Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1837. január-július (2. évfolyam, 1-51. szám)

1837-03-22 / 23. szám

Hetenkint kétszer félévi árra . 3 for. 30 kr. pengő pénzben, a’ Gazd­aság, Ipar és Kereskedésben* Pesten Szerda Értelmi kifejtésből eg­yesűlet, és ebből összesített erő szármi­zik. Szerezhető Eggenberger és He­­ckenast könyvker. és a’ Szerkeztőnél mely hatalma alá veti az egyet erőket. Martius 22-ik 23.­­Szám. Bt 1S32. Oyapjúárr♦ Semmit sem lehet rajta csudálkozni, hogy a’ gyapjuárr ezen pesti vásár alkalmával 1­0—15 p­ente veszteségre lenyomatott, mert mint tud­va van földésztársaink előtt is, a’ kereskedői ész úgy használja meg a’ pénzét, a’ mint csak lehet. A’ most készen lévő gyapjú itt kérdésbe nem igen jó, mert hiszen az csekélység ama nagy mennyiséghez képest, mely Medárdra el­adandó leend. Szükségképen meg kell tehát ezen csekélység’ orrát törni, hogy az idei nyi­­résnél ’s előre való vételnél, annál nagyobb legyen a’ nyereség. A’ múlt évi szörnyű csapás hazánk’ nagy részén megtörte földészetünk’ ere­jét, ’s az innen származott nyomorúság és pén­­zetlenség nagyon tudva van a’ kereskedőségnél, ’s ennélfogva természetesen kíván is élni az alkalommal; mert egyiknek szerencsétlenségé­ből szál ki a’ másiknak szerencséje. Ha azonban felvesszük, hogy a’ magyaror­szági gyapjú mennyiség bizonyos nyomatékkal bír az európai posztógyárakban, és a’ múlt évi szárazságban termett széna mind nálunk, mind külföldön is kivétetett a’ késői fagyok által ere­jéből; ’s e’ szerént az idén nálunk, nagyobb részben azt lehet mondani, hogy ha nem egé­szen harmadával, egy negyeddel bizonyosan kevesebb gyapjú lesz, mint középszerű évek­ben — ’s végre ha elgondoljuk, hogy igen sok helyeken rakásra döglenek a’ birkák a’ fejekben ’s torkukban lévő férgek miatt; ’s hogy ellé­­seik is igen sok szerencsétlenséggel valának egybe kapcsolva, azt kell hinni hogy mind azok, kik kereskedői előpénz vagy árr felvé­tele nélkül ellehetnek, gyapjusok’ tavalyi árrát későbben ,(ha nem többet) meg fogják kapni. n.DE A Nemzeti Jóllét Elemeiről. XIX. Az urbáriumban szó sincs a’ nép’ szaporo­dásáról, melyről én alább szinte gondoskodni fogok, — sőt abban néhány gazdának és zsel­lérnek neve — semes pro semper, mintha azok örökké élnének, be lévén írva: ez vagy azt teszi, hogy az adózó nép többre nem szaporod­­hatik, és a’ reájok kivetett adó is mindenha elég lesz; vagy azt, hogy a’ szaporodó nép, azokon felyűl, kik az urbáriumba be vannak ír­va, egyenesen az uraságok dispositiója alá tar­tozik, és így további conscriptiótól 03 adótól ment. Úgy de egyiket se tapasztaljuk a’ tettle­ges végrehajtásban, sőt ellenkezőt tapaszta­lunk, hogy t. i. mind az úrbéri telepek száma naponként szaporodik mind addig , míg ezen szaporodásnak a’ külön válás által végét nem vetjük; mind a’ népesség, a’ beirttakon túl is szüntelen nevelkedik, és conscriptio, ’s adó alá jő annyira, hogy még az urasági földön gyar­­matozó szállitványok sem mentiek ez alól. Ez egy olyan zavar, melyből világosságra nem jö­vünk sőt mindig több több nemesi földet teher alá teszünk mind addig, míg csak a’ közöskö­­dés sötét homályában vakoskodunk Értették ezen zavarnak veszedelmét hazánk messzelátó rendei; — ’s ugyan azért, rendet szabni elhatározták. Tettek ebben óriási lépéseket, megtörték a’ töret­len jeget, ’s azon ponton állunk ma, melyen még magyar soha nem állott. Szabad légyen itt azon­­ba észrevennem azt, hogy az óriási nagy mun­kában, én egy kis pontocskát látok, mely még javításra várakozik, minthogy benne a k­ezét, nem saját eszközeivel, hanem különnemű esz­közökkel látszik intézve lenni. Ugyanis, vala­

Next