Szinnyei József - Zsirai Miklós (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 5. évfolyam (1936)
5. kötet / 1-2. szám - Nagy J. Béla: A személynevek kérdése
démia valami szörnyű baklövést követett volna el s olyan képtelen kívánsággal állott volna elő, amely méltán rászolgál arra, hogy megcsiphessék egy kicsit. Amennyire a kezünkbe került újságokból meg lehet állapítani, magát a fölhívást nem igen siettek közölni az illető lapok, csak a támadásoknak adtak helyet nagy készségesen. De nem mindenki fordult velünk szembe, például a Magyarság mellénk állott. Közzétette fölhívásunkat s azt fűzte hozzá, hogy ő már eddig is vallotta és alkalmazta azt a magyaros felfogást, amely sugallója volt a Nyelvművelő Bizottság fölhívásának (Magyarság 1935. dec. 11.). Mellettünk szólalt föl továbbá a Pesti Hírlapban Kosztolányi Dezső és Hegedűs Lóránt (jan. 5. és 9.); mindegyikük cikke (Zweig István és Alexander Petőfi: Gerillaharc Budapest utcáin.), valamint az a levél, amelyet Hegedűs Lóránt írta Magyarország szerkesztőjének, Zilahy Lajosnak (Magyarország 1935. dec. 17.), már válasz volt azokra a támadásokra, amelyek az Akadémiát érték ebben a kérdésben. Az egyik támadó azt a bölcs megjegyzést kockáztatta meg egyebek között, hogy „az ilyen kérdésekkel csak nagyon megfontoltan és nagyon alaposan szabad foglalkozni" (Pesti Napló 1935. dec. 13., 6. 1.). Ez csakugyan nagyon bölcs mondás, de nem mernék megesküdni arra, hogy az Akadémia támadói mind nagyon megfontoltan és alaposan foglalkoztak a személynevek kérdésével, a Pesti Napló cikkíróját sem véve ki. A megfontoltsághoz és az alapossághoz tudniillik hozzátartozik az is, hogy ismerjük a kérdésnek régebbi irodalmát, mert nem új ám ez a kérdés, sőt inkább meglehetős régi. Éppen negyven évvel ezelőtt egy kiváló magyar újságíró, Tóth Béla vitatkozott erről a dologról a Nyelvőrben egy kiváló osztrák tudóssal, Scimhhardt Hugóval, a gráci egyetem tanárával (Magyar Nyelvőr XXV, 11, 99, 145). Csakhogy akkor a magyar újságíró kardos-