A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 3. 1876-1877
I. Irodalmi dolgozatok - Zsilinszky Mihály: Székács József emlékezete
2 SZÉKÁCS JÓZSEF — jóllehet tevékenységének színhelye e megyén kívül esett — mindenkor szeretettel és hálával viseltetett szülőhelyének minden jelentékenyebb ügyei iránt. Ne csodálkozzék senki, t. Társaság, azon, hogy Székács József érdemeit e helyen én, e Társulatnak legigénytelenebb tagja bátorkodom méltatni; arról a férfiúról akiről e hazában oly sokan, akiről a hazai prot. egyházegyetem, a magyar tudományos Akadémia, a Kisfaludi irodalmi Társaság, a társadalom kiválóbb emberei úgy, mint annak elhagyatottjai, az özvegyek és árvák csak hálával és elismeréssel emlékeznek meg : úgy érzem, hogy nekem sem szabad visszafojtani lelkembe könnyét a kegyeletnek és szavát amaz őszinte hálának, melyet a megboldogult férfiú iránt tartozom. Egyike volt ő azoknak, akik engem, a szegény tanulót, tövises pályámon szeretettel gyámolítottak. Mintha most is látnám azt a tiszteletet parancsoló hatalmas alakot, ezüst hajszálakkal, szivjóságot sugárzó arccal, aki engem, a nagy világba lépő tapasztalatlan ifjút, 1858-ban a pesti ev. paplakon oly szívélyesen fogadott, mintha most is hallanám biztató és bátorító szavait, melyekkel a főváros előnyeit és veszélyeit festve, jövendő pályámra lelkesített. A mi a kéz, melyre a járni kezdő gyermek bizalommal támaszkodhattak ; ami a vezércsillag a sötét bizonytalan tengerre lépő utazónak, az volt rám nézve Székácsnak szava. S íme az ok, t. gyülekezet, mely engem arra ösztönözött, hogy gyenge tehetségem dacára, hálával emlékezzem meg Orosházának ezen kiváló szülöttéről. De van még egy másik ok is, mely ezt szoros kötelességemmé teszi, t. i. Székács életének tanulságos volta. Megtanulhatja belőle mindenki azt, hogy egy szerény származású gyermek, kinek isten világos értelmet és meleg szivet, a mellett ernyedetlen munkakedvet