Szinnyei József - Zsirai Miklós (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 3. évfolyam (1934)
3. kötet / 1-2. szám - Csengery János: Hazafiság Marokkóban és itthon
III. ÉVF. 1934. JAN.—FEBR. 1-2. SZÁM MAGYAROSAI NYELTMŰVELŐ FOLYÓIRAT Hazafiság Marokkóban és itthon. A Magyarosan tavalyi szept.—okt. számában (95. 1.) meghatva olvassuk annak a Marokkóban élő hazánkfiának nyilatkozatát, aki a nyelvek „bábeli zűrzavarában" a magyar nyelvet vallja a legszebbnek. Ez a hit boldogító és jogosult minden magyarérzésű ember szemében. Annál megdöbbentőbb vélemény jutott tudomásomra az Orvosképzés c. folyóiratnak tavalyi augusztusi füzetéből. Ebben a füzetben találjuk Nékám Lajos dr. egyetemi tanárnak, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat elnökének A könyvről szóló, 1933. június 9-én mondott elnöki megnyitóját. Nem foglalkozunk magával az érdekes fejtegetések nélkül nem szűkölködő beszéd tartalmával, de, bár nehezünkre esik leírnunk, kénytelenek vagyunk szó szerint idézni azokat a helyeket, melyek az elnök és magyar egyetemi tanár úrnak a magyar nyelv értékéről táplált véleményét valósággal filmfelvételi világosságba helyezik. A felolvasó az oktató könyvek kiadására vállalkozó Társulatnak ad tanácsokat arra nézve, hogy „nekünk, egy kis, megcsonkított nyelvsziget fiainak azon kell igyekeznünk, hogy azt a kevés erőt, amellyel bírunk, megfontoltan használjuk fel... Az első nagy nehézség azonban, melyet le kellene győznünk, hogy nyelvünk nemcsak elszigetelt, de rendkívül nehéz, pontatlan és csiszolatlan is. Tele van felesleges szabálytalanságokkal.