Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
ad politicának úgy, mint istenészetnek. Nem csak bonczol ez, mint a’ criticismus, hanem egyesít is; méltányolja a’classical hellenismust úgy, mint a’ sötétnek tartott középkor’ buvárlatait, és szellemi kincseit; az angol empirismust úgy, mint a német idealismust — hibáiknak épen nem hódolva — de leginkább tiszteli a’ socraticusok’ tiszta életbölcseségét, mint örök kútfőt, és Cousin’ szemelvényi philosophiája is nem más, mint hellenismusra épített, de az újkor’ kincseit is használó mérséklett idealismus. Roppant hatása is vala ez üdvös vállalatnak a’ francziák’ erkölcse' simítására, tudományosságuk’ alaposságára, nevelőintézeteik’ javulására, — min maga Cousin párnélküli szorgalommal dolgozott, — és egyebekre. Örvendhetünk tehát e szép jelenetnek, melly új és derült korszakot idézend elő a' philosophiai világban, és azt remélteti velünk , hogy a harmonismus leendő philosophia aranykora, mire a’ híres Lamenais’ philosophiája ’ kellemes kezességet nyújt. Meg nem állhatom, hogy ebből a’ következő szép sorokat ne idézzem : „Mi okozza, így szól ezen bölcs, jelenkorunk’ gyöknyavalyáját ? az hogy e’ romlott kor az istenre nem néz; ennek fiaiban az értelmiség, és a’ szeretet megfogyatkozott. Nálunk az egyének nem a’ világ’ harmóniájára, nem a’ hon’ szívére fordítják szemeiket, hanem a’ részletekre , egyes vágyaik’ kielégítésére , mellyel a’ köz harmóniát felbontják, és az egész élet’ művezetére kártékonyan hatnak. Innen a’ társalmi élet’ bajainak fő forrása abban áll, hogy az emberek a’ harmóniát elvetik szemeik elöl, és elhagyják magokat csábíttatni a’ részletes haszon, és perczig tartó gyönyör csábereje által.“ Azonban itt azt is őszintén ki kell mondanom, hogy harmonisticám helyesnek találja ugyan a’ franczia legújabb bölcselők’ szemelvényi irányát, de hogy jeles vállalatában addig üdvös sikert érhessen, míg a’ szemelvény’ alapját, és eriterionát szilárdul meg nem állítja, kétlem. Szóltam már erről az ész és philosophia’ fenségéről írt academiai értekezésemben * 2), és előadám, mi nehéz a’ szemelvénynek elkerülni a syneretismus’ színijeit, mikbe már nem egyszer ütközött, és mindannyiszor elmerült a’ philosophia’hajója. Emlékezzünk az új platonismusra, melly egyeztetni akarván a’ keleti philosophiát a’ hellénnel, ezen öszszeforrasztási kísérletével tönkre tette darabig a’ szemlélődést. A’ szemelvény tehát kezdetnek igen jó, és ezen kezdek a’ világ’ fölé bölcselői, Pythagoras, Plató, Baco, Leibnitz és mások, kik a’ felekezetiség’ szolgai seregébe nem merülve , önállólag bölcseltek. Ámde míg a szemelvény biztos alapra nem fektettetik; míg a’ philosophiának szilárdul megállított irányt, kört, kimutatni nem képes; míg az igazat, a’ jót, a’ szépet egy l) Esquisse d’ une Philosophie. Paris, 1841. Vol. III. 2) A’ m. Tud. Társ. Évkönyvei. VI. kötet, 55. 1. *