Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 5. szám - VASI NÉPMŰVÉSZETI TÁR - Balogh Jánosné Horváth Terézia - Beszprémy Józsefné: Szabadrajzú fehérvarrásos úrihímzések vidékünkről. Vasi Népművészeti Tár, XI.

Vasi Szemle 2009. LXIII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM metrikus mintázatú kitöltést alkalmaztak. Egyik esetben sakktáblaszerű kihagyásokkal he­lyeztek el különböző méretű téglalapokat. Más motívumokban téglalapok és négyzetek változatos összefonódásával kitöltötték a felületet. A harmadik változatban váltogatott laposöltések sűrű zegzugvonalas mintázatot adnak. „Ha a betöltendő felület nagy, kisebb egységekre kell osztani, mert a nagy öltés felborzolódik, felszakad, ezért a felületet mintá­san osztották be. Ezeket nevezzük mintázott laposöltésnek, amely, ha egyenletesen sűrűn öltögették, színén és fonákán azonos.”­ Laposöltéssel készültek továbbá az apróbb elemekből álló sűrű háromszögsorok és az indát képező, szintén apró, szabálytalan alakú és méretű négyszögek laza sora. Az utób­biakat „fölfűző”, a színoldalon futó szál java kikopott. Szembeötlő sajátossága a darabnak az indamegoldás. Egyrészt nem a gyakoribb hullámvonalú, hanem a ritkább típus, a he­lyenként megtört, egy-egy növényi elem tövébe torkolló, fekvő S alakokra tagolt inda, kis­sé bizonytalan kézzel vezetve. Annak is egy különleges stilizált formája, amely több úri hímzés megszemlélése nyomán, eléggé „kacskaringós” elméleti úton, végső soron talán egy akantuszos indából vezethető le több stilizálási fokozaton keresztül, amikor végül olyan alakot önt a virágok, levelek s gránátalma-termések indája, mint a felfűzött gyöngy­sor, hegyükkel egymás felé irányított négyzetekből. Ha nem is gyakran, de más fehérvar­­rásos munkákon, sőt színes úrihímzéseken is előfordul ilyen megoldás, több színből, tar­kán összeállítva. Nem említve egyéb apró elemeket, különlegességei még a hímzésnek a finom kivi­telű, hat-hat szabályos körből összeállított, száras rozetták, amelyek elemeit sugárszerűen, sűrűn öltött laposöltések képezik, vékony száröltéses körvonallal. Ferde laposöltés (szalagöltés) képezi többszálasan, vaskosan alkalmazva a növényi szálakat és kacsokat, körvonalazza a laposöltéses felületeket és az áttört elemeket is. Az áttöréseknek három változata szerepel a lepedővégen: kisebb, ívelt körvonalú alakokban szálszorításos rács a kitöltés nagyobb kör alakokban vagdalásos eljárást alkalmaztak. A kétirányú szálhú­zás után a maradt szálakat lenfonallal átcsavarták, s a kapott rács minden má­sodik négyzetébe áthurkolt keresztet varrtak több kerek és más kivágott íves részletet pedig a legmunkásabban, keresztpán­tokhoz épített többféle csipkeöltéssel („pakolással, bekötéssel”) töltöttek ki A kompozíció lényege:­­ szélesebb középcsíkban növényi inda, két oldalán keskeny választó háromszögű fogazásból, hegyükkel befelé kétoldalt egyforma szegélyhím fele szélességben rárímel a középcsík hímére, melyet kívül ugyanolyan választó zár le, mint a középcsíkot, de a szegély­hímhez viszonyítva hegyükkel kifelé néző fogakkal A hímzéssáv mérete: 98x37 cm, ebből kiindulva elméletben rekonstruálható a haj­dani lepedő, amelyet két, egyenként 98 cm széles kelmeszélből varrtak össze hosszirány­ban. A megőrződött fél lepedőszél hossza a lepedő egyik szövetszélének mérete, mivel mindkét keskeny oldala ép szél. A két fél egymáshoz illesztése valószínűleg néhány cm széles csipke beiktatásával történt, amelynek nyoma már nincsen. A lepedő vetülékirány­­ban díszített szélének teljes hossza a toldással együtt megközelíthette a két métert. Fölté­ 7 V. EMBER Mária: Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó, Bp. 1981.54. old.

Next