Vasi Szemle 1985 (39. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám - ELMÉLETI ÜLÉSSZAK FELSZABADULÁSUNK 40. ÉVFORDULÓJÁRA - Rácz János: Vas megye négyévtizedes társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésének főbb jellemzői
RÁCZ JÁNOS Vas megye négy évtizedes társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésének főbb jellemzői 1945. április 4-e korszakot zárt le népünk történetében: a levert forradalmak, a sikertelen szabadságharcok, a huszonöt éves ellenforradalmi népelnyomás korszakát. A társadalmi haladás új lehetőségei tárultak fel az igaz ügyért tenni kész tömegek előtt. Népünk visszanyerte függetlenségét, és kezébe vette sorsának irányítását. E bonyolult feladat megoldásakor meg kellett küzdeni népünk külső és belső ellenségeivel, az elmaradottsággal, gyengeségeinkkel, hibáinkkal is. E négy évtized jelentősebb átalakulást, nagyobb fejlődést hozott, mint korábbi történelmünk bármelyik százada; nemzeti történelmünk alapvető kérdéseire adott végérvényes választ. I. Egy terület, egy megye élete, előrehaladásának lehetőségei szorosan kötődnek az ország helyzetének alakulásához, a kibontakozó vagy lezáruló folyamatokhoz. Az általános tendenciák azonban konkrét, sajátos körülmények között érvényesülnek. Ezért az elmúlt négy évtizedben megtett út értékelésénél, elemzésénél figyelembe kell vennünk megyénk legújabb kori történelmének sajátosságait, valamint az 1944-1945-ös évek néhány, a megye helyzetéből adódó vonásait. A társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésünk vizsgálatakor nem tekinthetünk el az induló bázis rövid jellemzésétől sem. Mindezekkel kapcsolatosan a következőkre utalunk: 1. A felszabadulás előtti évtizedekben Vas megye gazdasága, társadalmának osztály- és rétegszerkezete elmaradott viszonyokat jelentettek. A feudál-kapitalista társadalom ellentmondásai, a feudális maradványok súlyosabban érintették, mint az iparilag fejlettebb megyéket: nyersanyag- és energiaszegénysége miatt ugyanis kimaradt a századforduló időszakának - a bányászatot, a kohászatot és az energiatermelést szolgáló - iparfejlesztéséből. Bár a tőkés iparosítás korában néhány iparág - könnyűipar, gépipar - meghonosodott ugyan, de az első világháborút követően a fejlődés megtorpant, a meglévő kisüzemek tőkehiány miatt számottevő fejlődésre képtelenek voltak. Jellemző, hogy 1900 és 1935 között a megyében lévő munkáslétszám 3400-3500 körül alakult, csupán a háborús konjunktúra emelte az 1940-es években öt-hatezer főre. A megye összes keresőinek - a magánkisiparosokkal együtt -18 százaléka dolgozott az iparban és az építőiparban. Mintegy 20 ezer agrárproletár tengette életét a világi és egyházi nagybirtokokon. Vas megye a felszabadulás előtt elmaradott agrár jellegű terület volt, az összes keresők közel 70 százaléka a mezőgazdaságból élt. A birtokviszonyokat a feudális tagoltság jellemezte: a birtokosok közel 68 százalékának tulajdonában az összes terület nem egészen 10 százaléka volt, míg a birtokosok 1 százaléka rendelkezett a földek 41 százalékával.22. A megye gazdaságának jellegéből, szociális szerkezetének egyoldalúságából, a paraszti, kispolgári rétegek túlsúlyából következett, hogy a forradalmi munkásmozgalom a felszabadulás előtt nem épülhetett szélesebb tömegbázisra. Ez a tény az 1945- 1948-as időszak osztályharcaiban, politikai küzdelmeiben is szerepet játszott: nehezebb körülmények között tudott utat törni a marxizmus, a szocializmus eszméje. Ez jutott