Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig (Pest, 1855)

Tizenhatodik század

93 KARÁDI PÁL NÉVTELENÉ. 94 ilott, bizon igaz, mert a Dávid az első psal­­musba azt mondja , hogy mint az szél hányja széllel az apró port, aképpen hányja el isten efféléket mint te vagy. Magyarul is szépen szoktuk mondani, hogy az isten sem siet, sem késik. De térj meg rám, eléggé hallgattad az istennek igéjét, sőt csak szolgáid szavát fo­gadnád is, jó volna, szegén , neked ; mert csak szolgáidnak is, kik m­asid voltának, jobb hirek nevek vagyon , hogynem mint tema­­gadnak. Balassa M. Kik volnának azok? Érsek. Szénásit méltán mondhatom, és ha az fejedelem ötét siltetnéje helyetted, és te len­nél ő szolgája, nyilván meg tudna tanítani. Többen is volnának, de immár tizenegy óra vagyon, ideje ennünk, as sok dolgot másszorra, hagyjuk. Balassa M. Sokszor lovamon ügettem, és nem ettem huszonnégy egész óráig. Érsek. Hiszem bizony de akkor, mikor az Losonci és Nyári Ferenc jobbágy ökreit el­hajtottad vala ; de nem hallottam soha külem­­ben való igen nagy igetésedet. Hanem a­hol ökrét találtál, ezt el tudtad hajtani, de ellen­séget nem igen tudtál kergetni. Balassa M. Azt is kergettem azért. Érsek. Könnyű azt előszámlálni bizon. De menniszer szegén magyart és keresztyént tolvajlottál, dúltál, fosztottál és kóborlottál, annak számát senki nem tudja, és jobb volt volna hogy huszonnégy óráig öttél, ittál volna, hogynem mint huszonnégy óráig kóborlottál volna. Balassa M. Öttem s ittam. Érsek. De az szegénség borát, kenyerét, és az érsekét * *)• Balassa M. Papnak nem kellett sok bor. Érsek. Oly pap volt az, az ki akkor az jöve­delemből sok jámbort tartott, jobbakat ná­­ladnál 2). Balassa M. Nem tudom ha jobbakat tartott? Érsek. Én tudom. Jóllehet nem mind ökrét hajtottál, hanem törökét is, nagy dolog hogy elfelejtetted. Nyári Ferencnek egyszer bajt küldél, azt tudod hogy nem mer veled meg­­víni­­, de ő jámborul vitéz ember módjára ké­szülő , és az hagyott helyre Vácra reá mene, de te elszökél előtte szégyenedre, nem ráered még csak orcádat is az vitézek előtt mutatni : ilyen vitéz voltál te akkor. Hiszem ismerünk kicsoda és honnét való vagy, ki tehene borja fia vagy, im halljuk és tudjuk jóvoltodat, a hol emberre találsz. Balassa M. Nyári dolga úgy vala akkor, azt tudtam bizon hogy immár mindeneknél elfelejtve legyen , mert nem most vala. Nagy dolog az , hogy a gonosz hír­név soha, a­mint látom, meg nem hal. De, kegyelmes uram, én nagyságoddal nem vetekedem, hanem csak kenyergek, hogy nagyságod tegyen am­i munkát, menj a fejedelemhez. Száz gíza ezüs­töt adok nagyságodnak. Érsek, Köszönem, jó Menyhárt uram, és jó néven is veszem ; szívem szerént törekedem rajta, és ennek felette meg is ódozlak. Nem szükség minden bűneidet előszámlálnod, és az nagy paphoz menned érette. Balassa M. : uram isten, hogy nem ígértem volt előbb az száz gíra ezüstöt ; tudom, hogy ha azt míveltem volna, nem kellett volna elő­számlálnom enni sok árulásaimat, kikkel im­már mind az egész világ rakva leszen. Érsek. Mit mond kegyelmed ? Balassa M.­lm azt mondom vala, kegyelmes uram, hogy az áldozatot várnám nagyságodtul. Érsek. Szűz Mária, szent Péter, szent Pál, szent Miklós püspek, szent Solenna, szent Bri­­gida, szent Annos és szent Serpöld, szent Ha­lálával és mind az több szentek bocsássák meg az te bűneidet, és szent Korcsog asszony is. Úgy tetszik, hogy istent ingyen nem említem? Balassa M. Úgy legyen, hiszem hogy te nagyságodnak is kevés gondja vagyon istenre. Érsek. Ottan is bocsássa meg bűneidet, ha egyéb nem lehet benne. Balassa M. Meglehet, ha gondja vagyon effélére. Érsek. Bezzeg úgy hogy ha vagyon, mi do­log, hogy többet mondál ? Balassa M. Igen jóvá hagyom az nagyságod szavát. Érsek. Jer, együnk immár. Balassa M. Jöszte te, Józsa deák. Józsa. Megkünnyebbülő nagyságod az bűn­­lerakással ? Balassa M. Igen is, mert elébb másfél szá­jont­­ voltam, mostan pedig mázsa szekersijta­ vagyok, de szintén elrémülök, nekem bűneim mintha mostan lettének volna, úgy tetszik, mintha ugyan ropognék és egy csontom sincs helyén. — Érsek uram, még vagy két szón­ vag­yon nagyságoddal. Érsek. Siess hát, mondd el gyorsan , elunám, ha ez is valami árulás. Balassa M. Egy jámbor szegén legént és jó vitéz embert árulok el Szálkában, Kerekes Györgyét, valami színnel, mert akkor még mást párt valék ; de titkon Zayt reá inditám, kivongatám Szálkából szegént, kit mostan is nagy szívem szerént bánok 3) , és szívem fáj rajta, mert annak is megesküdtem vala. Érsek, Moldovába is egy klaustromra kü­ld­­tél volt eltörni és megkóborlani *), Balassa M. Úgy volt az. 1) Vár­dai Pálét. *2) Várdai udvara valódi neveldéje volt a nemes ifjúságnak ; azért a rokoncátlan ifjakról közmondássá vált . Ezt nem Fái érsek udvarába nevelték. 1) Másfél százként , azaz másfél mázsányi teherrel voltam 2) S­eker­ként. 3) Szivem lettl nagyon. 4) Zayval 1564-ben.

Next