Magyar Pedagógia 47. (1938)

Internationale Zeitschrift für Erziehung

aki a maga hivatásának mestere, mint hűséges és odaadó viselkedésű polgár szolgálja az államot és életteljes, erős tagja egyházának is. A családi élet rendszeréről elmélkedve, a házasságot taglalja, mint a családi élet magvának lényegét fejtegeti, szól a szülők kötelességeiről általá­ban, majd külön az apa és az anya kötelességeiről és a nagyszülőkről is. Igen érdekes eszmemenete van annak a rövid fejezetnek, melyben a családnak külső kapcsolatait vizsgálja, a család viszonyát a természethez, a család val­lási életét, kapcsolatát a néppel, a családi otthon kérdéseit és a család s a szülőföld viszonyát. A gyermek lelki fejlődésének a családban külön fejezetet szentel szerzőnk. Ez minden egészséges gyermeknél alapjában véve ugyanolyan menetű, bár külső képe nem egyforma meg ugyanazon családbeli gyermekeknél sem, ritkán egyen­letes irányú azonban. Mindamellett fölveszi magába a reá nézve megközelíthető világ teljességét, meghódítja a tárgyilagos valóságot, megteszi első lépéseit az erkölcsi világ irányába s megnyílik a feléje áramló vallásos érzés előtt. Közben pedig az élet új hatalmai lépnek be az ifjú lélek területére s mindig több és több befolyást nyernek reá a család mellett. Legfontosabbak az iskola és azok az életformák, melyeket az ifjúság maga teremt magának. Ezzel el is érkezik önállóságának küszöbéhez, hol a család közvetlen befolyása véget ér. Foglalkozik szerzőnk ezenkívül a család rendjének a nevelés útján való megőrzésére vonatkozó gondolatokkal s ezeknek keretében tárgyalja az általános pedagógia néhány fogalmát a család szempontjából, így az engedelmesség kér­dését, a büntetés vitatható szerepét a családi nevelésben, a szokás és szoktatás hatalmának jelenségeit, a játék nevelési vonatkozásait. Végül a családi nevelés határairól, korlátairól elmélkedik. Az általános pedagógiának sok részlete kap új megvilágítást szerzőnk fejtegetéseiben a családi élet szemszögéből. A családi nevelés­­ kis monográfiáját valóban nagy haszonnal olvashatja minden gondolkodó és felelősségteljes feladatainak tudatában lévő szülő, de mint segítséget a maga munkája lényegének megismerésében az iskolai nevelés munkája is. Gyulai Ágost: Internationale Zeitschrift für Erziehung. 1938. 1. és 2. füzet. Az 1. füzet Fröbel Frigyes gyermekkertész eszmevilága címmel hosszabb német tanulmányt közöl, amelynek szerzője a nagy nevelő értelmi és érzelmi világába való elmélyedéssel megvilágítja gyökeresen német lényét (deutsches Gemüt) és a benne megnyilatkozó két fő jellemvonást: a fáradhatatlan erő­kifejtést és a megújulásra irányuló tántoríthatatlan fáradozást. Fröbel folyton önmagát vizsgálta, ami műveiben is kifejezésre jut. Gyermekkertje minden részletében a pedagógiai gondolkodásnak egyik legtökéletesebb alkotása. A ne­­­velés az egyetemes életbe illeszkedik bele, a kozmosz Istennek nagy nevelői megnyilatkozása. Ebben az értelemben Fröbel ideológiája rokon Goethéével és Schillerével és párhuzamosan halad a nemzeti szocializmussal. Egy másik rö­vid közlemény a 32. lapon megemlékezik az angol Nemzeti Frebel­ Szövetség

Next