Ethno-Lore 22. (Az MTA Néprajzi Kutató Intézetének Évkönyve, 2005)
Nagy Richárd: Hogyan lesz egy növényből gyógynövény?
fejünket azon, milyen módszerrel közelítsük meg a témát. Megtették már mások. A gyógyszergyárak már jószerével minden gazdaságosan előállítható szintetikus anyagot megvizsgáltak, jó-e valamire mint gyógyszer. Miután olcsóbb és hatékonyabb a dél-amerikai, afrikai stb. népi gyógyászat gyógyszereit vizsgálva új, modern gyógyszerhez jutni, mint az eddigi algoritmust követni (megvizsgálunk több ezer új szintetikus szert), a legkomolyabb gyógyszergyárak élen járnak az etnobotanikai terepmunkában (pl. Glaxo: Dél-Amerika és Afrika, Merck: Dél-Amerika, Shaman Pharmaceuticals: Délkelet-Ázsia) (Alexiades 32). A népi gyógyszerek következetes felkutatásának és feldolgozásának (ún. „screening”) kialakították a módszertanát, antropológiai, botanikai és fitokémiai szabványait.47 Az olyan kultúrák vizsgálata, amelyekben az írásbeliség nem játszik központi szerepet, talán modellként szolgálhat a többi kultúra írás előtti korszakának megítéléséhez. ŐSHONOS ÉS TERMESZTETT NÖVÉNYEK Az őshonos vagy autochton fajok olyan élőlények, amelyek ma is azon a helyen élnek, amelyen származástanilag, illetve földtörténetileg keletkeztek. Ennek a biológiai fogalomnak az ismerete további meggondolásokhoz vezet. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a közvetlen tapasztalat, a kipróbált gyógynövények okszerű használata azon fajoknál jöhet szóba, amelyek adott nép jelenlegi vagy előző földrajzi tartózkodási helyén őshonosak. Megfordítva: adott gyógynövény megítélésénél elsődleges fontosságú, hogy jelenlegi élőhelyén őshonos-e vagy sem. Ha az, akkor hihetünk abban, hogy a tapasztalat vagy valamely helyben működő mítosz tette gyógynövénnyé. Számottevő írásbeliséggel nem rendelkező kultúrák esetében ez lehet az első szempont, amelynek segítségével rendet tehetünk a gyógyszerek között. Ha a növény nem őshonos, akkor két alapvetően különböző mechanizmust találunk az idegen növény gyógynövényként való beilleszkedésére. Az egyik akkor lép működésbe, ha helyben termesztik a jövevényt (pl. amerikai fajok: paradicsom, burgonya stb.). A magyar népi kultúra a paradicsomot vérző sebekre használja (KÓTYUK 2000. 97), talán éppen azért, amiért a lent (kék vi- 7 Miután az etnobotanika eredményeivel, gyakorlati jelentőségével külön diszciplínává nőtte ki magát, sem az antropológus, sem a botanikus nem hagyhatja figyelmen kívül az etnobotanikai módszertant. Ennek ismeretében a könyvtárainkban található régebbi népi gyógyászati témájú munkák is átértékelődnek.