Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 2. (1879)

Szana Tamás: Petőfi (1897. jul. 31.)

I 68 SZÁN A TAMÁS: A FALU KÖLTŐJE. vette — nagy mértékben méltó a figyelemre. Nem csak azért —­ a mi már magában véve is feltűnő — hogy egy ember, ki verses vallomása szerint csupán három eszten­deig járt iskolába, folyékony, lendületes sorokba és jól csengő rímekbe tudja szedni gondolatait, de főleg az igazán költői érzelmekért, melyeknek egyes versekben kifejezést ad. Lássunk e vadvirágok közül mutatványul néhányat. Kedvesének szépségét ez egyszerű, de épen igénytelen­ségük miatt megkapó sorokban magasztalja . Ez a város nem is tudja, Hogy engemet Lakói közt a legszebbik Leány szeret. Pedig közepén lakása Annak, kinek hét mérföldön Nincsen mása. Ha kitekint ablakából Ej sötéten , A holdvilág is megáll, hogy Reá nézzen. Csak lassan megy odább, odább, Hogy láthassa minél tovább, Minél tovább ! A dévajkodó jó kedvnek s a féltékenykedő türelmet­lenkedésnek igen szerencsés és igaz kifejezésére találtam a következő költeményben : Pici kutyám de csahol az udvaron. Nézz ki , ki jár ilyen későn angyalom , Hisz az óra tizenkettőre mutat, Akárki lesz , mutassál neki utat. Mondd meg neki, hogy én vagyok te nálad, Jól tudja ő, hogy nem korcsma a házad. Mit keres hát ? Menjen isten hírével. Hej i­de sokat ne késsél a beszéddel. Egy rész szónak vagy a szerető csalfaságának­ köszön­heti születését a következő, erős rithmikai érzékre mutató népdal:

Next