Kritika 42. (2013)
2013 / 1-2. szám - Poszler György: A fehér ló kísértetei. Budapest "vörös rongyai" és Veesenmayer becsülete
2013■ január-február Nos, mindkettővel valami baj van. A fehér lóval és a tengernagyi egyenruhával is. A fehér lóval az, hogy nem győzött le semmit és senkit. A tengernagyi egyenruhával az, hogy nem volt már se tenger, se haditengerészet. Nem lehetett hát tengernagy sem. És fölöslegessé válhatott a tengernagyi egyenruha is. Nosztalgiának beillett. És nem tagadom, volt valami emlék, amire vonatkozhatott. Méghozzá egy tényleges győzelem. Az 1917-es otrantói tengeri csatában. A később legendává emelt szorosban. Győzelem néhány antant csatahajó fölött. Sebesülten is tovább vezényelve. Egészen az eszméletvesztésig. Erre emlékezhetett a tengernagyi uniformis. Két éve volt, mégis nagyon messze. Nem kronológiailag, de históriailag. A Gellért téren, meg a Parlament előtt e jelmez merő szereptévesztő anakronizmus. Szinte iróniának, pontosabban öniróniának hat. Igaz önirónia ebben. A bűnbakkeresés pedig gyors sikerrel járt. Ott volt mindjárt a legkedvezőbb figura. Az ekkor már emigráns Károlyi Mihály, az így szcenírozott bevonulásban, e díszletek és szereplők között nehezen feltételezhető. De vissza a fehér lóhoz. Meg a győzelemhez. Hogy volt-e vagy sem. Úgy tudom, sajnálom, tényleg úgy tudom, hogy nem volt. A kommün vörös hadseregével nem találkozott. Mert az már hónapokkal korábban összeomlott. Amikor kijátszotta az antant. „Szót fogadva” visszavonult a Felvidékről. És az ígéretet megszegve, nem állították le a román támadást. Meg nem találkozott a román hadsereggel sem. Mert a román hadsereg megszállta Észak-Dunántúlra nem ment. És a Duna-Tisza közére, a Tiszántúlra és a bűnös Budapest felé is csak akkor, amikor a románokat onnan kiparancsolták a győztes szövetségesek. Nem volt alkalma sehol sem győzni. Meg ki is kerülte a győzelem lehetőségeit. Amik persze nem voltak lehetőségek. Csupa lehetetlenség a győztesek bevonulását szimuláló budapesti nagyoperai jelenet előtt. Ezért hat, ha nem öniróniának akkor csalfa kelléknek és jelmeznek a fehér ló és a tengernagyi egyenruha. Tudjuk, a bevonulást néhány hónappal a kormányzóvá választás követte. Azt pedig - újabb néhány hónappal - Trianon. A gyászos békediktátum. Amit alá kellett írni. Értelmes érv nem szólhatott és nem szólhat az aláírás ellen. De a nemzeti gyász után nem ártott - minél előbb - bűnbakot keresni. Itt azonban megállok egy pillanatra. 1920 nyarán alá kellett írni. Ám egy évvel korábban, 19 nyarán történt valami. Tudom, végképpen nem divatos, sőt, „hazafiatlan” tett. Mégis leírom. Az történt, hogy az „északi hadjáratban” a kommün Stromfeld Aurél vezette vörös hadserege majdnem az egész Felvidékről kiverte a cseh csapatokat. Igen, kiverte és csak az antant be nem teljesített ígéretére vonult vissza. És igen, Stromfeld Aurél. Aki börtönbe került, amikor a békediktátumot aláírták. És kalapgyári cégvezető volt Pesten, a Józsefvárosban. Amikor Horthy kormányzó volt Budán, a királyi palotában. A bűnbakkeresés pedig gyors sikerrel járt. Ott volt mindjárt a legkedvezőbb figura. Az ekkor már emigráns Károlyi Mihály. Hány „nem” kell Trianon tagadásához? Exkurzus Károlyi Mihályról „Ha a... párizsi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a megegyezéses béke ellen döntene, akkor mi végszükség esetében még fegyverrel is felszabadítjuk ezt az országot... ha olyan békét akarnának velünk aláíratni, mely Magyarország feldarabolását jelenti, akkor én azt mondom nektek katonák, hogy én ezt a békét nem fogom soha aláírni.” Mondat Károlyi Mihály szatmári beszédéből. Amit a nevezetes Székely Hadosztályhoz intézett. Meg kell állnom egy pillanatra. A „nem... soha” gondolkodtat el. Erről lehet szó? Tegyünk oda még két „nem” et. És akkor „nem, nem soha” lesz. A születő rend dacos tagadása Trianonra. Egy „nem” még az árulás része? Három „nem már a feltámadás ígérete? Mert hiszen Károlyi áruló. Az ő bűne az öszszeomlás. Meg persze Trianon. Az a baj, hogy nem tudom, mit is árult el. A háborúba nem ő vitte az országot. A háborút nem ő vesztette el. A trianoni békét nem ő írta alá. Most már azt is tudjuk, a kommünnek nem