Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 3. (1885)
1885 / 8. szám - Latkóczy Mihály: "A Casa del Ongaro" és a Petőfi-mítosz Meran mellett
8. szám KOSZORÚ rendszeres meteorológiai és földdelejességi észleleteket tesznek, fizikai és khemiai szempontokból kutatják, elemzik a talajt, a vizet, a légkört majd meg áttérnek a népnek, életének, történeti fejlődésének, jelen állapotának, a természethez való viszonyának, gazdálkodásának, ösztöneinek, szokásainak, fizikumának, jellemének, gondolkodásának, költészetének stb. stb. tanulmányozásához, szóval leírják, megmagyarázzák, okaikra vezetik vissza mindazt, ami a haza természeti és a nemzet életviszonyaira vonatkozik az idők folyamában. A magyar tudományosság legfőbb vívmányai, az akadémia működésének legjelentősebb része a tudományos fejlődés eme második stádiumába tartoznak. A valódi tudományos élet, az önálló magyar tudományosság azonban csak ott kezdődik, ahol a kutatás módszerében lesz önállóvá, amikor a buvárlat szelleme annyira megerősödött, hogy a külföld tudományos életétől függetlenül halad biztosan a maga útjain. Amikor a magyar tudományosság nemcsak befogad és átalakít, hanem kölcsönhatásba lép a nyugat tudományos szellemével és így tényezőjévé válik az általános európai haladásnak. Meglehet, hogy e harmadik fokozatnak követelése merésznek látszik. Azonban az előkészületek évtizedek óta már megtörténtek és aki az első két lépést megtette, annak a harmadiktól sem szabad visszarettennie. Aki az eszközöket megszerezte, az nem térhet ki a czél megvalósítása elől. A czél pedig nem egyéb, mint a magyar tudományos élet önállósága vagyis más szavakkal : a nemzeti önállóság sem maradhat el. És már mostan kérdezhetjük: úgy tervezi és szervezi-e a magyar tudományos akadémia minden cselekvését és működését, hogy az önálló magyar tudományosság eszményképét megvalósítsa ? Abba központosítja-e minden erejét, hogy a nemzetet önállóvá tegye szellemi tekintetben, azáltal, hogy a magyar tudományosságot kölcsönhatásba hozza a nyugat szellemével és tényezőjévé emeli az általános európai haladásnak ? És ha igen, az öntudatosság, a gyorsaság és erély mily fokával felel meg e nagy hivatásának ? A kérdést úgy vetettük fel, hogy a felelet már félig-meddig benne foglaltatik. Mert világos, hogy az akadémia működését a szerint kell megítélni, hogy mily mértékben lép kölcsönhatásba a nyugati tudományossággal. Kérdezni kell, hogy az a szellemi mozgalom, mely akadémiánktól kiindul mily hullámokat idéz elő a franczia, angol és német szellemi áramlatokban. Az akadémiának magának legnagyobb érdeke, hogy működése fölött a közvélemény magának ítéletet alkothasson. És így nagyon sajnálatos dolog, hogy nem értesülünk arról, milyen szellemi mozgalmakat ébreszt akadémiánk működése a párizsi, londoni és berlini tudományos körökben. Palágyi Menyhért, A ,«CASA DELLONGARO» ÉS EGY PETŐFI-MYTHOSZ MERAN MELLETT. Nemcsak az ókorban támadtak mythoszok, melyek egy-egy kiváló alak nevéhez kapcsolódva, megváltoztatták vagy módosították a közvéleménynek az illető személyről táplált nézetét: folyton-folyvást megtörténik ez ma is és a mythoszok után-útfélen ép úgy teremnek, mint a szellemes mendemonda a szalonban és a becsületben gázoló fadesse a kávéasztal mellett. És legkivált a költészetnek érdekes sorsú művelői és a politikai élet kimagasló alakjai azok, kiknek nyomában kihajt a mondák ezerszinűi virága. Petőfi is ezek közé tartozik. Hasztalan mondták el azt százszor meg százszor, versben és prózában, hogy hiába: meghalt, eltűnt, elveszett, sohasem jön többé vissza, a néphit nem foghatja meg; amit az ész hihetne, tagadja a szív és csinál magának mondákat, mikben felelet van mindenre és melyek, mint az ókor rejtelmes erdői, azt felelik, amit az ember belekiált, amit a szív kíván és óhajt. Azok, kikhez Petőfi géniusza közvetlenül vagy akár csak közvetve is elhatolt, nem akarják azt elhinni, hogy lehetnek olyan halottak is, akiknek sírdombjához nem járhat el zarándokolni az utókor, kiknek fejfájára nem tűzhet koszorút szerette nemzete, nem barátkozhatnak meg a költő titokzatos elköltözésével, hanem keresik, kutatják s ahol alkalom kínálkozik, szeretik úgy feltüntetni, mintha még mindig élne és a távolból kisérné népét, a mely nem feledte el, de mégis «eldobta az özvegyi fátyolt» és amely 115