Magyar Pszichológiai Szemle 48-49. (1992-1993)

1992-1993 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - BARKÓCZI ILONA: A téri és az idői tájékozódás egyes újabb eredményei az összehasonlító pszichológiában. Kardos Lajos emlékelőadás

TANULMÁNYOK A TÉRI ÉS AZ IDŐI TÁJÉKOZÓDÁS EGYES ÚJABB EREDMÉNYEI AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ PSZICHOLÓGIÁBAN* Kardos Lajos emlékelőadás BARKÓCZI ILONA ELTE, Általános Pszichológiai Tanszék A tanulmány az emberi evolúció kontinuitás/diszkontinuitás kérdését veti föl, különös tekintettel a téri-idei tájékozódás jellemzőire állatoknál és embereknél. Újabb kísérleti eredmények támasztják alá, hogy - legalábbis emlősöknél - a téri kognitív reprezentáció fejlettsége mellett az idó dimenzió is megjelenik a viselkedésben. Majmok, s különösen emberszabásúak magasszintű kognitív teljesítményei­, és szándékos viselkedésre utaló egyértelmű jelek alapján a kognitív evolúció folytonosságának feltételezése indokoltnak látszik. A diszkontinuitást az emberi beszéd generatív jellege jelentheti, de az emberszabásúaknak tanított absztrakt szimbólumrendszerek elsajátítása a beszéd egyik alapvető eleme, a szó megtanulásának képességét mutatja. Kardos Lajos a téri tájékozódás és az állati emlékezet rejtelmeit kutatva számtalanszor modta és írta le, hogy az állat és az ember közötti legfőbb különbség abban van, hogy az állatok térben élnek, az emberek pedig időben. Munkásságában alapvető jelentőségű volt az állati emlékezet létezésének fel- és elismerése, amelyet a téri tájékozódáshoz kötöttnek és vizuális természetűnek tekintett. Koncepciója mellett már akkor is kitartott, amikor a pszichológiát még a behaviorista . A Magyar Pszichológiai Társaság tizedik Országos Tudományos Naggyűlésén 1992. augusztus 31 -én Kardos Lajos tiszteletére elhangzott előadás kevéssel bővített változata. Köszönetet mondok Kónya Anikónak és Pléh Csabának a kézirat elolvasásáért és kritikai megjegyzéseikért. 3

Next