A világháború története 1914-1918,7. kötet
Varsó eleste
—A harcban álló hadtesteinknek a felszereléséhez legalább másfélmillió puskára volna égető szükségünk, —mondotta Szaszanov — és fegyvergyáraink havonta alig hatvanezer fegyvert tudnak előállítani.. . A helyzet kétségbeejtő volt! Az árítást szívesen segítette volna az ő érdekében harcoló orosz katonatömegeket fegyverrel és munícióval. De mit ért a jószándék, mikor Oroszország jóformán teljesen el volt vágva szövetségeseitől és a Dardanellák ostroma, amelyet éppen az Oroszországgal való közvetlen összeköttetés megteremtése miatt erőltetett Franciaország és Anglia, nemcsak hogy nem kecsegtetett gyors eredménnyel, hanem egyre jobban bebizonyosodott teljes reménytelensége. A magára maradt, magára utalt Oroszország, amelynek óriási hadseregét a japánok sem tudták kellő munícióval ellátni az Ázsián és Oroszországon keresztül való szállítás mérhetetlen nehézsége és lassúsága miatt, szörnyű katasztrófának nézett elébe. A nagyarányú orosz munícióhiány és fegyverinség volt a legjobb segítőtársa a központi hatalmak seregeinek. A legjobban fölszerelt orosz seregek a varsói fronton küzdöttek, de ezeknek az elitcsapatoknak a helyzete is tarthatatlanná vált a front többi részein szenvedett súlyos vereségek és a teljes körülzáratás egyre jobban fenyegő veszedelme miatt. Varsót fel kellett adni. Az orosz utóvédcsapatok hősiesen küzdöttek végső erejük megfeszítésével, de ezt a végső ellenállást is elsöpörte a bajor ezredek diadalmas rohama. „Augusztus 5-én szürkületkor — írta egy bajor altiszt hadinaplójában — arra ébredtem föl hirtelen, hogy a mieink éktelenül káromkodnak és lövöldöznek. Noha alig pár órával előbb feküdtem le, mégis rögtön kiugrottam az árokból és még idejében láttam, amint egy kozákpatrus lóhalálban menekül. Három már harcképtelen volt, részben a lovukat lőtték le, de a negyedik kétségbeesetten vágtatott és szerencsésen el is ugratott egy dombsor mögött, mely eltakarta őt előlünk . .. „Félóra múlva itt lesz a golyózápor", dörmögtem magamban bosszúsan , és csakugyan nem csalódtam. Az elmenekült kozák megvitte Vilanov erődbe a mi pontos hadállásunkról szóló jelentést s mivel az orosz tüzérség úgy ismert a környéken minden távolságot, mint a lövőtéren, mindjárt az első sortűzzel belőtte magát és hevesen bombázta hadállásainkat. De a mieink nyomban megadták a feleletet nekik. Ütegeink ret ' tenetes tüzelést indítottak az orosz ágyúk ellen és nehéz tüzérségünk