Ludas Matyi, 1982 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-11 / 6. szám
TALÁN MÉG NEM KÉSŐ! Nagy örömömre szolgált a minap az a hír, mely szerint a Belvárosi Ifjúsági Ház úszótanfolyamokat rendez gyermekek részére. A háromhónapos kurzus alatt a kis nebulók elsajátíthatják mindazt, amiről addig jobbára csak szüleik, nagyszüleik, esetleg dédszüleik elbeszéléséből értesülhettek, tekintettel a krónikus uszodahiányra. A hír hallatán eszembe jutottak azok a filmtudósítások — keletiek és nyugatiak egyaránt —, amelyek az úszás csecsemőkorban való elkezdésének előnyeit mutatták be, s amelyekben nemritkán alig pár hónapos porontyok játszották a főszerepet. Lelki szemeim előtt új Hajós Alfrédék és Komjádi Bélák hosszú sora kezdett materializálódni, és vézna, szemüveges fiamat már a Balaton átúszóbajnokság győzteseként láttam megjelenni. A tanfolyamra való beiratkozás feltétele azonban kizökkentett az álmodozásból: alapvető követelmény ugyanis, hogy a jelentkezők életkora elérje a hét évet. Az én utódom pedig csak éppen most töltötte be a hatodikat. Igaz, hogy magassarkú cipőben és csúcsos sapkában akár hétévesnek is nézhetné az ember, de ha véletlenül keresztkérdéseknek vetnék alá, bizonyosan kikottyantaná az igazságot életkorát illetően. Fondorlatos csalásról tehát szó sem lehet. De vajon mi lehet az oka az alsóbb korosztályok eme kétségbeejtő mellőzésének ? A megfelelő testmagasság hiánya aligha. Hiszen a kisebbekből álló csoport okítása előtt könnyűszerrel le lehetne engedni a medence vizéből néhány centimétert, elkerülendő azt a képtelen helyzetet, hogy a gyerkőcök feje víz alá kerülvén haszontalanná váljon a tanító szó. Nyilván a hét éven felüliek és a hét éven aluliak között tátongó generációs ellentét nem teszi lehetővé a két korosztály összeeresztését! így már minden világos! Ezúton hívom fel a szociológusok, gerontológusok, pedagógusok és fiziológusok figyelmét erre a súlyos következményekkel terhelt, embert és társadalmat egy-'aránt próbára tevő jelenségre! Fábián Gyula LEMONDJAM, NE MONDJAM LE!? Végre kezemben az újság! A tegnapi. Mert írtam az újságkihordónak egy dalt. Hogy nem kaptam meg. Ma megkaptam. A tegnapit. Ma csak a mai és a Rádió- és Televízióújság hiányzik. Mihez kezdjek a tegnapi újsággal? Elkezdem tépkedni. Mint az akácfa levelét. Szeret, nem szeret?! Szeret a kiadóvállalat, mert zsebre tette az előfizetési díjat. Nem szeret a Posta, mert nem jött meg az újság. Szeret a szerkesztőség, mert nekem is csinált lapot. Nem szeret az újságkihordó, mert más levélszekrényébe dobta. Szeret a szomszéd, mert ideadta. Nem szeret a nyomda, mert nem fűzték össze. Szeretnek az újságírók, mert olyan szépeket írnak. Nem szeret a nyomda ördöge, mert összekeni, összetépem a lapot. Most már csak a hajamat téphetem. Lemondjam, vagy ne mondjam le az újságot!? Olvasni, vagy nem olvasni? Lenni, vagy nem lenni? Venni, vagy előfizetni? Tépni, vagy nem tépni? Én már kitéptem. Mind egy szálig! Kopasz vagyok, fáj a szívem, üres láda, lapom sincsen. Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok, a síromra, sírhalmomra, újságokból fonjatok! (a mai) KÉSŐI NÉZŐK Január 24-én, délelőtt tíz órai előadáson, megnéztük a Filmmúzeumban a „Napfivér holdnővér” című filmet. Ahogy megjelentek az első filmkockák , megjelentek az első késve érkezők is. Nem tudom, véletlen, vagy van benne valami törvényszerűség, de úgy tűnik, minél később érkezik valaki, annál előbbre és beljebb szól a jegye. A jegyszedő nénik harsány hangon, elemlámpával kalauzolták a késve érkezőket, akik ráadásul még egy darabig ácsorogtak, hiszen ki kellett bújniuk a kabátjukból. Akik időben érkeztek, azok dühöngtek. Javaslatom is lenne az ehhez hasonló esetek elkerülésére. A mozijegyen csak 11 sorszámát és az oldalt tűntessék fel, a székeket középről kifelé haladva, érkezési sorrendben foglalhassák el a nézők, így még „érdekeltebbé” is lehetne tenni a látogatókat abban, hogy pontosan érkezzenek, hiszen középen általában inkább szeretnek ülni az emberek. Bankó Ágnes Budapest, Telepy u. 22/b 1096 S® Leveleink nyomában Sötétbe borult a Székely Bertalan utca egy része Érdemes volt levelezni! (A Dunántúli Naplóból ollózta Oltai Judit, pécsi olvasónk) gi panaszokkal. A szakértő személyiségzavart állapított meg nála. S nem használt neki a gyakori alkoholelisztás sem. (E cselekményben is közepes fokban volt ittas.) De furcsa ember lehetett. .. (A Vas Népe című lapban találta Horváth Lajosné, celldömölki olvasónk) Nem érte meg! (A Vas Népe c. lapban fedezte fel Burka Ervin, gördi olvasónk) tól, hogy továbbra is szükség lesz importra. Mindenesetre azt ígérjük, hoggy Hiába, a tudomány és a technika együtt — csodákra is hódítunk a minőség javítására, és lehetőleg úgy varrjuk össze — az anatómiai pestismeretek alapján — a harisnyanadra(A HVG-ből nyírgok szárait, hogy mindkét lábfej előre ta Gallai László) álljon. A közelmúltban sok ilyen új ház épült a községben, mint a képén látható. Az utcák nagy részét parkosították a lakók. A társadalmi munka értéke évente eléri az 1 millió forintot, az elmúlt 3 évben 21 ezer négyzetméter parkot és zöldterületet hoztak létre az ikerváriak.