Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)

III. RÉSZ - A MAGYARTÜZÉR FÉNYKÉPCSARNOKA - Tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok.

Kitüntetései: ezüst és bronz Sign. Laud., K. cs. k. és H. e. é. Schrecker Rudolf dr. földbirtokos, részvénytársasági igazgató, száza­dos. *1894, Budapest. Bevonult 1914 aug. 4-én a 32. tábori tarackezred­hez. Harctéren volt 1915 máj.-tól — négyhónapi megszakítással — 1918 nov. 12-ig. A fronton az 55. tartalék tábori tarackezrednél teljesített szolgálatot .1916 óta részt vett a 25. hadtest összes küzdelmeiben a Lem­bergtől keleti és északkeleti harc­vonalon. Küzdött 1917 júl. 1-én a Kerenszky-offenzíva tűzpontjában, Brzezanynál, utána az előnyomu­lásban Skalaig, majd Ukrajnában s végül Romániában a karhatalmi alakulatok kötelékében kapott be­osztást. Kitüntetései: legmagasabb elismerés, S. L. a kard., kat. érd. ker. a kard., Br., K. cs. k., H. e. é., osztrák és német H. e. é. Schubert Aurél Ferenc gyógysze­rész, hadnagy. *1899, Dunaadony. Bevonult 1917 ápr. 16-án a 29. h. gy. e. pótkeretéhez Budapest-Kelenföld­re. A tisztiiskola elvégzése után 1918 ápr.-ban a 70/4. h. nehézágyús üteghez osztották be, majd a 70. h. nehéz tüzérezred kötelékében leke­rült az olasz harctérre. Ott részt­vett a S. Donna di Piave-i, majd a Ponte di Piave-i harcokban. Az 1918 júniusi piavei harcok után a 70. h. hegyi tüzérezred kötelékében küz­dött az összeomlásig. Kitüntetései: Br., K. es. k. H. e. é. a kard. és osztrák H. e. é. a kard. Schubert József magánmérnök, hadnagy. *1884, Kolozsvár. 1906-07-ben szolgálta önkéntesi évét a 6-os vártüzéreknél. Később az 5-ös vár­tüzérekhez helyezték át. 1914-ben fegyvergyakorlaton volt és onnan a mozgósításkor Cattaróba vonult be. Néhány hónapi harctéri szolgá­lat után mint vasúti mérnököt a hadtápkörletbe helyezték s ott mű­ködött a háború végéig. Schulmann Gyula m. tisztviselő, hadnagy. "1897, Ungvár. Bevonult 1916 máj. 15-én a 27. k.­ nehéz tüzé­rekhez Szepsibe. A tisztiiskolát Bu­dapesten végezte. 1917 május 1-én mint hdlt. tűzmester ment ki az orosz harctérre. Ott Brody és Tar­nopol között harcolt 1917 nov.-ig. Ezután az olasz hadszíntéren a Brenta-völgyében, a Hétközség fenn­síkján találjuk az összeomlásig. — Kitüntetései: 62. és K. cs. k. Schwarcz Károly fakereskedő, hadapródjelölt-tűzmester. *1899, Kis­kunhalas. Bevonult 1917 márc. 10-én Komáromba a 7. vártüzérzászlóalj­hoz. A tisztiiskolát Hajmáskéren végezte. Utána lekerült az olasz harctérre s ott részt vett előbb az isonzói, később pedig az 1918 jún. 15-i piavei harcokban, majd megbe­tegedett. Az összeomlás Komárom­ban érte. Kitüntetései: Br. és K. cs. k. — Unokatestvérei: Székely Jó­zsef mint kp. tizedes az orosz és dr. Földes Sándor mint ezredorvos az olasz harctéren hősi halált haltak. Schweitzer István lovag, az Egye­sült Izzó tisztviselője, százados. — *1890, Budapest. Bevonult 1914 júl.­ban a 10-es k­­ath. tüzérezredhez Bu­dapestre. Aug.-ban a szerb harctér­re vitték Galiciába. Az orosz fron­ton 1915 végéig harcolt, 1916-ban az olasz harcvonal tiroli szakaszára vitték a Dolomitokba. 1916 vége felé ismét az orosz harctérre került, ahol ezúttal csapattestének oroszlengyel­országi és wolhyniai harcaiban vett részt 1917 aug.-ig. Ezután Ukrajná­ba vezényelték a 122-es ezredhez. 1918 szept.-ben tüzérségi iskolába került. Leszerelt 1918 nov.-ben. Ki­tüntetései: Katonai érd. ker. a kar­dokkal, két Sign. Laud, a kard., K. cs. k. és a TI. o. Vaskereszt. Schwertner Gábor, a Székesfőv. Könyvtár tisztviselője, e. é. 6. ti­zedes. *1900, Budapest. Bevonult 1918 márc. 15-én a lugosi 20-as tüzé­rekhez. A tisztiiskolát is Lugoson végezte. Leszerelt Budapesten 1918 dec. 2-án. Szabó Béla dr. min. tanácsos, had­nagy. *1883, Hódmezővásárhely. Be­vonult önként való jelentkezés foly­tán 1915 febr. 2-án Lugosra a 21. k. tábori tüzérezredhez. Itt végezte a tisztiiskolát. 1915 dec. 10-én az orosz harctérre indult a 34. tar. tü­zérezred lőszeroszlopához. 1916 áprá­ban az olasz hadszíntérre vitték. Itt részt vett a bulgáriai áttörés har­caiban, majd a Hétközség fennsík­ján harcolt. 1916 aug.-ban az orosz frontra került a Tatár-szoroshoz. Itt dec.-ig mozgóharcok folytak, amelyekben mint előretolt szakasz­parancsnok vett részt, majd a Ta­tár-szorostól a Csernowitzig folyt előnyomulási harcokat küzdötte vé­gig. Ezután a megszálló csapatok­kal Karkowig jutott. Innen 1918 máj.-ban Krakkóba vezényelték ál­lomásparancsnoki tanfolyamra. — 1918 jún.-tól okt. 31-ig a Mogilew-i állomásparancsnokságot töltötte be. 1918 okt. 31-én közérdekből felmen­tették. Kitüntetései: S. L. a kard. és K. cs. k. Szabó Lajos m. tisztviselő, hadnagy. Bevonult 1916 máj. 29-én a buda­pesti 4. k. hegyi tüzérezredhez. A tisztiiskolát az Andrássy-laktanyá­ban végezte. 1917 jún.-ban lekerült az olasz harctérre s ott nov. 22-ig az 506-os mérőszázaddal Dél-Tirol­ban, a Hétközség fennsíkon, Assi­ago és Arsiero között tervmérő raj­parancsnok volt. 1917 dec.-től 1918 máj. 1-ig a 70-es honv. táb. tüzér­ezred 570-es mérőszázadával a Gyi­mesi-szorosban és a romániai Chiug­hiesu község melletti hadállásban tervmérőszakaszparancsnok.­­ 1918 máj. 5-től jún. 9-ig ugyanezen mé­rőszázaddal a Piavenél a Ponte di Piave és Oderso közötti szakaszon szintén tervmérőszakaszparancsnok. Leszerelt 1918 nov. 12-én Budapes­ten a 4. k. hegyi tüzérezred pótke­reténél. Szabó Lajos csíkszentmártoni, mi­niszteri titkár, százados. *1889, Szé­kelyudvarhely. Bevonult 1915 aug. 1-én a brassói 34-es táb­­ágyúsezred­­hez. Mint önkéntes tizedes augusz­tus 18-án Galiciába került, 1916 már­ciusban Wolhyniába vitték, 1917 ok­tóber közepén pedig az olasz harc­térre a Görz-Tolmeini szakaszra az áttöréshez. 44 hónapig volt felde­rítőtiszt egyfolytában, 1918 július­tól végéig ütegparancsnok. Kitün­tetései: ezüst és bronz Sign. Laud, a kard., O1, O2, Br., K. cs. k. Szabó Lajos m. tisztviselő, had­nagy. *1898, Budapest. Bevonult 1916 máj. 29-én mint e. é. é. a 4-es k. hegyi tüzérezredhez Budapestre. A tisztiiskola elvégzése után Bécs­be vezényelték a hangmérő tanfo­lyamra, majd Marburgba a 6-os tá­bori tüzérezred mérőszázadához osz­tották be és 1917 jún.-ban a déltiroli frontszakaszra vitték, ahol 1917 de­cemberig harcolt. Ezután áthelyez­ték az 570-es honv.­mérőszázadhoz Gyimesbükkre. A román frontról 1918 májusban ismét visszakerült az olasz hadszíntérre a Piavehez. 1918 .júl.-ban tanulmányi szabadságot ka­pott. 1918 szept.-től az összeomlásig Wiener-Neustadtban hangmérő tan­folyamon vett részt. A K. cs. k. tu­lajdonosa, Szabó Rezső Antal szobrászmű­vész, főhadnagy. *1883. Budapest. Bevonult 1915 jan. 3-án Nagyvárad­ra a 19. k. ágyúsezredhez. A tiszti­iskolát az ezrednél végezte. 1915 áp­rilis 10-én kiment az orosz harctér­re. Az olmützi tüzérezreddel részt­vett a gorlicei áttörésben, majd a további harcokban. 1915 szept.-ben jött visza betegen. 1916 máj.-ban át­helyezték a 13. k. hegyi tüzérezred­hez Aradra. I. e. év jan. 29-én ment ki ismét a harctérre. Az Aranyos-Beszterce völgytől Dorna-Wattráig harcolt ezúttal, majd 1917 jan. 6-án az albán frontra került Vojuszá­hoz. Itt volt 1918 jún.-ig, amikor betegen tért haza. Leszerelt 1918 no­vemberben Budapesten. Kitünteté­sei: S. L. a kard. és K. cs. k. Szalay Jenő dr. ügyvéd, e. é. 6. tizedes. *1890, Sopron. Bevonult 1917 aug. 1-én a 14-es táb. tarackos tü­zérekhez Zágrábba. Kiképzése után a soproni Délivasút állomáspa­rancsnoksághoz osztották be. Hat hónap után mint törvényszéki jegy­zőt felmentették. Szalay Jenő gazdálkodó, had­nagy. *1887, Budapest. Békében az 1-es, majd a váradi 2-es huszárok­nál szolgált Budapesten. A tisztiis­kolát Budapesten végezte. A világ­háború kitörésekor az 1/11. bov. tü­zérekhez vonult be Szegedre. Rövi­deden lekerült a szerb harctérre, majd megjárta az orosz és román hadszínteret is. Az összeomlás előtt két hónappal Vinicára helyezték v­árosparancsnoknak. Harctéri be­osztásában volt segédtiszt, repülő­gépmegfigyelő, lőszeroszlopparancs­nok, lőszerpótló előadó, ütegparancs­nok és elsőtiszt. Kitüntetései: Sign. Laud., O1. 62, K. cs. k. és Seb. é. Szalay-Marzsó Aladár dr. zsámo­lyi, p. n. min. oszt. tanácsos, főhad­nagy. *1888, Tiszavárkony. Bevonult 1914. júl. 27-én Budapestre a 10. táb. tüzérezredhez. Ezzel ment a szerb harctérre 1914 aug. 3-án. Részt vett a Sabác körüli harcokban. Innen 1914 szept.-ben a Kárpátokba irá­nyították. Az orosz fronton részt­vett a Horosana Wielka, Turka, Szar­sambor, Uzsok és a Piotrokov körüli harcokban. 1914 dec.-ben meg­betegedett, 1915 ápr.-ban menetüteg­gel (10. tüsz. e.) ismét az orosz harc­térre került s ott az 55-ös tartalék ágyúsezredhez, majd a 72-es táb. tüzérezredhez kapott beosztást mint ütegtiszt, később mint ezredsegéd­tiszt. Részt vett a gorlicei áttörés­ben, a wolczyni, komarowkai, Stry­pa melletti stb. harcokban 1917 vé­géig. Ukrajnát megszálló csapatok­kal Zmerinkáig vonult előre, majd Romániába került. 1918 aug. elején Sarkotic vezérezredes mellé na­rancsőrtisztnek vezényelték. E be­osztásában érte az összeomlás. 1918 okt.-ben szerb hadifogságba esett, ahonnan 1918 dec.-ben tért haza. — Kitüntetései: ezüst S. L. a kard.

Next