Ifj. Schilberszky Károly: Adatok a virág szaporodó szerveinek rendellenes szerkezetéhez (Értekezések a természettudományok köréből, 22/4., 1892)
2 IFJ. SCHILBERSZKY KÁROLY, még ismeretlenek. A fejlődéstannal kombinált növényélettan feladata ez okokat kipuhatolni, de e tekintetben a növénytan egyéb ágai, nevezetesen a phytogeographia és teratologia szükséges, sőt mellőzhetlen segédeszközök. Mindenkor tehetségünkben áll bizonyos kérdéses szervet a négy közül valamelyikre (gyökér, szár, levél és szőr) vagy ezeknek egyes részeire visszavezetni. Goethe óta a szerveknek az életviszonyokhoz való alkalmazkodását, átalakulását nem a leghelyesebb fogalommal a növények metamorfózisának nevezik. (J. W. v. Goethe: Versuch die Metamorphose der Pflanzen zu erklaren. Gotha 1790.) A virágnak hím szervei, azaz a porzólevelek vagy porzók helyén eddigelé még csaknem egészen ismeretlen okok, befolyások következtében néha határozott női szerveket azaz termőleveleket találunk, és ilyenkor ezek többé nem hímport (pollenszemcséket) hanem magrügyeket viselnek. Az irodalomból eddig ismert ilyenféle esetekben a hímszálcsáknak (filamentum) megfelelő rész, kisebb-nagyobb fokú kiszélesedéstől, ellemezesedéstől eltekintve, természetes helyzetében megmarad, holott a portokoknak (antherae) megfelelő részek, a pollenszemcséket tartalmazó rekeszek lényegesen eltérően alakulnak, ezek szokott rendes alakjuk helyett sokszor inkább többé-kevésbbé typikus termőlevelekhez hasonlítanak s valóban ezeknek szerepét is játszszák, mert magrügyeik — sőt mint a leírandó esetekből látható lesz — bibéik is vannak. A hím szervek helyén fejlődött ilyen termők a teratológiában mint melléktermők (Nebenpistille), másodrangú termők, áltermők (pseudocarpellum) vagy mint fióktermőkrs szerepelnek. Az eddigi ily irányú kutatásokból az derült ki, hogy valamennyi virágrész közt nyúl s melynek folytán csak bizonyos megfelelő szervek létesítésével érheti el a növény előnyösen összes fejlődési szakait.) Ez a kifejezés félreértések és hibás értelmezések, szómagyarázatok kikerülése végett csupán képletes értelemben veendő hasonlat; t. i. mikép az anyaállatot szokták a fiai körülvenni, hasonlóképen a rendszerint kisebb áltermők (pseudocarpellum) a normális termő köré csoportosulnak, feltéve t. i. hogy az utóbbi ugyanazon virágból nem hiányzik (különvált ivarú virágok); lásd pl. Masters teratologiájának német kiadásában (1886) a 173. ábrát.