Kritika 8. (1979)
1979 / 6. szám - M. Pásztor József: Móricz Zsigmond és Tolnai Lajos. Részlet Móricz Virág Tíz év című készülő könyvéből
Móricz Zsigmond és Tolnai Lajos Részlet Móricz Virág Tíz év című könyvéből Móricz Virág továbbírja apja munkáséveinek történetét: a kéziratos kötet az utolsó tíz év (1932—1942) — naplóbejegyzések és levelek alapján összeállított — eseménysorait tartalmazza. Ebből emeljük ki a „Móricz Zsigmond és Tolnai Lajos” című fejezet egyes lapjait. (A kihagyásokat kapcsos zárójelbe tett pontozással [... ] jelöljük.) Móricz Zsigmond írói indulásától érdeklődést tanúsított az irodalmi elődök iránt. 1902 és 1907 között Reviczky Gyuláról, Bajza Józsefről, Gyulai Pálról, Csokonai Vitéz Mihályról, Fazekas Mihályról és Garay Jánosról írt tanulmányt. 1940-ben — a Kelet Népe szerkesztőjeként — arra vállalkozott, hogy a hivatalosan támogatott és terjesztett álkultúrával szemben felmutatja a magyar kultúra igazi értékeit; kiadta a Magvető című antológiát, melyben Anonymustól József Attiláig és Illyés Gyuláig terjedően gyűjtötte egybe — mint maga Móricz Zsigmond leírta — „elsősorban a népi gondolat irányát és tüneteit” kifejező írásokat. Tervbe vette Kemény Zsigmond, Kuthy Lajos, Pálffy Albert, Vas Gereben, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond műveinek kiadását, mert koruk szellemét és a magyar sorskérdéseket kifejező regényeket írtak. Tolnai Lajost „elsikkasztott s mégis legnagyobb magyar regényíró elme”-ként mutatta be a Kelet Népe 1941. január elsejei számának vezércikkében. Hogy miért tartotta fontosnak Tolnai Lajos regényeinek megismertetését, arról a következőket írta: „Tolnai... a magyar sorskérdések legsúlyosabb gondolataival foglalkozik ... valósággal megtanít rá, hogy kell meglátni az életet, az életben a valóságot, a valóságban a magot... Abszolút szociális látása van ... Anyaga a valóságos élet... meg lehet tőle tanulni, hogy kell regényírónak az életet nézni...” 1940 őszén, a legnagyobb „visszacsatolás”izgalomban” addig is, míg az élőkkel barátkozhatik, az irodalomban keresett erdélyi érdekességet a Kelet Népe számára.2 Így bukkant Tolnai Lajosra. Ennek első nyomát egy Erdei Ferencnek írt levélben találjuk. L. 1940. okt. 30. Kedves Ferim, gondolom nagyon sok dolgod van az őszi betakarítással s részben ez az oka, hogy oly régen nem láttalak. Azótaa Kelet Népe válságokon nyugszik és válságokon kél, de most úgy gondolom, meg fogom tudni tartani. Egyszer adom ki havonta 24 oldalon s csak annyi példányban nyomtatom, ahány valóságos előfizető van. Ebben azt hiszem erkölcsileg mindenki megnyugodhat s legalább marad egy papír, amelyen sem hazugság, sem hízelgés nem jelenhetik meg. A következő szám dec. 1.-én jön ki. Ebben ki akarom adni a mellékelt Tolnai Lajos novellát, melyet véletlenül találtam egy antiquariusnál lenyűtten s amely nem kapható sehol.11 Engem elragadott ez az írás. Nem is értem mert nem volt sikere ennek a rendkívüli nagy írónak. Mindig nagyon szerettem Tolnait s most Kemény Zsigmond mellé helyezem. Arra akarlak megkérni, hogy olvasd el s ennek a novellának alapján rajzold meg röviden az átalakulás szociográfiáját. A nemesség elveszti a hatalmat s természetesen az átvészelés nagyrészt a leromlást jelenti számára. Meg kell érteni, hogy nem ő a felelős, azért ami történik, hanem a rendszer. Lecsapolják a vadvizeket s a díszmadarak elpusztulnak a boldog nádasokon, a nagytorkú gémek. Ezt senki sem írhatja meg, csak te. Ha nem muszáj, ne legyen több két oldalnál, mert így igen jól lehetne kinyomtatni. Ez a szöveg nyomdai számítás szerint 34 hasáb. Még két oldal, az 36. Elférne a lapban még valami. 24 oldal lesz, vagyis 48 hasáb. Másra is kell egy kis hely. A dolog nagyon sürgős. Egy hétnél több időt nem tudok adni rá. Legkésőbb jövő szombatra meg kell kapnom. Szeretettel ölel öreg barátod. Pár nap múlva Nagykőrösre hívták előadást tartani. A meghívást elfogadó levélben ezt írta Deseő Kázmér polgármesternek : „A Kelet Népe dec. 1. számában egy volt nagykőrösi diákot fogunk dicsőíteni, Tolnai Lajost. Nagyon leköteleznél, ha valami adatot tudnál róla. Azt sem tudom, mért volt ő körösi diák? Volt ott valaki rokona? vagy szülei ott tartózkodtak? 1850—55 év között lehetett ott. Az iskolai anyakönyveket meg kellene nézni. Családi neve Hagymássy.” A polgármester pontos adatokkal szolgált, de apám nem készült el december 1-re az előtanulmányokkal — Erdei sem a cikkel, bár mind a ketten szorgalmasan dolgoztak. Apám összeírta Tolnai, illetőleg Hagymássy, személyi adatait, pontokba szedte az életrajzát: Tolnai Lajos, atyja, Hagymási Sándor jegyző anya, Kolozsvári Júlia sz. 1837. jan. 31. Györköny, Tolna , 1902. márc. 19. Bp. 65 éves 1866. Kisfaludy Társaság taggá vál. 1868. IV. 5. Marosvásárhelyre ref. papnak 1878. Petőfi Társ. vál. taggá 1879. Bölcseleti dr. lesz. Kolozsvár 1884. Lemond a papságról 1884. Magántanári a Bp. egyetemen 1889. Bp. polgári iskolai tanár 1884. Erdély c. szépirodalmi lap. Marosvásárhely 1887. Irodalom c. kritikai hetilap fia Béla sz. 1866. IX. 26. t 1917. I. 26. felesége Sugár Fanni 1842. t 1892. Repertóriumot készített, melyben tíz cikk és tanulmány szerzője van felsorolva, összeírta időrendben valamennyi könyvét, jelentékeny novelláit, Témaköreit is, az odatartozó művek címeivel. Kiválasztotta a javát és megszámolta, hogy 1017 oldalnyi anyagról van szó. S ha ezt ő leírja, hárommillió betűnyi élvezhető irodalom lesz belőle, összeírt egy csomó kitűnő Tolnai ötletet, írói megfigyeléseit, melyekkel majd saját cikkében érvelhet. Lemásolt egy csomó Tolnai cikk- vagy novella részletet, melyektől el volt ragadtatva. Ezek között kedvencem az Arany János szobor leleplezésekor mondott beszéde, mely a Képes Családi Lapban jelent meg, 1893-ban: „... Valóban s sötéten komor, zord alak, apró szemeivel, szúrós tekintetével, mely mindig mintha valami apróságot keresne rajtunk: e jupiteri fej, hatalmas hajhullámzataival; e zárt ajak, fanyar elégedetlen mosolyával; e meghajlott ház a nehéz ifjúság terhei alatt__” Az egyszerű Kőműves Kelemenné, minden welszi bárddal, ha 500-nál többen volnának is, — felér... ő nem egy nagy nemzettel, de egy alföldi kis városkával se mert soha szembeszállni. A szalontai kis jegyző, a kúnsági praeceptor, a gabonakereskedő és pénzgyűjtő — minő Child Harold lett volna!... Ha valamely Tinódi, vagy Csokonai megírta volna életét humoros versekben, ebből a munkából tudott volna csinálni Arany egy remeket. Simonyi Máriával KRITIKA 6