Literatura 8. (1933)
Csaló-e vagy úttörő? Mesmer születésének bicentenráiumára
A magával vitt 340,000 livres hamar elfogyott és London nem mutatkozott alkalmas talajnak. Most átment Itáliába, de itt sem tudott már érvényesülni. A 68 éves öregember végül már kérvényt nyújtott be a svájci közársasághoz, hogy nevezzék ki bárminő kis városkába kórházi orvosnak. Kérvényét elutasították. Még 14 évig tengődött nyomorogva, városról-városra vándorolva s végül egészen elfelejtetten halt meg 82 éves korában a német-sváb Meersburgban. Mesmer az irodalomban Amiért itt a Literaturában felfrissítettük az emlékét, annak oka pedig abban rejlik, hogy Mesmer alakja két ízben igen jelentős szerepet játszott az irodalomtörténetben. Előbb összeismerkedett az akkor már öreg Mesmerrel, ennek svájci tartózkodása idején, a fiatal Justinus Kerner, Svájcnak később — Gottfried Keller mellett — legnagyobb költője, aki tudvalevőleg egyben orvos is volt. Mesmer döntő hatással volt a poétára, mert ennek következtében tolódott el Kerner egész lírája és lelkisége a miszticizmus és démonizmus felé s így lett a romanticizmus e halálvágyó irányának egyik legbensőségesebb képviselőjévé. Nemcsak Mesmerről való emlékeit írta meg önálló kötetben, hanem élete nagyobbik felét okkultista tanulmányoknak szentelte, amelyek közül a legjelentősebb a Die Seherin von Prevorst. Fia örökölte ezt a lelki beállítottságát s mint orvos galvano-magnetikus szanatóriumot is alapított. A másik pedig Stefan Zweig essay-je Mesmerről — a Die Heilung durch den Geist kötetben —, a lélekrajz mesterműve, amely csak nemrég látott napvilágot. Cikkünk címénél ezt írtuk fel: „csaló-e vagy úttörő?“ Erre a kérdésre nem tudnánk egyszerű igennel vagy nemmel felelni. Tény az, hogy Mesmer életében volt néhány kínos eset, amely majdnem kimerítette a csalás fogalmát, és az is bizonyos, hogy különös előszeretettel viseltetett az anyagiak iránt, márpedig ezt mindenkinek megbocsátják, csak azoknak nem, akik a szellemi élet pionírjai. De másrészt tagadhatatlan, hogy Mesmer az emberi tudásnak olyan területein ütött rést, amelyek addig zárva voltak s ezen a résen aztán lassan-lassan kezdenek az utódok is betüremkedni az emberi létnek olyan rejtelmei felé, amelyekről egyelőre még csak álmaink sincsenek. Ma még kétes a Mesmer szerepe, de úgy lehet, hogy eljön egy kor, amely az emberiség legmesszibb látókörű, váteszi szellemei közé fogja őt sorozni. A revízió ebben az irányban már megindult. Komor András: Nászinduló. (Regény. Pantheon kiadás, 315 oldal.) Szirmai Ernő, az export-import cég főkönyvelője, a bölcs és agilis Fáni néni jóvoltából feleségül veszi Fischmann Vilmát, akiről már-már úgy látszott, hogy menthetetlenül vénlány marad. A fiatalok berendezkednek a kétszobás kispolgári lakásban és a család jóleső megnyugvással állapítja meg, hogy a házasság jól sikerült. Ők maguk is a boldogság illúziójában élnek. Szirmai Ernő úgy érzi, hogy hányatott, magányos, szomorú fiatalsága után végre révbe került, otthona van és egy asszonya, aki tiszta, csinos, jólelkű és csak az övé. Vilmácska örül a háztartásdi játéknak és magától értetődőnek veszi az életét, amely inkább csak mechanikus élet és alapjában véve vajmi kevés tartalma van. Az első év után szakadozni kezd az illúzió fátyola és mindketten sejteni kezdik, hogy mást vártak az életüktől, hogy két idegen ember módjára élnek egymás mellett és nyugtalanító idegességgel vágyódnak kirobbanni a rájuk nehezedő légkörből. A külső látszat nem változik, de titokban már mindegyik a maga útján jár. Előbb csak gondolatban követik el a hűtlenséget, aztán a valóságban is. Nem a vérük sodorja őket ide, hanem kielégítetlen fantáziájuk, menekülnek . . . Végül a gyerek születésével újra megpróbálják az illúzió fátylát magukra borítani, de belül tudják, hogy nem fog sikerülni. Marad minden a régiben. Ez volna a meséje ennek a könyvnek, amelynek erőssége az a hallatlanul finom kisplasztikai művészet, amellyel az író az alakjait megformálja, amivel lelket, eleven életet önt minden kísértetiesen hű fotográfiába. A kispolgár lelkének rezdüléseit a mélyre hatoló röntgen-sugár erejével világítja meg és analitikai pontossággal rögzíti egymás mellé azokat a gondolat-rezgéseket, amelyekből a kispolgári mentalitás adódik. Érzékeny membránként fogja fel az életnek azokat a látszólag jelentéktelen apró eseményeit, amelyeknek összhatása determinálja a sorsokat. Nagyon kvalitásos, finom írói munka a ,,Nászinduló“, amely a szerző „Fischmann & Camp“ című regényének folytatása és alkalmasint egy trilógia középső része. 172