A Komárom Vármegyei és Városi Muzeum-Egyesület értesítője 19. (1905)
Irodalmi rész - Alapi Gyula: Csokonai és Lillája
A dicsőség nem sok ideig volt osztályosa, néhány hányatott éve volt még hátra az ifjú költőnek, mely alatt nem találta meg az igazi nyugalmat csak a szerető édesanya kebelén, aki örömmel szorította magához gyermekét. A debreceni darabos utcai házban lelt otthont Csokonai Vitéz Mihály, de nyugtalan lelke ott sem pihent sohá. A becsvágygyal tele léleknek szűk volt a kis kör, hírre, dicsőségre szomjazott. De a babérhoz, mely halála után erdő gyanánt borította sírját, levelenként jutott csak életében. És Lilla? Mint életkrói említik, haláláig szive fölött viselte a költő búcsu-levelét. Eljutott hozzá szerelmesének hite és szomorú balsorsa. Szivében bizonyosan meggyászolta az ifjan, 32 éves korában elhalt poétát. A boldogságot kereste, de nem találta meg, és azt a tavaszt, mely szivében egyszer nyílt Csokonai lángoló szavaira, nem látta többé viszont. Első férjének 1840-ben bekövetkezett halála után másodszor is férjhez ment Végi Mihály hetényi református paphoz , állította neki a dunaalmási temetőben levő síremléket is, melyet a múlt év május 14-én kegyelet virágaival halmoztak el a Múzeum Egyesület rendezte szép ünnepen. A Múzeum Egyesület kérelmére a Komáromi Dalegyesület énekkara is részt vett az ünnepen, mely délután folyt le a dunaalmási református temetőben nagy és szép közönség és a községi lakosság részvételével. Szendrei Imre, Lilla és Csokonai életének buzgó kutatója, aki egyike volt az ünnep lelkes tervezőinek, mondott szép emlékbeszédet, melyben a rövid szerelmi regényt s a két elvált szerelmes életét vázolta találó vonásokban. Koszorút tettek a sírra a dunaalmási iskolás gyermekek illatos mezei virágokból, a dunaalmási hölgyek és a Muzeum Egyesület is, melynek nevében Alapi Gyula titkár szólod ekképen: »Csillagok voltatok, kik egymást kergetek, Lilla, ki e sirhalom alatt pihensz és Te, a távolban hosszú álmát álmodó Csokonai Vitéz Mihály. Pályátokon egyszer, csak egyetlen egyszer találkoztatok s e találkozás után az a másik korán lefutott csillag oly fényt árasztott a magyar irodalomra, melynek sugaraiban ma is örömmel fürdik meg az igaz költészet után sóvárgó minden magyar lélek.