Ludas Matyi, 1982 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-11 / 6. szám

TALÁN MÉG NEM KÉSŐ! Nagy örömömre szolgált a minap az a hír, mely sze­rint a Belvárosi Ifjúsági Ház úszótan­folyamo­kat ren­dez gyermekek részére. A háromhónapos kurzus alatt a kis nebulók elsajátíthat­ják mindazt, amiről addig jobbára csak szüleik, nagy­­szüleik, esetleg dédszüleik elbeszéléséből­­ értesülhet­tek, tekintettel a krónikus uszodahiányra. A hír hallatán eszembe jutottak azok a filmtudósí­tások — keletiek és nyu­gatiak egyaránt —, ame­lyek az úszás csecsemő­korban való elkezdésének előnyeit mutatták be, s amelyekben nemritkán alig pár hónapos porontyok játszották a főszerepet. Lel­ki szemeim előtt új Hajós Alfrédék és Komjádi Bé­lák hosszú sora kezdett materializálódni, és vézna, szemüveges fiamat már a Balaton átúszóbajnokság győzteseként láttam meg­jelenni. A tanfolyamra va­ló beiratkozás feltétele azonban kizökkentett az álmodozásból: alapvető kö­vetelmény ugyanis, hogy a jelentkezők életkora elérje a hét évet. Az én utódom pedig csak éppen most töltötte be a hatodikat. Igaz, hogy magassarkú cipőben és csúcsos sapká­ban akár hétévesnek is nézhetné az ember, de ha véletlenül keresztkérdé­seknek vetnék alá, bizo­nyosan kikottyantaná az igazságot életkorát illetően. Fondorlatos csalásról tehát szó sem lehet. De vajon mi lehet az oka az alsóbb korosztályok eme kétségbee­j­tő mellő­zésének ? A megfelelő testmagas­ság hiánya aligha. Hiszen a kisebbekből álló csoport okítása előtt könnyűszerrel le lehetne engedni a me­dence vizéből néhány cen­timétert, elkerülendő azt a képtelen helyzetet, hogy a gyerkőcök feje víz alá ke­rülvén haszontalanná vál­jon a tanító szó. Nyilván a hét éven fe­lüliek és a hét éven alu­liak között tátongó gene­rációs ellentét nem teszi lehetővé a két korosztály összeeresztését! így már minden világos! Ezúton hívom fel a szo­ciológusok, gerontológusok, pedagógusok és fiziológu­­sok figyelmét erre a súlyos következményekkel terhelt, embert és társadalmat egy-'­aránt próbára tevő jelen­ségre! Fábián Gyula LEMONDJAM, NE MONDJAM LE!? Végre kezemben az újság! A tegnapi. Mert írtam az újságkihordónak egy dalt. Hogy nem kaptam meg. Ma megkaptam. A tegnapit. Ma csak a mai és a Rádió- és Televízióújság hiányzik. Mihez kezdjek a tegnapi újsággal? Elkezdem tép­kedni. Mint az akácfa levelét. Szeret, nem szeret?! Szeret a kiadóvállalat, mert zsebre tette az előfize­tési díjat. Nem szeret a Posta, mert nem jött meg az újság. Szeret a szerkesztőség, mert nekem is csi­nált lapot. Nem szeret az újságkihordó, mert más levélszekrényébe dobta. Szeret a szomszéd, mert ideadta. Nem szeret a nyom­da, mert nem fűzték össze. Szeretnek az újságírók, mert olyan szépeket írnak. Nem szeret a nyomda ördöge, mert összekeni, összetépem a lapot. Most már csak a hajamat téphetem. Lemondjam, vagy ne mondjam le az újságot!? Olvasni, vagy nem olvasni? Lenni, vagy nem lenni? Venni, vagy elő­fizetni? Tépni, vagy nem tépni? Én már kitéptem. Mind egy szálig! Kopasz vagyok, fáj a szívem, üres láda, lapom sincsen. Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok, a síromra, sírhalmomra, újságokból fon­jatok! (a mai) KÉSŐI NÉZŐK Január 24-én, délelőtt tíz órai elő­adáson, megnéztük a Filmmúzeumban a „Napfivér holdnővér” című filmet. Ahogy megjelentek az első filmkockák , megjelentek az első késve érkezők is. Nem tudom, véletlen, vagy van ben­ne valami törvényszerűség, de úgy tű­nik, minél később érkezik valaki, annál előbbre és beljebb szól a jegye. A jegy­szedő nénik harsány hangon, elemlám­pával kalauzolták a késve érkezőket, akik ráadásul még egy darabig ácso­­rogtak, hiszen ki kellett bújniuk a ka­bátjukból. Akik időben érkeztek, azok dühöngtek. Javaslatom is lenne az ehhez hason­ló esetek elkerülésére. A mozijegyen csak 11 sor­számát és az oldalt tűntes­sék fel, a székeket középről kifelé ha­ladva, érkezési sorrendben foglalhas­sák el a nézők, így még „érdekeltebbé” is lehetne tenni a látogatókat abban, hogy pontosan érkezzenek, hiszen kö­zépen általában inkább szeretnek ülni az emberek. Bankó Ágnes Budapest, Telepy u. 22/b 1096 S® Leveleink nyomában Sötétbe borult a Székely Bertalan utca egy része Érdemes volt levelezni! (A Dunántúli Naplóból ollózta Oltai Judit, pécsi olvasónk) gi panaszokkal. A szakértő személyiségzavart állapított meg nála. S nem használt neki a gyakori alkoholel­­isztás sem. (E cselekmény­ben is közepes fokban volt ittas.) De furcsa ember lehetett. .. (A Vas Népe című lapban­ találta Horváth Lajosné, celldömölki ol­vasónk) Nem érte meg! (A Vas Népe c. lapban fedezte fel Burka Ervin, gördi olvasónk)­ tól, hogy továbbra is szükség lesz im­portra. Mindenesetre azt ígérj­ük, hoggy Hiába, a tudo­­mány és a tech­nika együtt — csodákra is hó­dítunk a minőség javítására, és lehető­leg úgy varrjuk össze — az anatómiai pest­ismeretek alapján — a harisnyanadra­(A HVG-ből nyír­gok szárait, hogy mindkét lábfej előre ta Gallai László) álljon. A közelmúltban sok ilyen új ház épült a községben, mint a képén látható. Az utcák nagy részét parkosították a lakók. A társadalmi munka értéke évente eléri az 1 millió forintot, az elmúlt 3 évben 21 ezer négyzetméter parkot és zöldterületet hoztak létre az ikerváriak.

Next