Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 3. (1885)

1885 / 8. szám - Latkóczy Mihály: "A Casa del Ongaro" és a Petőfi-mítosz Meran mellett

8. szám KOSZORÚ rendszeres meteorológiai és földdelejességi észleleteket tesznek, fizikai és khemiai szem­pontokból kutatják, elemzik a talajt, a vizet, a légkört majd meg áttérnek a népnek, életé­nek, történeti fejlődésének, jelen állapotának, a természethez való viszonyának, gazdálko­dásának, ösztöneinek, szokásainak, fizikumá­nak, jellemének, gondolkodásának, költésze­tének stb. stb. tanulmányozásához, szóval leírják, megmagyarázzák, okaikra vezetik vissza mindazt, a­mi a haza természeti és a nemzet életviszonyaira vonatkozik az idők folyamában. A magyar tudományosság legfőbb vív­mányai, az akadémia működésének legjelen­tősebb része a tudományos fejlődés eme má­sodik stádiumába tartoznak. A valódi tudományos élet, az önálló magyar tudományosság azonban csak ott kez­dődik, a­hol a kutatás módszerében lesz ön­állóvá, a­mikor a buvárlat szelleme annyira megerősödött, hogy a külföld tudományos­ életétől függetlenül halad biztosan a maga útjain. A­mikor a magyar tudományosság nemcsak befogad és átalakít, hanem kölcsön­hatásba lép a nyugat tudományos szellemé­vel és így tényezőjévé válik az általános európai haladásnak. Meglehet, hogy e harmadik fokozatnak követelése merésznek látszik. Azonban az előkészületek évtizedek óta már megtörtén­tek és a­ki az első két lépést megtette, annak a harmadiktól sem szabad visszaret­tennie. A­ki az eszközöket megszerezte, az nem térhet ki a czél megvalósítása elől. A czél pedig nem egyéb, mint a magyar tudo­mányos élet önállósága vagyis más szavak­kal : a nemzeti önállóság sem maradhat el. És már mostan kérdezhetjük: úgy ter­vezi és szervezi-e a magyar tudományos aka­démia minden cselekvését és működését, hogy az önálló magyar tudományosság eszményké­pét megvalósítsa ? Abba központosítja-e min­den erejét, hogy a nemzetet önállóvá tegye szellemi tekintetben, az­által, hogy a magyar tudományosságot kölcsönhatásba hozza a nyu­gat szellemével és tényezőjévé emeli az álta­lános európai haladásnak ? És ha igen, az ön­tudatosság, a gyorsaság és erély mily fo­kával felel meg e nagy hivatásának ? A kérdést úgy vetettük fel, hogy a fele­let már félig-meddig benne foglaltatik. Mert világos, hogy az akadémia működését a sze­rint kell megítélni, hogy mily mértékben lép kölcsönhatásba a nyugati tudományossággal. Kérdezni kell, hogy az a szellemi mozgalom, mely akadémiánktól kiindul mily hullámokat idéz elő a franczia, angol és német szellemi áramlatokban. Az akadémiának magának legnagyobb érdeke, hogy működése fölött a közvélemény magának ítéletet alkothasson. És így nagyon sajnálatos dolog, hogy nem értesülünk arról, milyen szellemi mozgalmakat ébreszt akadé­miánk működése a párizsi, londoni és berlini tudományos körökben. Palágyi Menyhért, A ,«CASA DELLONGARO» ÉS EGY PETŐFI-MYTHOSZ MERAN MELLETT. Nemcsak az ókorban támadtak mytho­­szok, melyek egy-egy kiváló alak nevéhez kapcsolódva, megváltoztatták vagy módo­sították a közvéleménynek az illető személy­ről táplált nézetét: folyton-folyvást megtör­ténik ez ma is és a mythoszok után-útfélen ép úgy teremnek, mint a szellemes mende­monda a szalonban és a becsületben gázoló fadesse a kávéasztal mellett. És legkivált a költészetnek érdekes sorsú művelői és a politikai élet kimagasló alakjai azok, kiknek nyomában kihajt a mondák ezerszinűi virága. Petőfi is ezek közé tartozik. Hasztalan mondták el azt százszor meg százszor, vers­ben és prózában, hogy hiába: meghalt, eltűnt, elveszett, sohasem jön többé vissza, a néphit nem foghatja meg; a­mit az ész hihetne, tagadja a szív és csinál magának mondákat, mikben felelet van mindenre és melyek, mint az ókor rejtelmes erdői, azt felelik, a­mit az ember belekiált, a­mit a szív kíván és óhajt. Azok, kikhez Petőfi géniusza közvetlenül vagy akár csak közvetve is elhatolt, nem akarják azt elhinni, hogy lehetnek olyan halottak is, a­kiknek sírdombjához nem jár­hat el zarándokolni az utókor, kiknek fej­­fájára nem tűzhet koszorút szerette nemzete, nem barátkozhatnak meg a költő titokzatos elköltözésével, hanem keresik, kutatják s a­hol alkalom kínálkozik, szeretik úgy feltün­tetni, mintha még mindig élne és a távolból kisérné népét, a mely nem feledte el, de mégis «eldobta az özvegyi fátyolt» és a­mely­ 115

Next