Heinrich Gusztáv: A német irodalom története 1. - A MTA Könyvkiadó Vállalata 48. (Budapest, 1886)
VII. A nemzeti epika
1. A NIBELUNG-ÉPOSZ. 263 idézeteiből és a reánk maradt kéziratok nagy számából következtethetjük. Egészen a XV. század második feléig ismételve másolták e nagy művet; az utolsó kézirat, mely reánk maradt, 1. Miksa császár rendeletéből készült.1 . Sőt Miksa, «az utolsó lovag,» ki a középkor emlékei iránt élénk rokonszenvvel viseltetett, a költeményt nyomtatásban is ki akarta adni; de ezen szándéka, ismeretlen okokból, meghiusult. A könyvnyomtatók, úgy látszik, nem bíztak a nagy munka értékében, mert nem vállalkoztak kiadására, holott Wolfram Parzival-ját (1477) és a középkor egyéb, részben sokkal gyengébb termékeit már korán kiadták. A XVI. században már csak egyes tudós történetbúvárok tudnak a Nibelung-énekről, melyet történeti forrásnak tekintenek, s főleg Attilára és a húnokra nézve kutatnak s fölhasználnak, így közöl pl. Lazius Farkas ( 1565), a kor egyik legnagyobb polyhistora, ,A népek vándorlásairól" írt művében (Basel 1557) egyes versszakokat a költeményből, melyet különben nem épen nagyra becsül, hiszen szerzője szerinte valami «poetaster Gothicus» volt! Már Lazius előtt tesz Brusch Gáspár (f 1559) említést egy Nibelung-kéziratról, de nem idéz belőle semmit. Később Hund Wiguleus (f 1600) és Tschudi Egyed(f 1572), ki maga is egy kézirat 3 birtokában volt, tudnak a Nibelung-énekről, de ezek is csak mint történeti forrásról. A költemény igaz jelleméről és értékéről semmi sejtelmök. A XVII. században senki sem 1 Az eposz tíz teljes és tizennyolcz töredékes kéziratban maradt fönn. 2 Ez az úgynevezett ambrasi kézirat, mely előbb Ambras várában Tirolban (Innsbruck mellett) volt, jelenleg pedig (1805 óta) a bécsi udvari könyvtár birtoka. Tudományos jegye d. 3 Ez a szt.-galleni kézirat (B), mely Tschudi hagyatékából a szt.-galleni kolostor gazdag könyvtárába ment át.