Emlékkönyv Berzeviczy Albert, a MT Akadémia elnökének tiszteleti taggá választásának harmincadik évfordulója alkalmából (Budapest, 1934)
Láng Nándor: A Magyar Nemzeti Múzeum Nemesis-orsója
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM NEMESIS-TORSÓJA 85 történt; a torsó magassága talapzatostul 23*5 cm. A teljes alak e szerint kb. 65—70 cm magas lehetett. Az álló alakból mindössze megmaradt a jobb előláb alsó része, a balláb majdnem térdig ; a lábon szíjas vadászcipő, melynek rojtos kötésű, kettős szalagú zárása van. A jobbláb mellett, a talapzat balszélén látható négyzetes mélyedés valamely, a jobbkézbe kiegészítendő attribútum alsó végének tartására szolgálhatott. A balláb mellett nyolcküllőjű kerék s azontúl hatalmas testű ülő állat, melynek a térdben meghajlott lába a talapzat szélén lenyúlik és karmos ujjakban végződik, míg vállából szárny nő ki, nyilvánvalóan griff. Az oldalnézetben ábrázolt griff törzse az álló alak ballábán túl nem folytatódik, hanem ott egyenes lap zárja ; a hátsó oldal nincsen plasztikusan megfaragva. A talapzaton (25 cm magas betűkkel) ez a felirat : I • O • M • DOL •, azaz Jovi Optimo Maximo Dolicheno. A szobrocskának gondos, és provinciális munkánál feltűnően jó mintázása ügyes kezű mesterre vall. Bármilyen kevés maradt is meg szobrocskánkból, meghatározása nem okoz nehézséget. A griff és a kerék együttes alkalmazása első pillanatra valószínűvé teszi, hogy Nemesis-ábrázolással van dolgunk, mégpedig, mivel a csupasz láb csak térdig érő ruhát enged feltételezni, Nemesisnek a klasszikus korú vadászó Artemis Diana szerint ábrázolt típusával. Ezt a föltevést bizonyossággá emeli a carnuntumi első amphitheatrum Nemesis-szentélyében 1896-ban föltárt, majdnem életnagyságú kultuszszobor, mely az oltárszerű bázisán Deae Nemesi simulacrum aláírással megnevezett istennőt a miénkkel teljesen egyező lábtartással, ugyanilyen vadászcipőben, a jobbmellét szabadonhagyó, térdig érő chitonban és kis köpennyel, fején a holdsarlóval ábrázolja , balján a griffel, jobblába mögött a kerékkel, bal kezében vállához támasztott kardot, jobbjában a földigérő kormánylapátot, és mellette ostort tartva. Kétséget nem szenved, hogy a budapesti Nemesist, bár jóformán ex ungue, a carnuntumihoz hasonló Artemis-Diana típusban kell kiegészítenünk, annak legközelebbi rokona,1 , de nem mása, mint azt a keréknek és a griffnek amattól teljesen eltérő elhelyezése is mutatja. Hogy két kezébe a szokásos, nagyszámú attribútuma (rőf, zabola, ostor, mérleg, kard stb.) közül melyek voltak alkalmazva, ma már el nem dönthető ; a jobbláb mellett levő mélyedés csak azt teszi valószínűvé, hogy abba földigérő rendes velejárója, a kormánylapát volt támasztva. Szobrocskánknak fenn- 1 CIL III 14,074. Zingerle, Arch. epigr. Mitth. 20, 1897, 228 sk. 18. 19. 35- a. 2 Származása szerint is ,mert ha lelőhelyét nem is ismerjük, joggal feltehető, hogy szintén Pannóniából való, talán éppen Aquincumból, ahol mind Nemesis, mind J. Dolichenus kultuszának emlékei maradtak. Korban is közel állanak egymáshoz: a camuntumit a Kr. u. II. század végső tizedeibe teszi Bormann (Arch. epigr. Mitth. 20, 1897, 243) ; oda és a III. század első tizedeibe tartoznak a hazai föld Dolichenus-emlékei, amelyekhez a miénket fölirata kapcsolja.