Ballagi Aladár: Colbert (Jean Baptiste) 1. köt. (1887)
Bevezetés
4 liAI.LAGI ATjADAH. Colbert, az igaz, hogy kizárólag, egyesegyedül Francziaországnak élt, oly önzéssel, melynek nem látjuk s nem is láthatjuk határát, mert az a végtelenben vész el. De végelemzésben, midőn Francziaországot fölemelte világvezérlő hatalommá, művei, tettei polárisaknak tűnnek fel, melyek elsősorban hazáját, de azzal együtt előbbre viszik az egész emberiséget. Honnan van, hogy még sincs Colbert életéről és kormányáról egyetlen számbavehető munka sem, mely felölelné s mesterileg mutatná be összes tevékenységét ? Hiszen az eredeti nagy talentum mindig épen a legeredetibb fők figyelmét köti le, épp azokban támad ösztönszerű érdeklődés minden iránt, ami velük rokon, szintén nagyszabású, legyen bár bűn, ami ily arányokban nyilvánul. Kutatva ez okokat, két körülményben találtam meg. Az egyik általános jellegű, a másik részleges. Történetírónak, ha művész akar lenni, látnia kell mindent, mint a művésznek. Meztelen alak legyen előtte az ország, az intézmény vagy az egyén, akiről ír. Saját szemeivel nézze, saját maga alkossa meg képzeletében, amit látott, saját ítéletéhez forduljon, midőn visszaadja a magába fölvett alakot. Autopsiára támaszkodó tudás nélkül nem csak az útleírás, de a történelem is értéktelen. Az eredeti források, akár ismert, akár ismeretlen, egyre megy, csak eredeti legyen — ezeknek a tanulmánya pótolja az autopsiát a történelemben. S ennélfogva, Colbertre térve, mindaddig, míg a levéltárak meg nem nyíltak, míg Colbert eredeti levelezései közzé nem tétettek, jellemző vonásait voltaképen nem lehetett meglátni ; életkor mindaddig, a dolog természeténél fogva, többékevésbbé homályban tapogatóztak. Az eredeti vonásokról Colbert igaz képét megfesteni csak akkor vált lehetővé, midőn a levéltárak megnyíltak s okmányai kiadattak. De ez, Colbertre nézve, rossz korban történt: az 1840-es évektől az 1870-es évekig. Akkor, európaszerte szabadelvű áramlattal ment politika és irodalom egyaránt. Ki vonzódott volna az ancien régime ama nagy miniszteréhez, ki egykoron legizmosabb támasza ?