Molnár Pál (szerk.): Debrecen a régi magyar irodalomban - Magyar irodalmi ritkaságok 58. (1941)
Szemelvények Debrecen régi irodalmából
Irodalom. Törös László : A D. G. vitás kérdései. Pap Károly - Emlékkönyv. D. 1939. Tolnai Vilmos : A nyelvújítás. A Magyar Nyelvtudomány kézikönyve. II. kötet, 12 füzet. Bp. 1929. Földi János: Földi János (1755—1801) a debreceni „fűvészpoéták" és tudósok baráti körének (Csokonai, Fazekas Mihály, Diószeghi Sámuel) tanítója és irányító szelleme volt. Munkássága sokoldalú és termékeny : költői, nyelvészeti és természettudományi. Mint árvafiú, 11 évig tanult a Kollégiumban (1773—1784) sanyarú viszonyok között. Pesti egyetemi évei alatt szoros kapcsolatba került a magyar íróvilággal, Kazinczy kassai folyóiratainak (Magyar Museum, Orpheus) is buzgó munkatársa volt verseivel és fordításaival. 1791-ben a Debrecennel szomszédos Hajdúhadházon telepedett le mint orvos. Házassága révén szoros kapcsolatba került Debrecen íróival; Veszprémi Istvánnak, a tudós debreceni főorvosnak a leányát, Juliskát vette el, szoros baráti és rokoni kapcsolatba jut Diószeghi Sámuellel és Fazekas Mihálylyal is. Családi élete igen boldogtalan volt ; visszavonult életében csak a tudomány szeretete és művelése adott vigaszt. Tüdőbaja korán, 45 éves korában sírba vitte (1801). Hadházon temették el kedves akácfái alá. Földi tanult és jóízlésű költő, bár inkább utánzó, mint alkotó tehetség. Elméletben és gyakorlatban szakértője a verstechnikának , különösen a rímes-időmértékes versformákat szerette, ezek az ő példái nyomán honosodtak meg nálunk. Csokonai ízlése kifejlesztésében neki van legnagyobb érdeme, tőle tanulja ez a költői lángelme a nyugati dallamos versformákat és a rokokó-ízlést, melynek irodalmunkban legnagyobb mestere lett. Közölt versei közt az „Enyim Juliska“ címűt eljegyzése után írta, a formás versből öröm és boldogság sugárzik. Formája egészen ritka : ionicus a minori (Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik : U U — — U U — — U U-------1). ,,Az én sírhalmom“ megtört, szomorú életét