Ludas Matyi, 1976 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1976-01-01 / 1. szám
I LIBANONI HELYZETKÉP .............. Kommentár nélkül („International Herald Tribune") ÉSZAKI-TENGERI ILLATOK — így legalább nem lesz szegényszagom a Közös Piacban (Die Presse, Ausztria) * RÖVID HÁZASSÁG CSALÁDI PERPATVAR — Ne beszélj nekem reáljövedelemről meg fogyasztói árszínvonalról. BT Mondd meg magyarul: mennyi fizetést hoztál?! K ■I A „Vivát Benyovszky!” tizenhárom részből állt. A harmadik rész után elhatároztam, hogy nem nézem tovább. Nyertem tíz órát. Tíz órát viszszakaptam az élettől. Ajándék! Van hatszáz percem! Micsoda boldogság! Diákkoromban éreztem ilyen boldognak magamat, amikor elmaradt egy óra és kimehettünk az udvarra játszani. S most tíz óra maradt el. Nekem. Mihez kezdjek ennyi visszalopott perccel? Leghasznosabb lenne nyelvet tanulni. Ha kétpercenként megtanulok egy szót, mondjuk angolul, az tíz óra alatt háromszáz szó. Valahol olvastam, hogy egy angol földműves szókincse négyötszáz szó. Mire a Benyovszky-sorozat véget ér, úgy fogok beszélni, mint egy angol földműves, csak valamivel hallgatagabb leszek. Minek annyit dumálni, nem igaz? Ezért jók a sorozatok. Ezért jók a gyenge sorozatok. Persze, ilyen elhatározásokhoz jellem kell, olyan, mint az enyém: elhatároztam, hogy nem nézem tovább Benyovszky Móricot és amit én egyszer elhatározok ... Tíz óra! Gazdagabb lettem tíz órával. Idő-Krőzus vagyok. Perc-Dárius. Rohanó korunkban ritkaság az ilyesmi. Lehet, hogy nem csinálok semmit, csak ülök és nézek magam elé. Körülöttem mindenki lót-fut, rohan, szalad, televíziót néz, csak én ülök nyugodtan semmit se csinálva. De az, is lehet, hogy Horatiust fogok olvasni. Mit nekem vonatok, autók, repülők! Csak siessetek! Köszönöm neked Televízió! Ez a tíz óra sokat ér. S nem csak neke, hanem az egész világnak, mert könnyen megeshet, hogy kigondolok egy új filozófiai rendszert. Ha rendszert nem is, de lerakom az alapjait. Érdemes volt megcsinálni a „Vivát Benyovszky !”-t? Nagyon is érdemes volt, ha az új filozófiai rendszeremmel sikerül világosságot gyújtanom az agyakban. Tíz óra. Tíz boldog óra. Esetleg. Tíz nővel. Csütörtökön és vasárnap. Jönnek majd a szőkék, a barnák, a feketék ... Hát nem csodálatos? Köszönöm neked, Móric! A lehetőséget! Lehet, hogy aludni fogok. Egyedül. Elalszom és álmomban délszaki tájon járok majd, fehér fogú, fekete nőkkel és a lábunk bokáig süpped a tengerparti homokban. Az is lehet, hogy rendet rakok a könyveim között. Hét évvel ezelőtt — festés után — ideiglenesen visszaraktam a könyveket a polcokra és azóta még nem volt időm a rendszerezésre. A portörlés — a könyvek összecsapdosása — fizikai munka. Négyezer könyvem van. Komoly fizikai munka. Sebaj! Megerősödöm. A karizmaim megvastagodnak. A sok hajlongás jót tesz meszesedő derekamnak. Tíz óra alatt talán el is készülök a munkával. Ha nem, az se baj. Lesz még sorozat a televízióban és akkor majd folytatom. Hatszáz perc élet. Tíz óra élet. Egy kis örökkévalóság. A harmadik folytatás után nem néztem tovább Benyovszkyt. Átkapcsoltam a második csatornára. Mikes György