és haló poromban is meg lesz rólam a véleménye." Bátorkodom javasolni, mel­lékeljenek a dobozhoz vésőt és kalapácsot, azzal talán ki le­het szedni belőle a beleszá­radt púdert. És akkor úgy le­het majd reklámot csinálni a Lady Cameonak: „Egyet fizet, hármat kap". Deli Mária : KRIMI? A Könyvvilág áprilisi száma egy Bajor Giziről írt könyvet mutat be a lap olvasóinak. Szó szerint idé­zi a mű egyik szakaszát: „Bajor Gizi a rekamién fekszik. Két karja a mel­lén keresztbe rakva, ahogy férje a végső pillanatok után elrendezte. A villany­­­főzőn két nyakatört injekciós fiola. Arrébb a szűk­szavú búcsúlevél. A látszat kettős öngyilkosságra vall.. S a könyvet bemutató Cs. I. így folytatja: „Hát mi ez, ha nem krimi?! Simenon és Maigret felügyelő együtt nyalnák meg a tíz ujjukat örömükben, ha egy­szer ilyen ügyet tálalna elébük az élet...” A könyv szerzője mértéktartóan írja le azt a húsz évvel ezelőtti tragédiát, amely az egész ország művé­szetet szerető népét megrendítette. Mi szükség van ilyen ízléstelenül tálalni a Bajor Gizi-kötetet? Papp Rezső Vác VILLAMOSJEGY­ AKADÁLYOKKAL A Ludas Matyiban kifo­gásolta az egyik olvasó, hogy miért nincs Budapes­ten éjjel is villamos- és autóbuszjegy-árusítás. A tisztelt olvasó tévedett, mert Budapesten van egy hely, ahol éjjel is árusíta­nak: a Nyugati pályaudva­ron. Ám lehet, hogy ott sem sokáig. Bár az állo­másfőnök a legmesszebb­menőkig támogat bennün­ket, néhány kisebb vezető nem nézi jó szemmel, hogy mi húszan vasutasdolgo­zók, szabad időben jegyeket árulunk. Azzal a nevetsé­ges állítással hozakodnak elő, hogy a pályaudvar fő­­kijárati része azért szeme­tes, mert eldobált villamos­­jegyekkel van tele. Ezért a főkijáratnál levő elárusító­bódét a Westend-ház felőli oldalkijáróhoz akarják el­dugni, márpedig ezen a ki­járaton taxikhoz távoznak az utasok, és ezek nemigen vesznek BKV-jegyeket. Igaz, hogy a főkijáratnál levő pavilon nem a legsze­rencsésebb helyen van, mi­vel a sorban állók gyak­ran eltorlaszolják a kijá­ratot. Lehetne jobb helyen is. Például a poggyászmeg­őrző automaták közé is be lehetne rakni. Persze az lenne a leghelyesebb, ha az egyik bódét a pályaudvar előtt (a Lenin körút felőli lépcsőfeljárónál) helyeznék el. Szilágyi József Bp. XH., Alkotás u. 31. u. 7.

Next