A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 3. 1876-1877

I. Irodalmi dolgozatok - Zsilinszky Mihály: Székács József emlékezete

2 SZÉKÁCS JÓZSEF — jóllehet tevékenységének színhelye e megyén kívül esett — mindenkor szeretettel és hálával viseltetett szü­lőhelyének minden jelentékenyebb ügyei iránt. Ne csodálkozzék senki, t. Társaság, azon, hogy Szé­kács József érdemeit e helyen én, e Társulatnak legigény­telenebb tagja bátorkodom méltatni; arról a férfiúról akiről e hazában oly sokan, akiről a hazai prot. egyház­egyetem, a magyar tudományos Akadémia, a Kisfaludi irodalmi Társaság, a társadalom kiválóbb emberei úgy, mint annak elhagyatottjai, az özvegyek és árvák csak hálával és elismeréssel emlékeznek meg : úgy érzem, hogy nekem sem szabad visszafojtani lelkembe könnyét a kegyeletnek és szavát amaz őszinte hálának, melyet a megboldogult férfiú iránt tartozom. Egyike volt ő azoknak, akik engem, a szegény tanulót, tövises pályá­mon szeretettel gyámolítottak. Mintha most is látnám azt a tiszteletet parancsoló hatalmas alakot, ezüst haj­szálakkal, szivjóságot sugárzó arccal, aki engem, a nagy világba lépő tapasztalatlan ifjút, 1858-ban a pesti ev. pap­lakon oly szívélyesen fogadott, mintha most is hallanám biztató és bátorító szavait, melyekkel a főváros előnyeit és veszélyeit festve, jövendő pályámra lelkesített. A mi a kéz, melyre a járni kezdő gyermek bizalommal tá­maszkodhattak ; ami a vezércsillag a sötét bizonytalan tengerre lépő utazónak, az volt rám nézve Székácsnak szava. S íme az ok, t. gyülekezet, mely engem arra ösz­tönözött, hogy gyenge tehetségem dacára, hálával emlé­kezzem meg Orosházának ezen kiváló szülöttéről. De van még egy másik ok is, mely ezt szoros kö­telességemmé teszi, t. i. Székács életének tanulságos volta. Megtanulhatja belőle mindenki azt, hogy egy szerény származású gyermek, kinek isten világos értel­met és meleg szivet, a mellett ernyedetlen munkakedvet

Next