Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
itt vagy amott ez eset kerülne elé, nem hiszik. Miként, a' ki zajgó tenger’ partján áll, hiszi ugyan, hogy ez gigási erejű, és őt eltemetheti hullámaival; de tőle igazán mégsem fél; mert körülményei őt, legalább most, a' tengerrel küzdeni nem kényszerítik. Mivel tehát most úgy is a’ harczfiaknál vagyunk, kik példányai a' Pallas által is fervezett erényküzdelemnek, kérdjük itt : az-e a’ jó vitéz tiszt, ki a’ fővezértől, ennek segédje által, e’ parancsot véve . Menjen ön gyorsan az ellenségnek ez vagy amaz állomásról elűzésére! előbb illyen kérdéseket intéz amahhoz . Lehet-e számot tartani gazdag zsákmányra , ott leend-e személyesen a’ vitéz bátorságot szemlélő, és nyomban megjutalmazó fejdelem ?-------vagy pedig az, ki a’ hadparancsot vévén, nem kérdi a kedvező vagy kellemetlen körülményeket, hanem rohan oda, hová et a’parancs és a’ kötelesség hívják? Bizonyosan az elsőnek erényéhez — ez önző lévén — bízni alig lehet akkor, midőn emennek hűségére bátran számíthatni. Mivel azonban az erény tetőpontjára, a’ törvénytiszteletböl folyó tántoríthatlan engedélyre, csak lépcsőnként lehet eljutni, és az emberiség, úgy a’ mint van, itt még a’legalsó fokon áll; azért szükség az erényre vezérlő indokokat egybekötni, és harmóniába venni, egybekapcsolva a' tiszta észvallásból merítetteket a’ tiszta morálból vettekkel, és ez által az erény tant rendületlen alapra építni, befolyást szerezve annak nem csak a’ magas míveltségü, hanem a’ mindennapi gondolkozásé embereknél is. Végül IV. A’ legszorosb harmóniában vagy kapcsolatban áll a’ lélek— halhatlansági hit a fölény hitével. Ezt mi, följebb, a’ rövalónak mindenütt erőben álló törvényeire, és azon törvényszerre alapították, melly összetartja a'világot, és ezt nem csak összedőlni, de még elvénülni, ’s ifjúi szépségéből kivetkőzni sem engedi. A’ harmonistica idegen attól, hogy a fölény, és a’ lélek mélységeit okozza, mert ez czéliránytalan vállalat, és hálátlan munka : előbb-utóbb lenge idealismusra , sőt nihilismusra vezet; de már törvényeinek vizsgálata biztos eredményt nyújt, és olly alapot, mellyre szilárd épületet rakhatunk. Vannak a’ fölénynek tértörvényei, miket nyilván láthatunk , a' napországok' elrendezésében, a' bujdosók' elhelyezésében, mellyek a’ naptól számtani arányban növekedő távolban állnak. Vannak időtörvények, mellyek ezek' pályáját meghatározzák, az állatok’ élethosszát kimérik, és itt a’ maximumon soha túl nem lépnek. Még a’ méhben létnek és képződésnek is vannak pontosan megtartott törvényei. Vannak számtörvények is, még a’régi világ által nem ismert, de Süssmilch óta bizonyosaknak talált arányok, mikről közelebb igen szépen tanított Bitniczünk. Nem bízta tehát a’ mértani pontossággal működő fölény még az esetékeseknek látszó dolgokat is a’ vak véletlenre, és kimérte nem csak azt , hányán szülessenek, és haljanak, hanem azt is, hányán merüljenek tetemes bűnbe, hányan tüntessék ki magokat erényeik által. Igen , a’ világház-