Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 5. szám - VASI NÉPMŰVÉSZETI TÁR - Balogh Jánosné Horváth Terézia - Beszprémy Józsefné: Szabadrajzú fehérvarrásos úrihímzések vidékünkről. Vasi Népművészeti Tár, XI.

2009. LXIII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM­ gezték. Talán nem külön toldott lepedővégről van szó, hanem a lepedő két kelmeszélének alját varrták ki egyenként. Az összeillesztés után a minta folyamatossága nem lett tökéletes. Mindkét szélre vetülékirányban egymás mellé helyezve varrtak két-két, ún. „olaszkorsós” típusú virágtövet, összesen tehát négy virágmotívum sorakozik a lepedőnek az ágyelőt fe­dő, látható részén, egykori kazettás szerkezet emlékét őrző komponálásban. Illik rá a jelző: „A szárak lágy hajlata [...] határozottan magyar ízt kölcsönöz neki.”19 A virágtövek alatt a korsó aránytalanul kicsi, ami gyakori a hímzéseken. Aránytalanul nagy gránátalmát fognak közre szövevényes növényi szárak. Hangsúlyos jellegzetesség, hogy a fölső, középső, hatá­rozott rajzú tulipán a gránátalmából nő ki.­­ Teljesebb kompozícióban a virágtövek válta­kozni szoktak függőleges állású virágszálakkal. Az utóbbiakból csak csökevények kerültek erre a tárgyra. A virágtövek alatt két keskeny szálvonásos („subrikált”) hímzéscsík között egy díszítetlen hagyott (s néha utólag más kéz által kihímzett) sáv húzódik: ez a lepedőhím­­lezárás Vas megyében gyakori, bár a szomszédos megyékből, sőt a magyar nyelvterület más részén is előfordul. Ez a fajta kétsávos kompozíció úri hímzéseken ritka, inkább nyugat-du­nántúli népi lepedőkön jellegzetes a későbbi századokban. Viszont a változatos hímzéstech­nika teljesen megfelel a (XVII. századi) fehérvarrásos úri munkáknak. Kivitele kissé hanya­gabb. Elemei­ motívumai helyenként elnagyoltak, félreértettek. Öltései hasonlóak a virágin­­dás hímzésünkéihez. A 7. képen a fonáka látszik, szemléltetve azt a tényt, hogy a mintázott laposöltés, „ha egyenletesen sűrűn öltögették, színén és fonákán azonos.”­" Ezen a virágtö­­ves munkán sajátos módon egyenként helyezték el a másik hímzés rozetta-alkotó köreit: az összes tulipánszerű elem és a korsó tövében, mint valami stabil kiindulást. Klasszikus egyirányú minta, igazi lepedőszélre való szerkezet jellemzi. A minta­­felépítés a későbbi paraszti díszlepedőkére hasonlít, hímzéstechnikai gazdagsága viszont megfelel a XVII. századi fehérvarrásos úrihímzéseknek. Virágtöves fehérvarrásos úrihímzés párhuzamokat nem találtunk, de a tárgyalt vi­­rágindás hímzés (1. és 3. kép) és annak idézett párhuzamai (9-11. kép) technikai megoldá­sainak teljesen megfelel. Sajátos eleme, a gránátalmából kinövő tulipán, hasonló erőteljes­­séggel jelentkezett egy rajzon tanulmányozható ostffyasszonyfai halotti lepedőszélen (XVII. vagy XVIII. század)21 és egy fotón szemlélhető darabon: „Halotti lepedőszél rész­lete. XVII. sz. Fehér vászonra fényes fehér selyemmel, díszes laposöltéssel kivarrt. 50x35 cm. Magántulajdon.”22 A szerző akkor, 1963-ban népi hímzésként értékelte, azóta a nép­rajzkutatás sok más parasztinak tartott hímzést átminősített félnépinek, esetleg úrinak. A bemutatott hímzés feldolgozása (6., 8. kép) elsősorban abban különbözik tőle, hogy a (népi) díszlepedők másik szerkezeti típusát idézi: nem két, hanem egy darabból áll, és nem kétszer kettő , négy, hanem három főmotívum sorakozik rajta. A XIX-XX. században érvé­nyesülő magyar ízlésnek ez jobban megfelel a határozott középhangsúllyal, ami például a ti­pikus magyar népi háromköves gyűrűkre is jellemző abban a korban.21 A fal védőt tervezte be- 19 PALOTAY Gertrud: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben/Les elements turcs-ottomans des broderies hongroises. Magyar Történeti Múzeum, Bp. 1940. 45. old. 20 V. EMBER Mária: Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó, Bp. 1981.54. old. 21 BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia - BESZPRÉMY Józsefné: Vászonhímzés és csipke. In: Vas megye népművészete. Szerk.: Gráfik Imre. Szombathely, 1996. 137. old. 22 LENGYEL Györgyi: Hímzések. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp. 1963. 11., 31. old. és 2. kép 23 BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia: Gyűrűk (Catalogi Musei Ethnographiae - A Néprajzi Múzeum tárgy­katalógusai 4.) Budapest, 1999, 42. old.

Next