Állami főgimnázium, Lugos, 1887
A szépérzék fejlesztésének fontosságáról s a rajzoktatás előnyeiről. ,Mit nem látott szem, fül nem hallott még. Csak az igaz, az a szép ! Nincsen kívül, deré, ki ott keresi. Magadban van, örökre úgy fejted ki.“ Schiller. Mikor Zeus megteremtette az embert, a fiatal Hermes, ki mindig valami csínyen törte fejét, mindenkép bele akart kontárkodni apja művébe. Addig könyörgött tehát, míg engedélyt kapott, hogy megalakíthassa az emberi fület egy véletlenül nála volt kagylóból. Finom pókszövetet tett bele, melyet Arachnétől lopott. De a kagylót úgy lyuggatta át, hogy az minden hangot visszalökjön, kivéve az igen erős hangokat, miket a Hazugság fog érerkürtön belefújni, míg az átdatlan pókhálószövet távol tartja a fültől a suttogást, mit az Igazság küld fel mély kutjából. Hermes röhögött, mikor a fülkagylót rácsavarta az újonnan teremtett ember fejére. Ezek a halandók — gondola magában — mindig a hazug dolgot fogják hallani és hinni s mosolygott, mert tudta, hogy Pandora szelencséje nem fog az embernek annyi zavart és bajt csinálni, mint ez a fül. Szerencsére azonban megfeledkezett arról, hogy egy másik fület is alkosson, mert kettő kellett. Apolló, ki arra ment, észrevette, hogy Hermes milyen csinyen törte fejét s mellette milyen bakot lőtt. Elhatározta, hogy most csúffá teszi a tolvajt, ki ellopta hófehér nyáját. 1*