Kritika 20. (1991)
1991 / 11. szám - Tegyi Enikő: Jókai Mór: A hulla férje - Marno János: …az utolsó nyáron
Szkénében, igazi monodráma, melynek ívét olykor megtörik egy társalgási színmű kevéssé felvillanyozó betétjei. Ez Sántha művének legnagyobb dilemmája: a meditáció, egy formátumos személyiség drámai önvizsgálata fölébe nő a játéknak, szűk terepet hagyva a többi szereplő mozgásának. Ettől persze a darab még jó és izgalmas is lehetne, mint ahogy a második felvonásvég szikrázó párviadala a gróf és orvosa között gazdagon ragyogtatja föl a szerző drámaírói erejét, nyelvi érzékenységét és plaszticitását. Frappáns és szentenciaszerű mondatok váltakoznak itt kevéssé sikerült töredékekkel, a legnagyobb drámai erejűek persze a beemelt „idegen” szövegek, Széchenyi naplóinak, feljegyzéseinek darabkái. Sántha vélhetően ismerhette Széchenyi cenzúrázatlan és döbbenetes Önvallomás című memoártöredékét, amely az évfordulós közlemények egyik legfigyelemreméltóbb darabja volt nemrég. A drámájából kirajzolódó kép és személyiség-interpretáció hiteles és árnyalt - néhol mégis erőtlen, vagy legalábbis alatta marad az önmaga által kínált lehetőségeknek. Elek Judit rendezése - amely a Budapesti Kamaraszínház, az MTV 7 és a Szkéné Színház közös produkciójaként a Magyar Hitel Bank Rt. támogatásával jöhetett létre - nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a romantikus dikciójú monodráma szőttese alól fölfejtse a mű mélyén meghúzódó robbanásveszélyes emberi indulatokat, a magatartásformák, a védekezési mechanizmusok sokféleségét, megteremtse az előadásban az emberi kiszolgáltatottság és veszélyeztetettség légkörét és megmutassa azok morális következményeit. A rendező tiszteletteljes, ám határozott kézzel nyúlt az írott anyaghoz, feszesebbé, szikárabbá, dramaturgiailag stabilabbá tette a darabot húzásaival, és finom érzékkel kerülte ki a stílnaturalizmus buktatóit. Egyetlen feladványt nem tudott csak megoldani: nem tudta megszabadítani a színpadi játékot a monodráma vontatottságától, a meditációk színi üresjárataitól. A főszereplő kiválasztása igazi rendezői lelemény : a ritkán látható Holl István színészi alkatával, játékkultúrájával mindenre inkább alkalmas, semmint a „legnagyobb magyar” történelmi kliséinek retorizáló múzeumi felidézésére. Holl Széchenyije csúfondáros bohóc és dörzsölt tébolydalakó, tragikus magábazuhanásaiban is őrzi nagyságát és esendőségét, ravaszkodó hisztériáival takargatja reálpolitikusi józanságát és elmeállapotának háborgásait. Természetesen ő az egyetlen épeszű ember a bolondokházában: repkedő végtagjai, önálló életre kelt hosszú ujjai biológiai és közemberi lényének feszültségéről tudósítanak. Safranek Károly eleinte paternalisztikus, majd egyre zaklatottabbá és ridegebbé váló tébolydatulajdonos doktora egy pillanatig sem leplezi, hogy ő is hasonult ápoltjaihoz s a „legnagyobb” bomló agyának hatalma van felette; az orvos a legbetegebb lelkű ember az őrültek házában, ifjú felesége a gróf kedvese lesz, ő meg csak egerészik és jelentéseket ír a rendőrminiszternek egykedvűen. Szakács Eszter méltóságteljesen megfáradt, hamuarcú grófnője, Dér Denissa angyali szelídségű, rebbenő léptű Rosalie-ja, Kassai Károly és Dávid Kiss Ferenc akkurátus háziszolgái a szerepük által kimért szűk körben teszik a dolgukat. Menczel Róbert díszlettervező zsúfolt enteriőrt varázsolt a mély fekvésű színpadra - mintha csak valamiféle üvegkalitkába zárt alvilágba pillanthatnánk alá. A produkció a ma még szokatlan, ám holnap talán általánossá váló vállalkozási formáján túl szolgál még egy meglepetéssel: a Szkéné bejáratában a dráma vadonatúj kiadását is megvásárolhatja a néző, a Prológus Könyvek sorozatában. A könyvecske szponzora ugyanaz, mint az előadásé: a Magyar Hitel Bank. Színházi életünk olyannyira hiányos infrastruktúrájában több ez, mint szakmai figyelmesség: követhető példa. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKA Jókai Mór: A hulla férje Melodrámát nem játsznak manapság a színházak. Éji órán megmákonyozott, aztán sírboltból kikelő feleségek, a párjukat halotti köntösben riogató menyasszonyok nem nagyon foglalkoztatják technokrata korunk képzeletvilágát. Morális érzékére sem valószínű, hogy egy gaz csábító bűne hat leginkább, aki álmenyegző után csalárdul magára hagyja a bukott nőt. Az effélében lelkesen rémüldöző, megrendülten könnyező publikum - Kotzebue törzsközönsége - már régen kihalt. Hajmeresztő ötletnek tűnhet hát, hogy a Budapesti Kamaraszínház Jókai Mór rémdrámáját, A hulla férjét játssza 1991 őszén a Józsefvárosban. A műalkotást a drámatörténet arisztokratikusan mint „fiatalkori kezdetleges kísérletet” hajlamos elintézni. Fordulatait és jellemeit tapintatosan a „romantikus irónia” szakszóval illeti. Megemlíti még esetleg, hogy a művet születése évében, 1851-ben játszotta a Nemzeti Színház. Két alkalommal. S valóban, A hulla férjében a fent említett szélsőségek mind megtalálhatók. Nem állítható, hogy a mű erénye a szikár realizmus. A maga nemében, rémdrámának azonban nem rossz. Céltudatosan váltogatja benne Jókai a rémesebbnél rémesebb fordulatokat, felvonultatja a műfaj legvadabb hatásait. A színlap nem jelzi, de gyanítható, hogy a Kamaraszínházban még rá is tettek egy lapáttal: derekasan átírták az eredetit. A Színházi Intézet szövegéhez képest az előadásban a hitszegő, gaz férfi - Malmont márki - már nemcsak megmérgezi a feleségét, Améliát, hanem kiderül róla, hogy a szép férfigyűlölő démon, Olivia anyját is ő döntötte a romlásba; az aberrált ara bosszúhadjáratától aztán még meg is tébolyodik, és kényszerzubbonyban bóklászik a temetőben. Ha rémdráma, legyen rémdráma. A rendező, Csizmadia Tibor hajlik a borzongató stílusjátékra. A melodráma ép ízlésű ember számára taszító hatáselemeiből élvezettel csemegézik, finoman túladagolja, gyengéd iróniával körüllebegteti őket. A végeredmény: tulajdonképpen szórakoztató, enyhén morbid stílustanulmány. Csanádi Judit fakó, síri fényekben játszó, elrajzolt díszletei mintha egy rossz misztikus regény térbeli illusztrációi lennének. Schaffer Judit leleményesen banális ruhákat tervezett, olyan színekben, mintha belepte volna őket a temető pora. Beteges sárga, dermesztő kék, gyilkos zöld fények derengnek elő, vagy áradnak szét gátlástalanul. Kajánul gyöngyöző muzsika hallik, miközben az inas a méreggel teli poharat hörpinti ki, vérfagyasztó futamok kísérik a kedélyborzolóbb fejleményeket. A kérdés: bírják-e eszköztárral a színészek az önironikus kvázimelodrámát. Egri Kati bírja. Leeresztett pillája alól dermesztő tekinteteket lövell mint Olivia, halálos elszánással simul az oszlophoz, diadalmasan magasodik fel a kriptaszerű nászágyban - hullának öltözve, foszforeszkáló zöld fényben -, mindeközben folyamatosan adagolja a fanyar ízeket, könnyedén stilizál. Derzsi János hozza Malmont márki hideg elvetemültségét, de néha egészségesen ki-kicsodálkozik a szerepsablonból. „Te, kifizetted a kántort?” - tudakolja természetes egyszerűséggel a halálos görcsben fetrengő inastól. Az Amélia „hulláját” játszó főiskolás Varga Klára síri sápatagsága alól elősejlik egy mai fiatal vérmérséklete, s ez önmagában jól ellenpontoz. Rátóti Zoltánnak, mint Amélia szerelmének, egyben hullavizsgáló orvosnak nem sikerül igazán a mutatvány: vagy szimplán szenveteg, vagy durván karikíroz. Azt ne firtassa a néző, vajon mint sírboltlátogató, avagy mint eljövendő hulla kapta a világot e baljós bemutatón. A színház, mint látjuk, játék. TEGYI ENIKŐ FILM ...az utolsó nyáron... .. .az utolsó nyáron... Csengey Dénes, a nemrég fiatalon elhunyt író, közíró, politikus és András Ferenc filmrendező közös látlelete a magyar 68-as „értelmiségi elitről”, mármint ahogyan ez az „elit” megéri, megérleli, illetve megéli (egymás között) a rendszerváltozást. A film kíméletlen - kíméletlenül sokat beszélnek, isznak, zabálnak, mutogatnak, nyavalyognak stb. benne, teszik pedig mindezt a nádfedeles folklórtól pompázó Balaton menti vidéken, valahol Keszthely és Badacsony között. Szüretidőben játszódik a cselekmény, hőseink egy ily nyárvégi napon, éjszakán, másnap hajnalon vetnek számot 68-as küldetéstudatuk - mondjuk, 88-as - „beérkező-megvalósult” kifejletével, általában azzal, hogy felnőttek. Az abszolút főhőst, vélhetően Csengey alteregóját, Cserhalmi György képviseli, ő áll nemzedéke s a kamera 44