Váradi Antal: Charitas. Tört. szomorujáték 3 felvonásban - Magyar történeti szinmütár 4. (Budapest, 1898)
Tájékoztatásul
TÁJÉKOZÁSUL. Túzberki Kóczán Ferencz 1987. jún. 6-án kelt alapító levelében 12.000 forint alapítványt tett oly czélból, hogy kamatjából 100 drb arany adassék évenként a pályatársai közt legjobb történeti színmű szerzőjének és 2000 frtot, melynek évi kamataiból e pályázat bírálói díjaztassanak. Ehhez képest az akadémia évenként a pályázó színművek tárgykörét akkér jelöli ki, hogy e korok kisebb korszakokban, az ősmondákon kezdve, az egész magyar történelmet felöleljék 1848-ig. Csak akkor áll szabadságában az akadémiának, korszak kijelölése nélkül is, általában magyar történeti színművekre tűzni ki a jutalmat, ha a korszakok chronológiai rendben egyszer már kitűzöttek. A színművek lehetnek tragédiák, vígjátékok és középfajú drámák; a mondás alapon írt színművek ép úgy nincsenek kizárva a pályázatból, mint a csak történeti hátterűek. Súly fektetendő a színszerűségre, a verses forma előnyéül tekintetik a műnek hasonló vagy közel hasonló társak fölött.. A jutalom a viszonylag legjobb műnek is mindig kiadatik, mégpedig megosztatlanul. Ha egyetlen pályamű sem érkezik, a ki nem adott jutalom a következő évihez csatoltatik. Ha valamelyik évben a jutalom, sikerültebb pályaművek nem létében, oly színműnek adatnék ki, mely a bírálók véleménye szerint nem áll irodalmi színvonalon, ugyan a tárgykör mindaddig újra kitűzendő, míg a jutalmat oly színmű nem nyeri, mely megüti az irodalom színvonalát. Ha már négy-öt oly színmű jutalmaztatott, melyek legalább az irodalom színvonalán állanak. Magyar történeti színműtár a Kóczán-alapítványból czím alatt egy gyűjtemény indítandó meg (I., II., III. stb. kötet megjelölésével a czímlapon), melyben az így jutalmat nyert színművek ki-