Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-07-22 / 29. szám
Köztudott, hogy a szülők manapság szeretik elkényeztetni a gyerekeiket, és igyekeznek minden tőlük telhetőt megadni nekik. Szerencsére azonban, iparunk és kereskedelmünk, jó pedagógiai érzékkel, igyekszik ezt ellensúlyozni, és mindent megtesz, hogy a szülők ne vihessék túlzásba a gyerekekről való gondoskodást. Így aztán szülő legyen az a talpán, aki mindent elő tud keríteni a magzatának! Az első beszerzési gondok már a bölcsőnél, illetve annak mai változatánál, a gyerekágynál kezdődnek. Hogyan lehet egy ilyen áruból hiánycikket csinálni? Nagyon egyszerű az eljárás: át kell profilozni. Korábban a VASÉRT forgalmazta, most átvette tőle a BÚTORÉRT. Így aztán a Vasért már nem, a Bútorért még nem foglalkozik vele. Hja, az átállás nehézségei... Ahogy aztán nő a gyerek, úgy nőnek vele az öltöztetési gondok is. Nőstényoroszlánként kell küzdenie annak az anyának, aki ötös és hatos méretű guminadrágot vagy szálas nyári cipőcskét óhajt szerezni a csemetéjének! Nem is beszélve az olyan „luxuscikkről”, mint a Boglárka névre hallgató gyermekkocsi. Ennek az a nagy előnye, hogy könnyű, összecsukható, így villamoson is szállítható, a tető PEDAGÓGIA jébe még olcsó is. Egyetlen hátránya csupán az, hogy nem lehet kapni. Egész télen hiánycikk volt a szánkó. Az ipar csak a szezon végére tudott belőle nagyobb mennyiséget szállítani. Úgy, hogy ha valaki történetesen most akarna venni, kaphatna szánkót az Úttörő Áruházban vagy más, hasonló jellegű boltban. Nem kapni viszont sehol kempingkerékpárt, amiből karácsony táján még felesleg is mutatkozott. Mert ezek a mai kölykök, amilyen elkényeztetettek, mindenáron nyáron akarnak biciklizni és télen szánkózni. Kérdem én, hogy tudjon az ilyen szeszélyekhez igazodni az ipar? És amikor kamasszá cseperedik a gyerkőc, s maga is vásárlóvá lesz, a saját bőrén is tapasztalja, hogy vevőnek lenni nem gyerekjáték. A kamasz még eleinte örül is annak, ha a gyerekosztályon nem kap 37-es férficipőt, mert hogy az már felnőtt méret... De amikor a felnőttosztályon sem kap ilyet, akkor már bosszankodik. Eltelik 1-2 év, a lábméretei megugranak 44-esre, 45-ösre, akkor aztán végképp nem tud magának modern fazonú cipőt találni. Mert az ipar meghallgatja ugyan a tudományos jelentéseket az akcelerációról, a testméretek megnövekedéséről, meghallgatja, mondom, rá is bólint, de továbbra is csak a közepes méreteket gyártja nagy tömegben. És ez nemcsak a cipőnél van így. Bármennyire fájdalmas, azt is tudomásul kell vennünk, hogy az ici-pici női kacsák is megnőttek: a kamaszlányok a nagyobb számokat keresik, az ipar továbbra is a kisebbeket gyártja... Tudnánk mi, bizonyára, elegendőt gyártani babaágyból, Boglárkából, bicikliből ; tudnánk megfelelő méretűt készíteni a guminadrágokból, cipőkből, kesztyűkből. Tudnánk, de nem tesszük. Érett pedagógiai megfontolásból: hadd szokja meg az a kölyök már kicsi korában, hogy az élet nem lakodalmas menet, hanem igenis tele van zökkenőkkel, leküzdendő akadályokkal! (r. b.) AZ UDVARON HEVER... Három éve hevernek az udvarunkon nagy halomban a kémények és szellőzök építéséhez való betonkockák. Ki és miért vette meg, ha nem használja? Milyen jogcímen rendez be raktárt a mi udvarunkon a házkezelőség? Miért veszik el a házban lakó gyerekektől a játék lehetőségét ezzel a betonrakománnyal? A xm., Visegrádi u. 98/D sz. ház lakói REKLÁMOZZÁK, DE NEM VÁLLALJÁK A Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat által megküldött gázszámlák hátlapján ez áll: „Biztosítsa kényelmét! Nyisson ön is átutalási betétszámlát!” Az OTP plakátjai és reklámcédulái is arra biztatnak bennünket, hogy átutalási betétkönyvön keresztül rendezzük különböző fizetési kötelezettségeinket, így a gázszámla kiegyenlítését is. Ennek ellenére a salgótarjáni OTP nem vállalja a gázszámla kifizetését átutalással. Állítólag azért, mert nem tudtak megegyezni a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalattal. Nem értem, miért reklámoznak olyan szolgáltatást, amit végül is nem vállalnak? Kuti István Salgótarján PETRÓLEUMFŐZÖ Erdligeten van egy csöppnyi víkendházam, ott töltöm a nyarat. Villany nincs a környékünkön, így petróleumfőzöt vagyok kénytelen használni. A régi főzöm, sajnos, felmondta a szolgálatot, újat, itt a környéken hiába keresek, sehol sem kapok. Ki tudna segíteni vajon a bajomon? Barabás Lajosné nyugd. zenetanár, Bp. IX., Ferenc krt. 22. Egy orosz népmesében olvastam az óriásira nőtt répáról, amelyet előbb a nagypapa, azután a nagymama és sorra a család minden tagja hiába próbált a földből kitépni, mígnem, egymás mögé felsorakozva, együtt húzva — emelték ki. Az összefogás eredményét oly szépen példázó népmese nálam csődöt mondott, sajnos. Egy kompótos üveg felnyitásával kísérleteztünk. Miután minden háziasszonyi leleményességem, cselfogásom hiábavalónak bizonyult, végül is a közértben kötöttem ki, ahol az üveges meggykompótot vásároltam. — Óh, mi sem egyszerűbb! — nyugtatott meg az SZEZÁM, NYÍLJ MEG! üzletvezetőnő és hatalmas ollót ragadott. — Beleszúrok a kupakba, egy kis levegőt kap, a többi aztán megy, mint a karikacsapás ... De nem ment. — Egy húszfillérest kell a kupak mentén körbeforgatni — mondta az egyik kiszolgálónő és máris előkapta a zsebéből a pénzdarabot. A kupak azonban a húszfilléresnek is keményen ellenállt. — Vésővel kell felfeszíteni — így a másik kiszolgálónő és azon nyomban véső után nézett. A hidegpult előtt már egy sor vevő várakozott zúgolódva, mivelhogy, akárcsak a mesebeli óriási répa esetében, a kiszolgálónők serege ott ügyködött a kupak eltávolításán. Kérdezem: nem közölnék-e a kupak „kiötlői” az üveg címkéjén a zárnyitó bűvös jelszót? ... (ábel) NYEREMÉNY, BOSSZÚSÁGGAL A „Lengyelország” című, magyar nyelven megjelenő lap pályázatot hirdetett „Találkozásom Lengyelországgal” címmel. Ez év májusában örömmel olvastam a lapban, hogy a pályázaton a III. díjat nyertem el. Nemsokára a posta ki is kézbesítette a tárgynyereményemet, egy Dominika nevű tranzisztoros rádiót. Örömöm nem volt osztatlan, mert a hazai vámhatóságok igen borsos díjat, 287 forintot fizettettek érte. Rajtam kívül, gondolom, hasonló kellemetlen meglepetésben volt része a többi nyertesnek is. Úgy vélem, vámhatóságaink nem jártak el kellő tapintattal. Molnár Bertalan Bp. XIV., Varga Gy. András park 8/a. DOBOZPÁNT és alabastrom Csodálatos karriert futott be a címben szereplő két árunak az ára néhány év alatt. Nem közszükségleti cikk egyik sem, de akiknek ezekkel kell dolgozniok, bizony megérzik a nagy árkülönbséget. A kisméretű dobozpántból nemrégiben még 23 forint 90 fillérbe került 100 pár. Az elmúlt félévben aztán nekirugaszkodott: 40 forint, majd 50, aztán hirtelen 80 forint lett az ára. Legújabban pedig már 90 forintba kerül 100 pár. Az alabástromgipsz kilója 1968-ban 1 forint 18 fillér volt. Három hónappal ezelőtt már 3 forint 30-ért kaptam kilóját. Igaz, elegánsan, nylonba csomagolva. A célnak kevésbé elegánsan is megfelelt volna. Legutóbb, anélkül, hogy a csomagolás változott volna, az ár ismét jókorát ugrott: 4 forint 60-ért kaptam egy kilót. Ez egy hónappal ezelőtt volt. Lehet, hogy azóta még drágább? Csepeli István Dunaföldvár VAN MÁR TÉGLÁNK Nagy Ernőné gyógypedagógiai tanárnak a Ludasban megjelent levele nyomán a Jászberényi úti Épületkerámiaipari Vállalat igazgatója, Tóth Péter, és párttitkára, Muladi István, segítségünkre sietett. Intézetünk hamarosan 20 000 tégla tulajdonosa lett, s a továbbiakban is fenntartjuk a kapcsolatot egymással. Intézetünk is felajánlotta segítségét a vállalatnak: végzős növendékeink közül szívesen átadunk 12 növendéket szakmunkás-tanulónak. Ajánlatunkat örömmel el is fogadták. Gyors segítségükért köszönetet mondunk! Fővárosi Tanács VII. Kisegítő Iskola és Nevelőotthon összes dolgozója