Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 4. (1880)
Törs Kálmán: Az albán herceg
midőn az ágyufedezeti szakasz és a bekerítő muszka kozákok már apró fegyver-tüzeléseket váltottak, az ágyuk azonnal megszűntek tüzelni, de menekülni velük nem lehetett, mert a 8 órán át tartott tüzelés következtében kerekeik a földbe erősen behatoltak s megmozdíthatók nem valának. Ugyanazon percben a muszkauhlánusok is ott termettek, s ha előlük Daczó és Lőrincz lóháton nem menekülhettek, alig hihető, hogy Petőfi gyalog azon ponthoz eljuthatott volna, ahol őt állítólagosan Lengyel orvos (lóhátról) utoljára látta. Még kevésbbé juthatott el ahoz a ponthoz , ahol a Koszom-hoz mellékelt térkép szerint sírja keresendő. II. Pap Lajos, Bem tábornok szárnysegéde és vezérkari főnök, Petőfire vonatkozólag ezeket mondja: «Ámbár csekély személyem az egyetlen olyan élő részese a segesvári csatának, ki mint vezérkari főnök, elejétől végig ismerte annak minden mozzanatát, nagy költőnket elesni nem láttam, s nem is hiszem, hogy találhatnánk magyar embert, ki őt elesni látta volna. De igen is láttam őt, fájdalom oly helyzetben , ahonnan menekülni emberi számítás szerint nem lehetett, és ahol neki emberi erő segélyt nem nyújthatott. Ez a gyászos hely a Monasztéria nevű oldal az országúttól tovo ölnyire. — Itt, e helyen törtük át (40—50 lovas) Bem körül tömörülve, a körülöttünk 30—40 lépésre sűrű gyűrűt képező dzsidás és kozák muszka csapatokat; itt láttam utoljára, e gyűrűn belől, de tőlünk 15 — 20 lépésnyire, Petőfit gyalog és fegyver nélkül, azon válságos percben, midőn mi — a maroknyi lovas tömeg — az eleven vasgyűrű áttörésére vágtattunk. Petőfit többé nem láttam. Ott kellett kezeibe esni elleneinek , kik e napon senkinek nem kegyelmeztek. Még csak annyit vagyok bátor megemlíteni — bár nem tartozik szorosan a kérdéshez , hogy Petőfi ez alkalommal vitorlavászonból készült zubbonyt, nadrágot s fekete pörge kalapot viselt, szokása szerint, nyakkendő nélkül. Kevéssel a katasztrófa bekövetkezése előtt, vállán vadászfegyverrel, a balszárnyon egy dombra kissé előre tolt két ágyunknál, hol Bem és én állottunk, Petőfi is megjelent, de Bem, amint Petőfit megpillantotta, egész nyersen elutasította őt a veszedelmes helyről, rákiáltván : «Herr Petőfi ! Sie haben hier Nichts zu suchen, gehen Sie zurück !» Petőfi kelletlenül engedelmeskedve, visszahúzódott, de azt hiszem, nem messzire ment , s ekkér jutott később a fennebb leírt helyzetbe». III. Báró Gamerra Gusztáv, akkori honvéd huszár-százados és sz.-keresztúri térparancsnok a következőket írta le : «Bem július 31-kén reggeli 8 óra tájban kocsiba ült Petőfivel, hogy a Sz.-Keresztúr végén fölállított csapatokat megszemlélve, parancsait kiadja. Lovát