Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-07 / 1. szám
AUTOSTOP EREDMÉNYES VETÉS ilazajött Kanadából lá-Wá'togatóba negyven év f' után Lenke néni. Életvidám asszonyka, alig hetvenéves. Rokonokhoz jött, és szórakozni szeretne Pesten. Tanácsot kért tőlem: — Mit ajánl a színházi előadások közül? Látom, a Nemzeti Színház helyén szökőkút van. Hol az új Nemzeti? Az új Nemzeti Színház telkén még platánok zöldellnek, Lenke néni. A Nemzeti most a régi Madách Színház helyén játszik. — Madách?Az melyik? — Nem az a nagykörúti épület. Hanem a kis téren, ahol valamikor a Magyar Színház állt. — És Madách Imrétől Az ember tragédiáját most a Madáchban játsszák vagy a Nemzetiben? Szeretném megnézni negyven év után. — Akkor ne prózai színházba menjen. Az ember tragédiáját mostanában az Opera színpadán énekelik. — Ne mondja!... Aztán, szeretnék egy szép Hamletelőadást is látni. — Szintén az Operaházban, Lenke néni! — Nagyon érdekes ... Ja, az Operáról jut eszembe: szívesen meghallgatnám Bartók Kékszakállú hercegét is. — Karácsonykor adta a tévé, egyik legkiválóbb prózai színművészünk, Gábor Miklós és a tehetséges, fiatal Piros Ildikó tolmácsolásában. — Kezd a dolog bonyolulttá válni. És valami új, érdekes Shakespeare-bemutatójuk nem volt a közelmúltban? Csak azt ne mondja, hogy ezért is az Operába kell menni. — Dehogy az Operába. Lenke néni. Ajánlhatok egy frissen bemutatott Shakespeare-darabot. A Fővárosi Operettszínházban játsszák. Lenke néni vizes borogatást tett a fejére. Sóhajtott — Majd csak holnap megyek színházba. Ez egy kicsit sok, ma korán lefekszem. Nehezen alszom el, adhatna kölcsön valami jó könyvet. A nehéz, komoly olvasmányokat szeretem, például Dosztojevszkijt... — A Bűn és bűnhődéshez szerzek Lenke néninek jegyet. — Jegyet??? — Az Operaházba. Aztán felmostam ájulásából Lenke nénit. E. J. TISZTA APJA — Ez a gyerek tökéletesen rád ütött. . MUNKAERŐHIÁNY — Emberek, megy valaki a Só utcába? Vargáéknak levelük van, Kisséknek meg távírotuk! Ne félj, jó olvasóm, nem írok oly tárgyról, amelyre mérgedben kiugrasz az ágyból, nem hivatalokról, elfekvő aktákról, sem kiszolgálásról, bősz gorombaságról. Sem — most nyisd ki füled — a közlekedésről, amelyről a vita már több az elégből. Bár épp e témának van egy olyan pontja, amelyre azt, hogy rossz, csak elfogult mondja. Van jármű, mely csendben siklik el a pályán, zökkenések nélkül az utast bevárván. Nem rázza az utast fejekkel koccintva, s nem bánik veled úgy, mint rozoga hinta. Ez pedig a troli! Aki arra lakik, szerencsés ember, hogy rajta utazhatik. És most mit olvasok!? úgy vélik, hogy drága e kellemes jármű üzemben tartása. S egy ilyen városban, ahol olcsó minden, és bármit megvehetsz már úgyszólván ingyen, szűnjön meg e jármű, ilyen drága nem kell ... Tiltakozom búsan s illő tisztelettel. Lovászy Márton mr M8lAtm.WK ‘vZvNT&VL