A világháború története 1914-1918,7. kötet

Varsó eleste

—A harcban álló hadtesteinknek a felszereléséhez legalább másfél­millió puskára volna égető szükségünk, —mondotta Szaszanov — és fegy­vergyáraink havonta alig hatvanezer fegyvert tudnak előállítani.. . A helyzet kétségbeejtő volt! Az árítást szívesen segítette volna az ő érdekében harcoló orosz katonatömegeket fegyverrel és munícióval. De mit ért a jószándék, mikor Oroszország jóformán teljesen el volt vágva szövetségeseitől és a Dardanellák ostroma, amelyet éppen az Oroszországgal való közvetlen összeköttetés megteremtése miatt erőltetett Franciaország és Anglia, nemcsak hogy nem kecsegtetett gyors eredménnyel, hanem egyre jobban bebizonyosodott teljes reménytelensége. A magára maradt, magára utalt Oroszország, amelynek óriási hadseregét a japánok sem tudták kellő munícióval ellátni az Ázsián és Oroszországon keresztül való szállítás mérhetetlen nehézsége és lassú­sága miatt, szörnyű katasztrófának nézett elébe. A nagyarányú orosz munícióhiány és fegyverinség volt a legjobb segítőtársa a központi hatalmak seregeinek. A legjobban fölszerelt orosz seregek a varsói fronton küzdöttek, de ezeknek az elitcsapatoknak a helyzete is tarthatatlanná vált a front többi részein szenvedett súlyos vereségek és a teljes körülzáratás egyre jobban fenyegő veszedelme miatt. Varsót fel kellett adni. Az orosz utóvédcsapatok hősiesen küzdöttek végső erejük meg­feszítésével, de ezt a végső ellenállást is elsöpörte a bajor ezredek diadal­mas rohama. „Augusztus 5-én szürkületkor — írta egy bajor altiszt hadi­naplójában — arra ébredtem föl hirtelen, hogy a mieink éktelenül károm­kodnak és lövöldöznek. Noha alig pár órával előbb feküdtem le, mégis rögtön kiugrottam az árokból és még idejében láttam, amint egy kozák­patrus lóhalálban menekül. Három már harcképtelen volt, részben a lovukat lőtték le, de a negyedik kétségbeesetten vágtatott és szeren­csésen el is ugratott egy dombsor mögött, mely eltakarta őt előlünk . .. „Félóra múlva itt lesz a golyózápor", dörmögtem magamban bosszúsan , és csakugyan nem csalódtam. Az elmenekült kozák megvitte Vilanov erődbe a mi pontos hadállásunkról szóló jelentést s mivel az orosz tüzér­ség úgy ismert a környéken minden távolságot, mint a lövőtéren, mindjárt az első sortűzzel belőtte magát és hevesen bombázta hadállásainkat. De a mieink nyomban megadták a feleletet nekik. Ütegeink ret­ ' tenetes tüzelést indítottak az orosz ágyúk ellen és nehéz tüzérségünk

Next