Magyarságtudomány 2. (1943)
1943 / 2. szám - Kosáry Domokos: Kossuth fogsága
KOSSUTH FOGSÁGA. A kezdő jelenet a Szent Szövetség s a karbonárik korának romantikus hangulatához illő. Az 1837 május ötödikére virradó, viharos tavaszi éjjel az Alexander-ezred egy erős őrjárata vonul, gr. Zedtwitz kapitány vezetésével, a Svábhegyen át a Zugliget felé. Feladata, hogy V. Ferdinándnak Lederer Ignác katonai parancsnokhoz intézett s előző délután érkezett sajátkezű parancsát végrehajtva «kellő elővigyázat» mellett elelfogja az «Isten szeméhez» címzett házban üdülő Kossuth Lajost. Az éjszaka koromsötét, Eötvös József királyi fiskális kocsija utat hibázva feldúl, de annál több a reménye annak, hogy Kossuthot feltűnés nélkül foghatják el. Kossuth azonban nem hiába volt a nyilvánosság harcosa : a sors még e budai hegyoldalra, e magános jelenethez is irodalmi nevű szemtanút küldött. A ház másik felében Toldy-Schedel Ferenc lakik két kis gyermekével, a az érkezőkre ő is felriad. Mint «szomszéd és szemtanú» meséli másnap Bártfay Lászlónak (aki meg Kölcseynek siet megírni), hogyan történt az elfogatás. «Éjjel két óra után 48 gránátos katona szállongott le a kérdéses nyárilak megött a körül emelkedő ormokról s körülveve a tanyát, elfoglalva minden ablakot és kijárást.» Kossuth, mint tőle magától tudjuk, felriadt, mielőtt még kopogtattak volna ajtaján. «A házieb szokatlan ugatása —írta három év múlva Wesselényihez — fölvert éjféli álmomból és gyertyasugárt láttam a közel domboldalról ablakomon belövelleni, s amint kitekintettem, szuronyokról csillámlott fölém a gyertyafény». Tudta, mi következik, hogy eljött a helytállás pillanata. Amióta, immár közel egy éve, megindította s többszöri eltiltás ellenére folytatta éles ellenzéki hangon írt Törvényhatósági Tudósításait, mindjobban szembekerült a kormányhatalommal, pedig az már az ifjak elfogásával megmutatta, hogy az erős kéz politikájával akar újra csöndet teremteni. Kossuthot csak az időpont érte váratlanul, arra, hogy egyszer perbe fogják, vagy éppen hogy szuronnyal jönnek érte, fel kellett készülnie. Lelke mélyén még egy «keserves gondolat villant keresztül», az, hogy családja , öreg szülei és húgai, akiket eddig ő támogatott, nyomorba jutnak most. Ekkor eszébe jut, amit Wesselényi ígért ilyen esetre : «ki fogom a fiúi helyet szüleinél pótolni». Mélázásra azonban nincs idő, kopognak s felszólítják, nyisson ajtót. 1 Bártfay-Kölcsey 1837 máj. 7. Vas. Újs. 1870, 14. 1. 2 Ferenczi Z., Kossuth L. levelei dr. Wesselényi M.-hoz. Tört. tár 1902, 171. 1.