Kritika 26. (1997)

1997 / 10. szám - Glavina Zsuzsa: Váltsunk témát! Beszélgetés Richard Rortyval

kvázi isteni dolog, mint igazság, ész vagy természet, amely a jók mellett áll. Az elnyomottak sorsa egyes-egyedül politikai kezdeményezéseink erejétől függ. Ha újra meg újra csak jogszerűségről, esélyegyenlőségről, jövedelemkülönbségekről, tisztességről és effélékről beszélünk, egyszerűen megtakaríthatjuk azokat a kérdéseket, hogy mi az igaz, az ésszerű, a természetes. Vagyis a filozófia egyáltalán nem felelős a köztársaság jólétéért? A művészet és a politika e tekintetben átvette a filozófia helyét. A francia forradalom után a nyilvánosság nagykorúvá vált. Tocqueville persze túlzott, amikor az amerikai demokráciáról azt írta, hogy ott mindig mindenki politikáról beszél, de jól látta, mi az újdonság ebben a helyzetben. Ugyanakkor ezzel a fejleménnyel párhuzamosan a művészethez is sok ember tud igen könnyen hozzáférni. Márpedig ha a művészi alkotásokat és a politikai vitákat olyan tömegesen követi figyelemmel a közönség, mint a mi társadalmainkban, akkor a teológia és a filozófia egyszerre csak jóval kevésbé tűnik fontosnak, mint amennyire a XVIII. századi filozófusok még szükségképpen látták. Ön azt javasolja, hogy a filozófiát, a művészetet és az irodalmat kizárólag a magánélet szférájában, önmagunk megteremtésére, csiszolására használjuk. Nem semlegesíti ezzel azokat a kulturális és politikai energiákat, amelyek ezekről a területekről indulnak ki? Nem. Ez félreértés, hiszen a legtöbb művészet eminensen közérdekű. Dickens, Zola és Twain regényei, de a televíziós szappanoperák is, amelyek többnyire osztályok és nemek közti kérdésekről szólnak, közérdekű ügyek. Persze sokan fenntartanak az életükben egy olyan privát szférát, amelyet politikai megfontolásaik nem érintenek. Bizonyos művek kizárólag a privát gyönyörűséget szolgálják, ahogy korábban voltak az embereknek személyes szentjeik. A kedvenc példám erre Proust. Mármost a dolog nem úgy áll, hogy én szeretnék valamit privatizálni, ami eddig nem volt privát. Az esélyegyenlőség baloldali politikájának egyik tiszteletre méltó célja éppen az, hogy az ilyen privát tereket egyre többek számára tegye hozzáférhetővé. Azelőtt ugyanis csak az arisztokráciának volt joga a szépsége futó pillanataihoz. Engem gyakran félreértenek, amikor a magánéleti és közéleti szférát megkülönböztetem, mintha azt akarnám mondani hogy a művészet tisztán magánéleti ügy. Pedig épp ellenkezőleg, szerintem kilencvenkilenc százalékban politikai jellegű. A fennmaradt egy százalék azonban rendkívül fontos! Olyan alakok tartoznak ide, mint Nietzsche, Proust, Heidegger, Kafka és Dosztojevszkij. Velük semmit sem lehet kezdeni politikai szempontból, de az önmagunkról alkotott kép kibővítéséhez és állandó újrateremtéséhez nélkülözhetetlenek. Márpedig a baloldal egyik jelszava így hangzott: minden privát ügy politika. Úgy tűnik, ön ezt másképp látja. Ez a jelszó a „privát” fogalmának félreértésén alapul. Azzal az antiliberális jelszóval, hogy minden politika, nem jutunk tovább. A totalitárius államok elrettentő példáját mutatják egy olyan rendnek, amelyben tilos a privát ügyek és a politika megkülönböztetése, s az önmagunkért érzett felelősségnek fel kell oldódnia a másokért érzett felelősségben. Nemrégiben azt írta, reméli, hogy a filozófusok egy napon azt tehetik majd az igazsággal, ésszel és természettel, amit a felvilágosodás képviselői tettek istennel. Mit jelent ez? Nézzék, a XVII. században még szinte lehetetlen volt filozófusnak lenni anélkül, hogy az illetőnek ne lett volna határozott véleménye isten természetéről, az egyházhoz fűződő viszonyáról, az észről, illetve a kinyilatkoztatásról mint az istenhez való eljutás eszközéről és egyebekről. A felvilágosodás e téren fordulatot hozott. Azt mondták: felejtsük el egyszerűen ezeket a kérdéseket, váltsunk témát, és hagyjuk ki a játékból istent, hogy végre továbbjussunk! Javaslom, hogy tegyük mi is azt a filozófiával, amit a felvilágosodás idején tettek a teológiával. Az olyan kérdéseket, hogy például értelmes dolog e lét és látszat megkülönböztetése, nyugodtan meghagyhatjuk azoknak, akiknek fontosak az efféle kérdések, mint ahogy a teológiai vitákat is meghagyták a teológusoknak. Politikai megfontolásaink szempontjából ezek teljesen lényegtelenek. (Die Zeit, 1997. július 18.) Fordította: GLAVINA ZSUZSA 23 KIJLTIJCmtDE I — ÚJ SOROZAT: TUDOMÁNY - EGYETEM főszerkesztő Glatz Ferenc A magyar és az egyetemes történelmet, a magyar és a világirodalmat, valamint a tudományok történetét tekinti át a sorozatban megjelenő mintegy félszáz kötet. Magyar tudósok, egyetemi oktatók a legújabb kutatási eredményekre építve mutatják be az egyes korszakokat a kismonográfiákban, olvasmányos stílusban dolgozzák fel a legfontosabb ismereteket azok számára, akik általános műveltségüket kívánják gyarapítani, érettségire vagy egyetemi felvételire készülnek. Csorba Csaba ÁRPÁD NÉPE Az őshazától az államalapításig A történet az őshazától a Kárpát-medencéig, a nomád társadalomszervezettől Szent István keresztény európai államáig ível. A honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából felgyorsult kutatások eredményei nyomán minden eddiginél teljesebb képet kapunk e kivételes „hadműveletről", melynek során rokontörzsek csoportja a végveszélyből indulva hazát talál, teremt magának, ahol nemcsak hitet, kultúrát kapnak, de hamarosan a magukéval képesek az adományt gazdagítani. Kötve, 166 oldal, 795 Ft Szabó Péter AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG Az erdélyi fejedelemség kényszerből, Nagy Szulejmán döntésére született, Magyarország három részre szakadása idején. Kiváló fejedelmek sora - Báthory István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, I. Apafi Mihály - megtanulta miként lehet óvatosan, olykor fortélyosan a török függést látszólagossá változtatni. A közel két évszázad története a fennmaradás és a kulturális gyarapodás érdekében folytatott józan politika máig ható példája. Kötve, 186 oldal, 795 Ft A kötetek október végétől kaphatók minden jobb könyvkereskedésben vagy megrendelhe tők a kiadótól. KULTURTRADE KIADÓ 1027 Budapest, Margit krt. 64/B Telefon: 175-7288 Fax: 202-7145 KRITIKA