Vasi Szemle 1979 (33. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 1. szám - NAPJAINK - István Lajos: "A Vasi Szemle 20 éve" c. kiállítás megnyitója

folyóirat? Irodalmi vagy tudományos közlemények legyenek-e túlsúlyban benne,­­ hogy melyik tudományágnak vagy szakterületnek adjunk nagyobb teret? A szerzői gárda ki­választásával is sok gondunk volt. Kik írják: helytörténészek, kutatók, kortársak, írók? Még nehezebb volt eldönteni, hogy kiknek írjuk, illetve szerkesszük a Vasi Szemlét, hogyan hozzuk közös nevezőre a Vas megyei olvasók érdeklődését és a tudományos igényt várók ismeretszintjét? Kik fogják olvasni? Mennyiben számíthatunk a megyéből elszármazottakra? Mekkora teret adjunk a Vas megyei témákkal foglalkozó kutatók szinte kész kéziratainak? Azt világosan láttuk, hogy a legfőbb cél megismertetni megyénk múltját és jelenét a megye lakosságával, szülőföld-ismereti adatokat közzétenni, a korszerű művelődést helyileg időszerű tanulmányokkal szolgálni. Második célunk az volt, hogy megismertessük megyénk kulturális, tudományos és gazdasági életét hazánk egészével, mindazokkal, akik az országban múltunkkal, jele­nünkkel foglalkoznak. És figyelembe véve megyénk sajátos határmenti helyzetét, a közös múltból adódóan nálunk őrzött közös szakirodalmi és levéltári forrásanyagokat - a határainkon túl élőkre is kellett gondolnunk - elsősorban szomszédainkra, a Mura­mentiekre és a burgenlandiakra, az ott élő kutatókra és olvasókra. Hogy az alapokmányban rögzített közös elhatározásainkból mi vált valóra, azt megítélni nem a mi feladatunk. Egy folyóirat létének eredményeit egyébként is nagyon nehéz megbecsülni. Kétségtelenül adott a kötetek és tanulmányok száma, de ez messze nem minden. Sokkal fontosabb és sokkal nehezebben ítélhető meg az olvasottság,­­ a folyóirat hatása a megye életére. És a leírtakon, illetve elolvasható tanulmányokon túl egy folyóirat eredményeihez tartozik az a szellem is, amit kisugároz, - az a szellemi erő, amit a szerkesztőség képvisel, - az a fórum, amit jelent, - az a műhely, ami szer­kesztőségből, írókból és olvasókból kialakul. Ha végiglapozzuk a köteteket és nyomon követjük a szerkesztőségi tagok és szerzők élettörténetét, életútját, úgy szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy a Szemle mint „kohó” és mint „műhely” is teljesítette fel­adatát. A Szemlét évek óta egy széles körű elemző, kritikai és alkotó szellemi közösség hozza létre. Az újraindulás 20 éves jubileumán még világosabban kirajzolódik Pável Ágoston és azok érdeme, akik 1933-ban életre hívták. A 20 év eredményeit elemezve tisztelettel kell adóznunk azoknak, akik a konszolidáció nem könnyű időszakában újra elindítot­ták. Szeretném méltatni azok érdemeit, akik az elmúlt 2 évtized alatt kiváltak közülünk és ma már nincsenek az élők sorában, de amíg közöttünk voltak, rengeteget tettek a maguk módján a Szemle ügyéért. Zsigmond László Bendefy László Bencze József Hofmann Miklós Tóth János és barátainkra gondolok. Köszönet azoknak is, akik 20 éven át hűséggel helyt álltak. Nagy várakozással és bizalommal tekintünk azokra, akik az utóbbi években léptek a szer­kesztőség soraiba és akik a holnapot jelentik. Az évforduló, a kiállítás és a tudományos emlékülés fontosságát sokban növeli, hogy a társ-folyóiratok képviselői is közöttünk vannak. Amikor 1958-ban Sárvárra hívtuk a dunántúli folyóiratok képviselőit, azt írtuk az emlék hamutartókra mottóul: „Rendezni végre közös dolgainkat.” Most a 25 éves évfordulón a vidéki folyóiratokkal közösen akarjuk működésünk mérlegét megvonni és akarjuk együtt rendezni közös dolgainkat. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg az elmúlt 20 év eseményeit, a megtett utat felidéző kiállítást, amelyet Csonka Ernő festőművész rendezett. Kívánom, hogy adjon biztatást, erőt, gondolatokat és elhatározásokat további évtizedek alkotó tevékenysé­géhez.

Next