Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 5. szám - VASI NÉPMŰVÉSZETI TÁR - Balogh Jánosné Horváth Terézia - Beszprémy Józsefné: Szabadrajzú fehérvarrásos úrihímzések vidékünkről. Vasi Népművészeti Tár, XI.
______________Vasi Népművészeti Tár______________ BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH TERÉZIA - BESZPRÉMY JÓZSEFNÉ: SZABADRAJZÚ... Jelezhető, hogy láncirányban hosszabb, ez esetben több mint két méteres volt a tárgy, ami a korabeli úri lepedők körében is tekintélyes méret. A népi lepedők általában kisebbek voltak, díszes oldaluk (és a parasztágy) rövidebb. A vizsgált darab a hosszabb, elvágott oldalain a jelen állapotában úgy van varrógéppel beszegve, hogy fonákjára visszahajtották a szegélyhím külső lezárását, a fogazás-sort. Azaz a hímzett sáv a jelenleginél néhány cmrel szélesebb volt, tehát megközelíthette a 40 cm-t, az úrihímzéses lepedőszelek hímzésének maximális szélességét. Baloldalról kezdhették a hímzést az ép szélnél, és úgy osztották be, hogy két teljes nagy gránátalma-szerű motívum után a jobb szélén, a másik ép szélnél, ahova egykor a másik szövetszélt varrták, egy nagy motívum fele férjen ki. Ott kissé elbizonytalanodott a minta előrajzolója, és helyenként más minőségű és mennyiségű kiegészítő elemet alkalmazott, mint a bal oldali gránátalma körül. A toldás után nyilván tükörképszerűen ismétlődött a mustra, és így a virágos indán összesen öt nagy gránátalma díszelgett egy sorban. Indás hímű párnavégen a nagy motívumoknak értelemszerűen váltakozó állásúnak kellene lenniük, itt viszont a lepedőszél-szerephez igazítva egy nézetre állították mindegyik gránátalmát, alul a kis fordított szívvel. A tulipánszerű virágok melletti „leveleknek kerületre és középrészre való bontása török jellegzetesség.” Gondos megszerkesztettség jellemzi a hímzést. A főmintában mindegyik gránátalma középrésze olyan, mint egy tízszirmú rozetta, váltakozva szálszorításos illetve csipkeöltéses kitöltésű középrésszel. Ugyanez ismétlődik a szegélyhímekben, de ott kisebb és önállósult rozetták formájában, amelyeknek csak hat szirmuk van. A középsávban és a szegélyekben is szabályos elosztásban váltakozik az áttört szirmok kitöltése. A nagy rozettákon hat szirom csipkeöltéses és négy szirom szálszorításos, míg a kicsiken három-három az arány. Míg a középsáv vaskos növényi elemeit viszonylag gyenge, gyöngysorra emlékeztető inda fogja össze, addig a szélső sávokban épp ellenkezőleg igen vaskosak a rozettákat összefogó elemek: egy-egy nagy akantusz levél, S alakban hajolva, mintegy indát képez, belsejében szálszorításos áttört felülettel. A középsáv híme egészében kissé levegősebb, mint a szélsőké. Kései népi (nemzetiségi) párhuzamként említhető ehhez a megoldáshoz, hogy a XX. században a békéscsabai szlovák házi vászonszőttesek tervezésekor a parasztasszonyok az általuk ismert mintakészletből úgy szokták összeválogatni a háromsávos, indás jellegű kompozíciókat, hogy ha a középcsík mintája tömör, akkor a szegély legyen laza szerkezetű, és fordítva. A bemutatott virágiudás hímzés kortársai közül olyanokat kerestünk, ahol a jellegzetes gyöngysor-szerű indamegoldás jelentkezik. Három fehérvarrásos magyar úri lepedőszélt mutatunk képen, melyek többé-kevésbé rokoníthatók hímzésünkkel. Amelyik lepedőhím majdnem teljesen azonos vele, a lepedővégszerű nézetével együtt, de kissé tömöttebb kivitelben készült, és jobb állapotban maradt meg, azt csak leltári szám megadása nélkül publikált képről ismerjük (10. kép).10 Kikövetkeztethetően a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből való. Nyilván adatolatlan, ezért a készítési he- 8 PALOTAY Gertrud: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben/Les elements turcs-ottomans des broderies hongroises. Magyar Történeti Múzeum, Bp. 1940. 45. old. 9 BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia: A békéscsabai szlovák szőttesek. In: Néprajzi Látóhatár, megjelenés alatt (2009) 10 TÁPAY-SZABÓ Gabriella: Magyar úri hímzés. Officina, Bp. 1941. 17., 30. old. és a 12-es ábra.