Antik Tanulmanyok 14. (1967)
1. szám - TANULMÁNYOK - Kákosy László: Az egyiptomi aranykor-mítoszok történeti fejlődése és társadalmi vonatkozásai
KÁKOSY LÁSZLÓ nyilvánvaló, hogy itt IV. Ramses trónralépésével kezdődő új boldog korszakra történik utalás. A következőkben először morfológiai szempontból vizsgáljuk meg az egyiptomi aranykor-mítoszokat, s azokat az általános vonásokat igyekszünk bemutatni, melyek az egyiptomiak szerint a boldog korszakokat jellemezték. Tanulmányunk második részében megkíséreljük a problémakör történeti szempontból való elemzését, s annak vizsgálatát, hogy az egyes korszakok társadalmi és politikai helyzete következtében a mítosz mely vonásai kerülnek előtérbe. Míg a világ teremtésére aránylag sokszor történik utalás az egyiptomi vallásos irodalomban, addig az ember megalkotásáról meglehetősen kevés szó esik. A görögök elsősorban a föld fiainak tekintették az emberiséget, az egyiptomi vallás inkább égi eredetüket hangsúlyozza. Egy — az ember szó téves etimológiáján vagy szójátékon alapuló mítosz szerint — az emberek a Napisten könnyeiből születtek. Ezzel ellentétes nézetet tükröz Amenemope intelmeinek egy helye, mely a Genezis teremtés elbeszélését idézi fel: «Ami az embert illeti, agyag és szalma az, s az Isten az ő teremtője.»8 Hnum isten is szerepel az ember teremtőjeként, fazekaskorongján formálja meg a testeket. Az emberiség történetének legboldogabb periódusát az egyiptomi vallás szerint a teremtés utáni időszak jelentette. A továbbiakban a mítosznak csak azokat a sajátosságait részletezzük, melyek az őskorról vallott egyiptomi nézetek történeti fejlődésének megértéséhez feltétlenül szükségesek. A boldog ősi időről, amikor még az istenek uralkodtak a világ felett, Ptolemaios-kori thébai templomfeliratok tájékoztatnak legrészletesebben: «A jogot az ő (ti. az ősistenek) idejükben alkották meg, az Igazság az ő korukban jött le az égből a földre, és egyesült földön levőkkel. A föld bőségben volt, a gyomrok tele voltak, nem volt ínséges esztendő a két országban. Fal nem omlott össze, tövis nem szúrt az ősistenek idejében.»9 «Bőségesen volt táplálék a nép gyomrában, nem volt bűn a földön, nem rabolt a krokodilus, nem harapott a kígyó az ősistenek korában.»10 Ez a csodálatosan gazdag kor még a világ teremtésének befejezése előtti időszakot jelenti. Bár itt már említés történik égről és földről, az ezeknél sokkal korábbi, — újbirodalmi leírásokban fennmaradt, de még régebbi időkre visszanyúló — Égi Tehén mítosza szerint, ekkor még Ré «egy dologként» uralkodott az istenek és emberek felett, az ég és a túlvilág létrejötte ebben a szövegben csak az ősbűn elkövetése utáni időre esik.11 Taharka egyik felirata is az előbbi szövegekhez hasonló képet fest az aranykorról: (Taharka idejében)az ország bőségben volt, akárcsak a minden XIV. Ramses később ismertetendő koronázási himnusza részletesen ecseteli az új boldog korszak vonásait. 6 Kerényi Karanos Jahrbuch 1947 41 skk. Egyes szerzőknél ezzel ellentétes nézetek is találhatók: Pl. Platon: Phaidros. V. ö. Cl. Alex.: Protr. II. 21 P. orphikusok. 7 rmt . ember, rmj.t . könny. A mítoszra 1. Apophis könyv 22 — 23, 27, 25. Rochemonteix: Edfou I. 249. Maystre A. Plankoff: Le livre des portes. I. Le Caire 1939 275. 8 XXIV. 13. Η. A. Lange: Das Weisheitsbuch des Amenemope. (Det. kgl. Dansk. Videnskaberner Selskab. Historisk filologiske Meddelelser XI, 2. (Kobenhavn 1925. 120. 9 III. Ptolemaios Euergetés kora. Urk. VIII. 76 (90 k). 10 III. Ptolemaios Euergetés kora. u. ott 81 (95 k) v. ö. még a 149. szöveget és K. Sethe: Amun und die acht Urgötter von Hermopolis. ABAW 1929 (Tábla a 125§-hoz) és a mezopotámiai Dilmun mítoszt (ANET2 38) Hasonló szöveg: Chassinat: Edfon V. 85. 11 Ch. Maystre: BIFAO 40 (1941) 53 skk.