Víg Albert: Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben, különösen 1867 óta (Budapest, 1932)
Harmadik fejezet. A negyvenes évek ipari mozgalmai
182 HARMADIK FEJEZET adják át.1 — A pécsi iskola négy osztályú, tanítói között rajztanító is van. Ismétlőiskolája van Kecskemétnek, Kolozsvárnak, Békéscsabának, Versecnek. A kisebb helységek sorában Kúnszentmártonban, Szászsebesen, Erzsébetvároson, Jászárokszálláson keletkeznek ily iskolák, sőt arra is vannak példák, hogy magánosok alapítványokat tesznek iparosnevelési célokra.12 A nevezetes győri rajziskola 1850-ben »Szabadkirályi Győrbelvárosi alsó műtanoda«, majd 1852-ben »Almatanoda« s ugyanebben az évben »Alreáltanoda« címet kap, a vele kapcsolatossá lett rajziskola azonban megtartja önállóságát továbbra is. Az első felelős magyar minisztériumnak báró Eötvös József a vallás- és közoktatásügyi minisztere. Miniszterségének tartama azonban ezúttal rövidebb volt, semhogy maradandóbb nyomokat hagyhatott volna. Az 1848/49-i szabadságharc után, az osztrák kormány központosító politikájának megfelelően, az »Organisations-Entwurf«-ot tette kötelezővé nálunk is. Pedagógiai és didaktikai tekintetben a Ratio-nál nagyobb szabású mű , de mivel törvénytelenül és németesítő célzattal léptették életbe, nagy ellenérzésre talált. Szembe találta magát nemcsak a protestánsokkal, akiknek felekezeti autonómiáját akarta megszüntetni, hanem a szerzetesek iskoláival is, amelyeket nemzeti Esztergom sz. kir. városi áll. segélyezett ipariskola értesítője az 1884—85. tanévről. Esztergom, 1885. 2 Nyári Károly tiszafüredi iparos és Bájer Antal lelkész 1850-ben 760 forintot helyeztek letétbe Bartakovics Béla egri érsekhez, ismétlő iskola céljaira. Az összeget az érsek 1260 forintra növelte, amelynek kamatait később az iskola kapta. — Trangos József kunszentmártoni plébános végrendeletében 400 forintot hagyományoz az ismétlő iskoláknak. — Szterényi József: Az iparoktatás Magyarországon. 1897. 136—139.1.