Mályusz Elemér: Iratok a türelmi rendelet történetéhez - A magyar protestantizmus történetének forrásai (Budapest, 1940)
Első rész: A régi rendszer
A MAGYAR PROTESTANTIZMUS A XVIII. SZÁZADBAN. 35 szakos lépéssel vége is szakad e család életének, az ismeretlenségből, a mélyből szakadatlanul lépnek ki újabb és újabb elszánt emberek, készen arra, hogy a megnehezült idők terheit vállukra vegyék s friss életerejükkel szolgálják, egyházukat. Ezeknek a XVIII. századi papi dinasztiáknak az egyik képviselője a Szathmári Paksi család, amely neve után dunántúli származású, azután Szatmáron vert gyökeret, első ismert paptagját azonban már a beregmegyei Kászonyon találjuk a XVII. század második felében; ez az a hsíres szónok, akit ismerősei magyar Cicerónak neveztek. Fia, Mihály, aki 1681- ben született, a németalföldi egyetemekről hazatérve, a marosvásárhelyi, majd sárospataki kollégium tanára. Tizenegy gyermeke közül Ábrahám, Mihály, István, Pál és Dániel ugyanazon egyetemeken fejezték be tanulmányaikat; az első püspök, a második tanár lett, a harmadik debreceni profeszszorkodás után szintén mint püspök fejezte be az életét, a következő lelkészkedett, az utolsó pedig, aki orvosi diplomát szerzett, mint tanár halt meg. Az ő gyermekeik — immár a negyedik generációt képviselik — pályájukat még Mária Terézia idején választották ki s így a megállapodott, kijelölt úton haladnak: a lelkészi hivatást választják, hogy külföldi tanulmányaik után Ábrahám fia püspökké, Mihályé sárospataki tanárrá legyen.27 A XVII. század közepétől hat generáción keresztül működtek a lelkészi pályán a muraközi származású, evangélikus Perlaky család tagjai, köztük két dunántúli püspök is, a XVIII. század köözepe felé a Wittenbergben tanult, tehát pietistaellenes József, és unokaöccse, a természetesen szintén papfiú Gábor, akinek működése részben már a türelmi rendelet utáni évekre esik. A család utolsó papi generációja a kiegyezést megelőző években hal el s ettől kezdve Perlakyak nem szerepelnek a lelkészi pályán,28 annak jeléül, hogy a rendi Magyarország letűnése és az új magyar középosztály kialakulása még a legősibb hagyományokat őrző családok életét is megváltoztatja. 37 Koncz J.: A marosvásárhelyi evang. reform, kollégium története. Marosvásárhely, 1896. 149. skk. 1. Szinnyei i. m. X. k. 118—118. 1., XIII. k. 449. 1. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár, (a továbbiakban: Adattár) III. k. 35. skk. 1. Adataink nemcsak kiegészítik egymást, hanem az ellenmondások kiküszöbölését is lehetővé teszik. 38 Az adatokat 1. Payr L.: A Perlakyak négyszázados áron háza. Bp. 1905. A szerzőnek az a megállapítása, hogy „14 nemzedéken át ugyanennyi papi család“ származott ebből a törzsből, azért nem fogadható el, mivel szerfelett bizonytalan, hogy mindazok, akiket a család tagjai gyanánt a XVII. sz. közepén élt Perlaky György előtt felsorol, valóban ehhez a családhoz tartoztak e. Egyébként az érdemes tanulmány hasonló papi családok gyanánt felemlíti egyebek közt az Ács, Bárány, Torkos, Kis, Horváth családokat. (9. 1.)