A világháború története 1914-1918, 5. kötet
Az első félév mérlege
gek és veszteségek után egyre jobban csökkent, noha a rettenetes túlerőt még korántsem lehetett kiegyenlíteni. Évekig tartó, nehéz küzdelemre készültek fel a központi hatalmak is. „A végsőkig kitartani !" — ez lett Németország és a monarchia jelmondata. A hadihelyzet 1914 végén nem volt kedvezőtlen a központi hatalmakra nézve. A háború elején boszorkányos gyorsasággal végrehajtott nagy német előnyomulás, amely Belgium és Észak-Franciaország megszállását eredményezte, a szövetséges hadak megállították. A Marnepark győzelem, az angolfrancia hadsereg egyetlen nagy sikere felszabadította Párizst, visszavetette a német frontot és az állóharc megteremtésével állandósította a háborút, amelynek kimenetelét a száz kilométereken át vont lövészárok-vonalakban egyhamar nem lehetett eldönteni. Az új német hadállások olyan erősek voltak, hogy biztosították a meghódított Belgium és az elfoglalt francia területek birtoklását. A tengerparti Nieuporttól Ypern- -Lille— Arras—St. Quentin—Reims—Verdun—Nancy vonalán húzódott végig a svájci határig ez a 450 kilométeres front, amely olyan erőteljesen épült ki mindkét részről, hogy szinte elképzelhetlenné vált belátható időn belül való megváltoztatása. Ez a helyzet tette szükségessé főként az angolok részéről az északi flandriai frontnak a szüntelen támadását, a folytonos bekerítési kísérleteket, mert a németek tengerparti pozíciója állandóan veszélyeztette a Dünkirchenben és Calaisban folyó angol csapatszállításokat. Csak a flandriai front áttörése vezethetett volna Belgium és Észak-Franciaország felszabadításához és az angol kontinentális hajóforgalom biztosításához. Az esztendő végéig azonban a szövetségesek nem tudtak ezen a helyzeten változtatni, nem tudtak döntést kicsikarni. Eldöntetlenül végződtek a legvéresebb harcok. Beállott az egész vonalon a lövészárok-háború, a pozíciós harc. Egyik fél sem tudott előbbre jutni. Minden talpalatnyi helyért vérözönnek kellett folyni. Most már kétségtelenül meg lehet állapítani. Sir Traig Douglas angol tábornok, az új angol hadseregek egyik parancsnoka, a későbbi angol fővezér