Greguss Ágost - Hunfalvy János (szerk.): Család könyve - hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok, 1855
Magyar hagyományok Attiláról
rosát, Székesfejérvárt, s Attila, Árpád és Szt. István három sírját. Nem igen tudjuk, mellyik történelmi eseményhez lehetne a tárnokvölgyi ütközetet kapcsolni, mert Makrin négyesúr képzelt személy, valamint városa Potentiana is csak képzelt város. A lombardok, mint tudva van, csak a VI-dik század első felében települtek meg Pannóniában, s a mi veronai Detrét illeti, ez a német költemények képzeleti hőse. Mindazáltal bajos ez emlékezéseket merő koholmányokat elvetni. Ellenkezőleg hihető, hogy a tárnokvölgyi ütközet, s az, melly erre következett (mindkettő a Duna jobb partján esvén Attila uralkodása előtt), Pannonia helybeli hagyományaihoz tartoznak. A lánoknak boszút kellő államok, s ezt dicsőséggel meg is teszik. Győzelmes ellenségüket üldözve három mérföldnyire Bécs fölött megtámadják azt egy helyen, mellyet a hagyomány Cézunmaur-nak nevez, s melly igen valószínűleg a Cetius fala (Cetii murus) neve alatt ismeretes római erődítvény. A csata hajnal hasadtától kezdve kilencz óráig tart. A római és germán sereg tökéletes kudarczot vall, Makrin megöletik, Detre megsebesül. Egy nyíl, melly őt homlokon találja,befúrja magát a csontba s ott marad; vére úgy omlik mint vízözön ; de ő nem engedi, hogy a vasat sebéből kihúzzák , annyira siet Rómába, hogy a tanácsot szerencsétlenségéről tudósítsa. Lóra pattan, vágtatva nyargal, megérkezik, belép a gyűlésbe, homlokán a nyíl vasával és nyelével, véres tanúságával a küzdötte viadalnak. Róma megtudja e néma elbeszélőtől mind tulajdon veszteségét mind az ellenség erejét, ki illy csapásokkal bir sújtani. ,,E kaland,“ úgymond a régi tudósítvány, „Detrének a magyar dalokban a halhatlannak nevét kölcsönözte.“ A húnok részéről negyven ezer harczos borította Cézanmaur térségét, s ezek között valának Béla, Kadisa és Reva kapitányok, kik Keveháza gúlája alatt lőnek eltemetve. Azon hat kapitány közöl, kik a húnokat Ázsiából Európába vezették vala, már csak Attila és Buda volt életben . Attila királyul kiáltatik, de maga mellé társul veszi testvérét, kire a Tiszán túli tartományok kormányzatát bízza, magának tartva mindazt, mi e folyó nyugati oldalán már elfoglaltatott, vagy mit még elfoglaland. Saját kezével rakja a határkövet, melly a két államot elválaszsza, székhelyéül Szikambriát választja, s akarja, e város ezentúl az ő nevét viselje. Germánia királyai, kiket a cézunmauri csatavesztés után rettenet fog vala el, meghódolnak neki, s Detre első, ki magát hűbéresének vallja. Detre, mint csalfa és ravasz hízelgő, gyűlölségét a barátság csalárd palástjába takarja, s az új királyt veszélyes vállalatokra tüzeli, mellyekben reméli, hogy odavész; így fejébe veri, hogy fegyvere által Európa összes országait igázza le. Attila, gőgtől felfuvalkodva, a húnok királyának, Nimród unokájának czímeihez még Isten ostorának s a világ kalapácsának nevezeteit csatolja. A szóhagyomány Attilája nagyobbrészt a történelem Attilájához hasonlít : barna színű, kis termetű, széles mellű, feje hátra konyult; azonfelül hosszú bozótos szakálla van, mint a fehér húnoknak és turkoknak. A történelmi Attila csaknem szakállatlan, mint a finn-magyarok és mongolok. A hagyományos költészetben ama büszke egyszerűsége sincs, mellyet a történelem róla megjegyez, s melly őt a kelet minden barbárjai közöl kitüntette. A hagyomány szerint egy turk kha-khán pompás modorában s dúsgazdag szerével jelenik meg. Díszsátora tagolt arany lemezekből áll, melylyek kinyílnak s összecsukódnak mint a legyező ágai; támoszlopai vésett aranyból vannak, ékesítve drágakövekkel. Ágya, mellyet minden hadjáratában magával hordoz, a művészet csodaremeke , asztala, terítékszerei s konyha-edényei mind aranyból vannak. Aklait, mellyek a legszebb fajta lovakkal telvék, bibor és selyem szőnyegezi , lószerszám és nyereg gyémántokkal zománczozott aranyból készítvék; szóval, Attilát az egész keleti tündérség környezi. Czímerén koronás karvaly van : e madár, mellyet ős magyar nyelven turulnak neveztek, ki van festve pajzsán s kihimezve lobogóján; ugyanaz ékesítette a magyarok zászlaját is Sz. István idejéig. A karvaly vagy turul Attila jelképe és megtestesülése a magyar hagyományos költészetben; Álmos, a húnok királyának dédunokája, Turul gyermekének mondatik. Veronai Detre tanácsára Attila átkel a Rajnán s Gallia (Francziaország) elfoglalásához lát. Nem fogom itt a hagyományos elbeszélést részleteiben követni, melly úgyis csak a latin országok mondáinak kivonata, sajátlag átváltoztatva s alkalmaztatva a húnok dicsőségére. Előre is föltehetjük, hogy Attila itt mindenkor győzelmes; s valóban ez az eset még a katalauni mezőkön vívott csatában is, melly nem, mint a történelem akarja, a Champagne, hanem a Catalogne tartományban esik a nevek hasonlatossága miatt. Ott a lún sereg egy harmada a többitől elválva Spanyolország és Maroko elfoglalására indul, míg a másik két harmad Galliát pusztítja, s Frizián, Dánián, Svézián, Lithvánián átvonulván, Thüringián keresztül a Duna partjaihoz visszatér. Ez időközi harczok a magyar hegedősöknek kényelmes foglalványokul szolgáltak, mellyekbe Magyarország nemessége könnyen beoszthatá őseit. Attila visszatérte Szikambriába előidézi közte és testvére között a véres szomorjátékot, melly szerencsétlenül mind a történelem- mind a hagyományhoz tartozik. Buda, titkos irigységtől ösztönöztetve, kimozdította helyéből a határkövet, melylyet Attila két birodalmuk között lakott vala. Még többet tön : testvére parancsa ellenére Szikambriát, mellyet az ő nevéről kell vala nevezni, Budavárának neveztette. E szófogadatlanság által fölingereltetve Attila, lázadónak tekinti testvérét, s megöli. „A németek megrettenvén,“ így szól e tárgyra nézve Kéza Simon , „siettek Szikambria nevét Ethelburg, Ethel vagyis Attila városa nevével fölcserélni, de a húnok, kik nem féltek, azon-