Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)
Beck Károly: Visszaemlékezések Petőfi Sándorra
VISSZAEMLÉKEZÉSEK PETŐFI SÁNDORRA. ’ Irta BECK KÁROLY. EZERNYOLCSZÁZNEGYVENHATOT írtunk. Magyarország* még mindig a régi, romantikus föld volt s a szigorúan gyámkodó monarchia uralma alatt féltékenyen őrzé jogait és önállóságát, melyet országgyűlések oltalmaztak. Még mindig a régi romantikus föld, emberemlékezet óta mentes minden adótól, sorozástól, útlevél-zaklatástól, bejelentő-ívektől, rendőröktől, tartózkodási engedélyektől, de másrészről túlterhelve rozsdás intézményekkel; polgársága hiányzott, a nemesek egész serege hatalmaskodott benne, akaratnélküli jobbágyok lakták térségeit, s meg volt verve durva turistákkal, csalhatatlan szolgabirákkal s a hagyományos «huszonöttel». A nemzeti sorompók közt azonban mindezek dacára jól érezhettük magunkat; erőteljes. * Hazánkfia Beck Károly, kinek halálhírét néhány nap előtt hozta meg a távíró, egyike volt az újabb német költői iskola legtehetségesebb dalnokainak. Magas szárnyalása, hévteljes lyrai költeményei és hosszabb verses regénye : Jankó, melynek tárgyát a magyar népéletből merítette, maradandó helyet biztosítanak számára a német költői irodalom történetében. Jelen cikke, mely a Nord und Leid hasábjain, halála előtt pár nappal látott napvilágot s melyet mi, csekély kihagyásokkal, egész terjedelmében közlünk, már csak azért is igen érdekes, mert pályájának kezdetén mutatja be Petőfi Sándort, kinek Beck Károly mindvégig leghőbb tisztelői közé tartozott.