Magyar Pedagógia 22. (1913)
SCHNELLER ISTVÁN: Adalék Eötvös személyiségének megértéséhez
528 TANULMÁNYOK. e nagyjaink, a múlt század politikai, de művelődéstörténetének is kiemelkedő alakjai, s még sincs egyikben sem az a sajátos, még ma is magával ragadó varázserő, mely Eötvös személyiségét jellemzi. Mindegyikben megvolt a nemzeti érzelmen, a honfiúi szereteten nyugvó értékelése e hazának , de maga az értékelés módja, szempontja különböző volt. Nincs értékelés érzelem nélkül: a különbség ez értékelésben az érzelem, intenzivitásán és másrészt az értékelésből minden esetben keletkező érdeklődésben rejlő ismereti és akarati mozzanatoknak különböző szerepén alapul. Bajos — elismerem — az érzelmek intenzivitásának meghatározása. Lehetséges, hogy idővel még az érzelmek intenzivitását is a test hőmérsékletének, az érvelések számának, kimaradásának megállapítása útján fogják méregetni, meg nem gondolva azt, hogy a kísérletezés reflexív természete azonnal megzavarja az érzelemmel adott közvetlenséget. Addig is azonban annyit mégis állíthatunk, hogy az érzelmek a velük rokon érzelmek támogatásával fokozódnak. A haza szeretetével már most mélyebben egy érzelem sem érintkezik, mint a ház szeretete, a családi érzelem. A haza szava is a házra utal, az anyaföld az anyára, a patria, Vaterland, pedig az atyára. A család őssejtje a társadalomnak; a családi érzelmekből nőnek ki azért is a társadalmi érzelmek ; a háznak, az otthonnak szeretetéből a hazának, a honnak szeretete. A magyar géniusz közvetlen, (ezért is legigazibb) termékével, a magyar nyelv szavaival igazolja e felfogásunkat. Nemzetünk nagyjainak hazaszeretetét, bizonyára mindnyájáét a szülői ház táplálta , úgy azonban mint Eötvösét, egyikét sem. A hazaszeretet Eötvös ifjúkorában lényegileg a nemzeti tradícióhoz, a nemzet alkotmányához, törvényeihez való hűséges ragaszkodásban állott és pedig szemben az azt ignoráló, sértő, kijátszó aulikus szellemű kormánnyal. A nemzetnek uralkodója, illetőleg udvara ellen folytatott természetellenes küzdelmében nyilatkozott meg az akkori nemzedék hazaszeretete. E küzdelembe belehelyezte Eötvöst otthona. Eötvösre nézve e küzdelem nem a fórumon, a megye, az ország házában, hanem már szülei házában folyt le. Atyja annyira aulikus ember volt, hogy fia tanulótársai is, még ettől is, mint hazaárulótól fordultak el, húzódtak vissza ; nevelője ellenben Pruzsinszky József, a Vérmezőn kivégzett Martinovicsék szellemi rokona volt, ki három évig tartó brünni fogságának ideje alatt megtanulta a hallgatást, s ki a hallgatás közben csak még inkább érlelte lelke mélyében antiaulikus, antifeudális eszméit. Csak néha-néha tört ki e hallgatag, komoly, nagytudású és a társaságtól elvonuló nevelőből demokratikus érzülete, tacitusi, keserű, de fenséges erkölcsi szigora. Két egymással teljesen