A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
N - nádor - nadrág - nadragulya
Nadaltha gr. (MNy. 62: 233); 1588: kapa nadolastul sz. [o. nadolastul] (MNy. 62: 108). J: 1558: 3(vasat, acélt, abból készült eszközt) edz, új anyag hozzáötvözésével javít; stählen, härten' (1. fent), -r Sz. más 1558: nadlastul gr. (OklSz.); 1588: gr. (1. fent) nádlat ige 1587: nadlatasahoz sz. (OklSz.) j —tat 1588: nadoltattunk meg gr. (MNy. 62: 233). Déli szláv, közelebbről szerb-horvát vagy szlovén eredetű; vö.: szb.-hv. náditi 'fémet edz' (Ristran. 491); szín. náditi 'rétegesen rak; fémet edz' (SPrav. 455) ; — vö. még: ukr. N. nádyty 'acéllal bevon' (Berneker: SlEtWb. 1: 193); or. N. Haduimb 'szántóvasat élesít' (Vasmer: RussEtWb. 2: 194). Szóföldrajzi bizonyíték szól a magyar szó déli szláv eredete mellett. — Régi nyelvi és nyelvjárási szó. CzF.; Miklosich: Nyr. 11: 359, EtWb. 44 de- 1. a.; Jankó: BNópr. 244; Horger: MNy. 34: 107; Kniezsa: Szlisz. 350, NyK. 65: 86; Moór: StudSl. 2: 103. (Berneker: SlEtWb. 1: 193; Vasmer: RussEtWb. 2: 194.) nádor 1784: „Nádor: Nádor Ispán. Deák: Comes Palatínus" (SzD. 59). 1813: Nándora gr. (Hazai Tud. 2: 300, NSz.). J: 1784: "a király után az első közjogi méltóság viselője; Palatin' (1. fent). — Sz. -ság 1838: Nádorság (Tzs.). — De vö.: 1405 k.: „pallatinius]: nadruspan" (SchlSzj. 476.); 1435 k.: nodofr'ispan (SoprSzj. 71.); 1504: Nadrespantny (OklSz.); 1510: nadrospana (MargL. 178); 1511: nadryspan (OklSz.); 1524: nagyrespanthwl gr. (MNy. 13: 123) ; 1533: Nándor espan (Murm. 2285.); 1535 k.: naderspán (Montrók. 3: 132); 1554: nador espana gr. (Okl Sz.); 1559: Ndg'r ispánt gr. (Nyr. 44: 310); 1577: Nandor ispán (Kol Gl.: Nyr. 45. sz. 36); 1590: Nádor Ispán (Sziksz F. 128). Magyar fejlemény: jelentős tapadásos elvonással jött létre a régi nádorispán kifejezésből az önállóan is élő ispán utótag elhagyásával. A méltóság latin nevének, a comes palatínus-nak palatínus-szá rövidülése is megtörtént. A nádorispán kifejezés a feudális államforma kialakulásával kapcsolatban került nyelvünkbe (pl. mint ispán, király, udvarnok, vajda stb.). Forrása tisztázatlan, megfelelője nem mutatható ki. Valószínűnek látszik, hogy egy feltehető szláv nyelvi *nadb-dvorjb-zupani, 'a (királyi) udvar (népei) felett (álló) ispán' (Kniezsa: Szlisz. 351) kifejezés átvétele, amelyben a nadb 'felett' elöljáró udvar és ispán szavunknak megfelelő elemekkel szerepel egy szerkezetben. A szb.-hr. Kaj nadrepan (uo.) és cseh R. náderspán, nádispán (uo.) a magyarból való átvétel. A magyar nádorispánnak másféle szláv szószerkezetekre való visszavezetése téves. CzF.; Hunfalvy: NyK. 12: 78; Miklosich: Nyr. 11: 563; Király K.: Nyr. 26: 396; Kúnos: AkÉrt. 8: 342, NyK. 28: 34; Simonyi: NyF. 11. sz. 6; Moór: UngJb. 8: 384; AEthn. 2: 57; Treml: UngJb. 9: 289; Hadrovics: UngJb. 21: 145; Kniezsa: MNv. 37: 16®, Szlisz. 351, Stud Sl. 1: 364, 367; Horger: MNy. 37: 115; Szóf Sz.; Stanislav: Dejiny St Jaz. 1: 225; Sulán: MNy. 53: 163; Tompa: NytudÉrt. 40. sz. 363. — Vö. ispán, udvar, nadrági 1364: ? Nodrag hn. (Csánki 2: 53); 1395 k.: „caliga: nadrag 33 (Beszt Szj. 655.); 1507: Nagragomat gr. (NyirK. 6: 187); 1559: nadragot gr. (Szék: Krón. 9); 1570: nagydragba gr. (Helt: Háló. 145: NySz.); 1763: Nyádrágot gr. (Adámi: Spr. 200: NSz.); nyedrág (MTsz.). J: 1. 1395 k.: 'a törzs alsó részét és a lábakat fedő ruhadarab; Hose' # (1. fent); 2. 1846: '(női vagy gyermek fehérneműként) alsónadrág, bugyi; Unterhosen für Frauen und Kinder), Höschen'* (Garay J.: Tolk. 2: 142: NSz.). - Sz. -os 1585: Nadrágos (Cal. 138) t -dl 1808: Nadrágolni sz. (St.). Szláv, közelebbről valószínűleg bolgár eredetű; vö.: bolg. R. nadragy (Kniezsa: Szlisz. 352) ; (? szb.)-e. szl. nadpazu (Miklosich: Lex. 401); or.-e. szl. nadpazu (Sreznevskij 2: 279): 'nadrág'; — vö. még: l. R. nadragi (Varsói Sz. 3: 49) ; or. N. nadpazu (Dal. 2: 406): 'ua.'. A szláv szó valószínűleg a dbrzati 'tart, feszesre húz' igével függ össze mint ennek feltehető *dorg- tövéből, illetőleg e szónak na- igekötős formájából képzett főnévi származék többes számú alakja. Az ige po- prefixumos alakjának hasonló főnévi származéka szintén előfordul a ruházkodás tárgykörében (vö. Kniezsa: Szlisz. 354). Az orosz N. és a lengyel R. szó alakja azt sejteti, hogy ezek az egyházi szlávból valók, illetőleg a lengyel lehet orosz, sőt esetleg magyar eredetű is. — A magyar szó nagdrág, nagydrág változata valószínűleg nem hangtani fejlődéssel, hanem a nagy analógiás bele játszásával jött létre; vö. erre nadragulya ~ nagydragula. — Az ukr. Kárp. nadpazu 'nadrág' (Csepel 199) magyar jövevény. A rom. nadrági (Tamás: UngEl-Rum. 561) származhat a magyarból, de lehet közvetlen szláv eredetű is. Budenz: NyK. 2: 472 ; Hunfalvy: Száz. 11: 432; Miklosich: Nyr. 11: 359, EtWb. 42: 210; Melich: MNy. 6:*17®, AkÉrt. 21: 185, ArehSlPh. 34: 548, 40: 280; Brückner: Ung Jb. 4: 81; Szóf Sz.: Kniezsa: Ung Jb. 23: 221, Szlisz. 352, NyK. 65: 94, StudSl. 9: 36; Vasmer: Russ Et Wb. 2: 194; Tamás: StudSl. 4: 390; Szabó T. A.: MNy. 65: 32. — Vö. macska-, nadragulya 1490 k.: ,,Egreff[us] . . . in agruim] repperit mandragoras: natra-