Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-29 / 17. szám
A Vigadó tér 3. számú ház utcai falába lefolyót építettek be néhány évvel ezelőtt. Hogy a cső hol megy végig, azt az utcáról is jól láthatják a járókelők, mert a fal átnedvesedett tőle és lerúgta magáról a vakolatot. Ám az átázás nyomai belülről még jobban meglátszanak, és azokban a lakásokban, ahol a lefolyó áthalad, hólyagos lett és lepergett a festés, átható dohos illat terjeng, és penész jelzi a málló falon a házkezelőség nemtörődömségének határtalanságát ... Ezt az áldatlan állapotot haladéktalanul meg kell szüntetni! Ez volt az V. kerületi tanács építési osztályának a határozott véleménye is. Ezt 1970. június 24-én írásos határozatba is foglalták, utasítva a kerületi Ingatlankezelő Vállalatot, hogy 15 napon belül cselekedjék, ha nem akar- MIRE JÓ EGY HATÁROZAT? Ja, hogy ezerforintos személyi pénzbírságot zúdítsanak a felelős vezetők nyakába! Igazán karakán egy határozat, s amúgy formára is nagyon rendes, mutatós. Van rajta minden, ami csak egy valamirevaló határozaton lenni szokott, van iktatószáma (13774 1/70), van ügyintézője (Vizy L.), van aláírója, Simó Kálmánné főmérnök személyében. Van neki pecsétje is, egyszóval mindene , csak éppen foganatja nincs. A kerületi Ingatlankezelő Vállalat vezetői nem ijedősek, a kilátásba helyezett bírságtól sem rémültek meg, minden úgy van ma is, mint volt tavaly júniusban, pedig a határozatban kiszabott 15 napos határidő hússzor is letelt már. Az érintett lakók azóta is gyakran forgatják kezükben a határozatot, tűnődve, hogy mit kezdjenek vele? Akasszák talán a falra? Sajnos ahhoz nagyon kicsi, hogy az átázás nyomait el lehessen takarni vele, ahhoz legalább húsz-harminc ilyen határozat kellene, s még az sem lenne igazi megoldás, mert amilyen vékony papírra gépelik nálunk a határozatokat, egykettőre átnedvesednek azok is. Voltaképp persze elegendő lenne ez az egyetlen kis határozatocska is, ha akadna valaki, aki érvényt is tudna szerezni neki. (radványi) Hosszabb ideje beteg vagyok, és Vecsésről járok kezelésre a pestlőrinci rendelőintézetbe. Az SZTK ilyen esetben hozzájárul az útiköltséghez. Régebben az volt a gyakorlat, hogy a ténylegesen felmerülő költségből a 3 forinton felüli összeget — a jegy ellenében — visszafizették. Nekem egy út, Vecsés és a Szarvas-csárda között, autóbusszal, oda-vissza 7 forint 60 fillérbe kerül. Tizenegy utazásom összegyűjtött jegyeit küldtem be egyszerre az SZTK-ba, arra számítván, hogy 50 fa TÖBBE KERÜL A LEVES.o rint körüli visszatérítést kapok. Ehelyett 4 forint 40 fillér érkezett a címemre. Telefonon megérdeklődtem: miért csak ennyi? Meglepő választ kaptam: csak a Béke térig felmerülő 5 forint 40 filléres költséget veszik figyelembe, abból is 5 forintot levonnak, így hát mindenkinek, aki Vecsésről Lőrincre kénytelen bejárni magát kezeltetni, utanként mindössze 40, azaz negyven fillért térít meg az SZTK. Ha most figyelembe veszszük, hogy ez milyen nagy adminisztrációval jár a beteg, a körzeti orvos, a rendelőintézet, az SZTK és a posta részéről egyaránt, joggal elmondhatjuk, hogy többe kerül a leves, mint a hús! Hamar Istvánná Vecsés EJ: Mi A CSŐ... Budán, a Gábor Áron és a Lóczy Lajos utca sarkán, három tizenöt méteres gázvezeték heverészik a déli vevőn. Ezek a csövek igen régi ismerőseim, valósággal köszönőviszonyban vagyunk már, hiszen legalább másfél éve hevernek ott gazdátlanul. A Ludas olvasóinak sem teljesen ismeretlen az ügy, négy hónappal ezelőtt szóvá tettük, hogy jó lenne, ha a gazdája elszállítaná onnan a vezetékeket, elvégre az utca mégsem csőraktár. Azóta mindössze annyi történt, hogy a II. kerületi tanács titkársága egy kurta levélben tudatta velünk: felkérték a Fővárosi Gázműveket, intézkedjék a csövek sorsa felől. Hogy a Gázművek mennyire nem intézkedett, arról saját szemükkel is meggyőződhetnek azok, akik arra járnak. Három cső elszállíttatása olyan nagy feladat a Gázművek számára, hogy négy hónap nem volt elegendő hozzá. Négy év, reméljük, elegendő lesz. (Van egy Lady Camea elnevezésű púderom A dobozban tükör is van, meg pamacs is, meg kőpúder is. Mindehhez a fényűzéshez 45 forintért jutottam hozzá. Kedvtelve nézegettem, lám, tudunk mi kevés pénzért is mutatós, jó dolgokat csinálni. Ennek megfelelő áhítattal vettem használatba a magyar illetőségű kis remeket, de a kőpúder — elnevezése jogosságát igazolva — sziklaszilárdan tartotta magát. Mondom magamban: több vitamint kellene fogyasztanom, mert így tavaszra már annyira elgyengülök, hogy egy púder kifog rajtam. Később ezért szemöldökcsipesszel csipegettem ki némi púdert, majd külön edényben, mozsártörővel megtörtem. PÚDER, KALAPÁCCSAL Időközben elromlott a doboz zárja, valami bütyök letört róla, azóta a fedele, amelyben a tükör tartózkodik, hanyag eleganciával lötyög rajta. A púder viszont meg sem moccan a rekeszében. A doboz iránt a felsoroltak dacára sem érzek engesztelhetetlen gyűlöletet, mert a fityegő fedélben tiszteletre méltó akarattal tartja magát a tükör. Ez a tény azért lepett meg, mert sokéves tapasztalatom szerint ilyen szerkentyűkből először a tükör szokott kiesni. Csak azért idegenkedem kissé a doboztól, mert ő mindig a saját elmúlásomra emlékeztet. Én már régen nem leszek, de valamelyik utódom még mindig csipegetni és törögetni fogja belőle a púdert, és haló poromban is meg lesz rólam a véleménye." Bátorkodom javasolni, mellékeljenek a dobozhoz vésőt és kalapácsot, azzal talán ki lehet szedni belőle a beleszáradt púdert. És akkor úgy lehet majd reklámot csinálni a Lady Cameonak: „Egyet fizet, hármat kap". Deli Mária : KRIMI? A Könyvvilág áprilisi száma egy Bajor Giziről írt könyvet mutat be a lap olvasóinak. Szó szerint idézi a mű egyik szakaszát: „Bajor Gizi a rekamién fekszik. Két karja a mellén keresztbe rakva, ahogy férje a végső pillanatok után elrendezte. A villanyfőzőn két nyakatört injekciós fiola. Arrébb a szűkszavú búcsúlevél. A látszat kettős öngyilkosságra vall.. S a könyvet bemutató Cs. I. így folytatja: „Hát mi ez, ha nem krimi?! Simenon és Maigret felügyelő együtt nyalnák meg a tíz ujjukat örömükben, ha egyszer ilyen ügyet tálalna elébük az élet...” A könyv szerzője mértéktartóan írja le azt a húsz évvel ezelőtti tragédiát, amely az egész ország művészetet szerető népét megrendítette. Mi szükség van ilyen ízléstelenül tálalni a Bajor Gizi-kötetet? Papp Rezső Vác VILLAMOSJEGY AKADÁLYOKKAL A Ludas Matyiban kifogásolta az egyik olvasó, hogy miért nincs Budapesten éjjel is villamos- és autóbuszjegy-árusítás. A tisztelt olvasó tévedett, mert Budapesten van egy hely, ahol éjjel is árusítanak: a Nyugati pályaudvaron. Ám lehet, hogy ott sem sokáig. Bár az állomásfőnök a legmesszebbmenőkig támogat bennünket, néhány kisebb vezető nem nézi jó szemmel, hogy mi húszan vasutasdolgozók, szabad időben jegyeket árulunk. Azzal a nevetséges állítással hozakodnak elő, hogy a pályaudvar főkijárati része azért szemetes, mert eldobált villamosjegyekkel van tele. Ezért a főkijáratnál levő elárusítóbódét a Westend-ház felőli oldalkijáróhoz akarják eldugni, márpedig ezen a kijáraton taxikhoz távoznak az utasok, és ezek nemigen vesznek BKV-jegyeket. Igaz, hogy a főkijáratnál levő pavilon nem a legszerencsésebb helyen van, mivel a sorban állók gyakran eltorlaszolják a kijáratot. Lehetne jobb helyen is. Például a poggyászmegőrző automaták közé is be lehetne rakni. Persze az lenne a leghelyesebb, ha az egyik bódét a pályaudvar előtt (a Lenin körút felőli lépcsőfeljárónál) helyeznék el. Szilágyi József Bp. XH., Alkotás u. 31. u. 7.