Ludas Matyi, 1985 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-10 / 15. szám

DALLOS JENŐ: A márciusi (3. szám) LUDAS MAGAZIN kereszt­­rejtvényének helyes megfejtése: Egyet, de oroszlánt! A kétszáz forintos jutalmakat nyerték: Kelemen Józsefné, Nagykáta, Vasút u. 43. 2760, Nagymihályi Béláné, Kazincbarcika, Szabadság tér 5. 3700, Budai Angéla, Nagyatád, Hunyadi u. 7. 7500 A nyereményeket postán küldjük el. ! MEGJELENT! KÉPESÍTÉS NÉLKÜL TOM M NHSfógEft Fiatal házasok vagyunk. Ki lehet bírni. Mindketten műszaki pályán tevékeny­kedünk. Elviselhető. Nincs lakásunk, albérletben la­kunk. Na. Ez a baj, önerőből kell lakást sze­reznünk. Egy megoldás van: takarékoskodunk. Köztudott, hogy az ember a hasán sokat tud spórol­ni. Rátérünk a (pénztár­cát) kímélő ételekre. Azt valljuk, inkább együnk naponta kétszer, de min­dig csak keveset. Az asz­tal fölé írtunk egy régi, kevésbé ismert közmon­dást: „Minden, ami nem öl, hizlal.” Bár tudjuk, mert jól megtanultuk, hogy nálunk a kultúra nem áru, azért — bevallom — mi megle­hetősen sokat költöttünk rá. No, ennek vége. Ezen­túl nem járunk moziba, színházba, koncertre, könyvvásárlásról szó sem lehet. Hogy mégse szakad­junk el teljesen a műél­vezetről, majd az előadá­sokról szóló beszámolókat, kritikákat fogjuk olvasni Egy ismerősöm féláron tud szerezni másnapos Esti Hírlapot, ennyit még csak­­csak áldozhatunk a műve­lődésre. Az összegyűjtött lapokat természetesen a MÉH-nél értékesíteni fo­gom. Hogy hamarabb lakás­hoz jussunk, egy hirtelen ötlettől vezérelve három gyereket vállaltunk. He­tente kétszer, este 6-tól 10-ig kell vigyázni rájuk. Közben matekra tanítjuk őket. Igaz, nem valami nagy vállalkozás, de hát ez is csak hoz valamit a konyhára. Akarom mon­dani, a garzonlakásra. A koplalásos módszer­nek idő teltével látható következményei vannak. Hitvesem annyira lesová­nyodott, hogy ha egészben nyeli le a fogamzásgátló tablettát, akkor mindjárt kismamának nézik. Ma­gam olyan vékony lettem, hogy ha a buszon szoro­san a jármű oldalához la­pulok, nem vesz észre az ellenőr. Márpedig ez fon­tos, mert bérletre sem köl­tünk. Például a metró be­járatánál bérlet helyett egy csavarhúzót mutatok föl, amiből látszik, hogy sürgős szerelnivalóm van a mélyben, így hát nem tartanak fel. Nejemnek még ennél is jobb tömeg­­közlekedési ötlete van. A sokatmondó tekintettel ki­villantja gallérja alól a tő­lem kapott „Élenjáró ka­tona” feliratú jelvényt, mi­re az ellenőr feltűnés nél­kül biccent, hogy ezzel is segítse a nyomozást. Esztendő elteltével szám­vetést készítettünk. Az egy évig tartó nagyszabású ta­karékoskodásunknak kö­szönhetően, most majdnem két négyzetméter lakást tudnánk venni. Tehát ez­zel a módszerrel évtizedek múltán juthatnánk önálló otthonhoz. Feltéve, ha mindvégig tudunk olyan gyorsan pénzt gyűjteni, mint amilyen sebesen a lakásárak emelkednek. Úgy döntöttünk hát, fel­hagyunk az önsanyargatás­sal, visszatérünk a bérből és fizetésből élők átlagos életmódjára. No, persze, a lakáshely­zetünk megváltoztatásáról nem mondtunk le egészen. Ha minden jól megy, két­­három év múlva nagyobb albérletbe költözünk. Ad­digra talán már megen­gedhetjük magunknak, hogy az egyikünk fizetését megtegyük albérleti díjnak. Találtam egy egészen jó állapotban lévő téglát. Le­het, hogy mégis belevá­gunk egy építkezésbe ... Módos József JXLC*S31­/Jcc

Next